Ámbár a kertbarátok váltig állítják: a kert minden évszakban felüdíti az embert, talán soha olyan áthatóan, mint nyáron, amikor a zöld pázsit és a dús lombok feledtetik velünk a kánikulát, kerti virágaink többsége pompázik és illatozik, s ráadásként – ha szorgos munkával megalapoztuk – most elégedetten élvezhetjük kertünk gyümölcseit.
Kiss Tünde
Vannak, akik vesződségnek tartják, hogy kertjükben, ahol elsősorban pihenni szeretnének, haszonkerti növényeket gondozzanak. Pedig összehasonlíthatatlanul más élmény a saját termésből kínálni a család apraját-nagyját, mint akár a legkívánatosabb kapható portékából. S ha a kertészkedés közben el is fáradnánk, vigasztaljon bennünket a tudat, hogy nem akármilyen tevékenység hagyományát öregbítjük.
A gyümölcstermesztés, különösen a nemesítés tevékenysége a régi korokban uralkodók kiváltsága volt, nekik nyílt lehetőségük messzi tájak gyümölcsfajtáival „feljavítani” az országukban megkedvelt és bevált gyümölcsállományt. Amikor a bölcsességéről híres idős Salamon király számot vetett életművével, kiemeli, milyen alapossággal alakított ki olyan díszkerteket, ahol „mindenféle gyümölcstermő fákat” ültetett és gondozott.
A gyümölcsfák eredetileg úgy kerültek be a kertbe, hogy az erdő ízletes és bő termésű fáit kiemelt gondozásban részesítették, majd később szaporították. Ez a gyümölcsbokrokra is érvényes, s mivel megjelenésük nem elütő a díszcserjékétől, alkalmazásuk sokrétű. A vadon is termő gyümölcsbokrok, mint a som, csipkebogyó, kökény kertünkben az erdei hangulatot erősíthetik. Ezeket nagyobb foltokban a háttérbe, vagy – szeder esetén – kerítés mellé ültessük. A nemesebb fajtákat, a ribizlit, a jostát, a köszmétét sem kell feltétlenül a parasztkertekben megszokott szabályos rendben ültetni, egymással és a többi cserjével vegyes, laza csoportok alakíthatók ki. Így megőrizzük a kertben történő bóklászás alkalmával a csemegézés mesterkéletlen érzését. Sövényszerűen érdemes viszont a málnát nevelni. A szamócát cserjék alá, vegyes virágágyakba, vagy külön szamócaágyba palántázhatjuk, ahol társnövényként néhány gyógy-, ill. zöldségnövény is helyet kaphat.
A gyümölcsfa érdemeit hosszan sorolhatnánk; virágjával díszít, árnyékával kényezteti a kertben megpihenni vágyót, az örökmozgó gyerekek kiaknázzák lombja között kalandos játékok sorát. A nyáron élvezhető termését a téli nyugalom idejére is biztosíthatjuk befőzéssel. A díszkert teljes jogú tagjai a cseresznye, a meggy, a birs, a naspolya, a mandula, valamint a szilva. Ezek a fák nem igényelnek különösebb metszést, így koronájuk megtartja természetes formáját. Rendszeres metszés és permetezés szükséges az őszibarack (és nektarin), az alma- és a körtefák esetében. Minél több kezelést igényel egy fa, annál távolabb ültessük az épülettől, pihenő- vagy játszóhelyektől.
Hűs árnyékot adó fa a szilva, a körte, az alma és a kajszi. Ezeket érdemes nagyobb gyepfelületbe, egymástól kellő távolságban telepíteni, hogy fejlődésükhöz és gondozásukhoz elegendő tér álljon rendelkezésre. A diófa mély árnyékot ad ugyan, ám alatta még a gyep sem lesz hosszú életű. Ezért ha gyümölcséről nem akarunk lemondani, a telken kívül, utcai sorfaként ültethetjük.
A kisebb termetűre növő fák, ill. bokorfák kerülhetnek az épület és a kerítés közelébe, mint a mogyoró, a naspolya, a birs, a mandula, továbbá déli, meleg fekvésben a füge. Ritkábban találkozhatunk a főként alma- és körtefákból kialakított kordonokkal és alakfákkal; valamint a magas törzsre nevelt bogyós gyümölcsbokrokkal. Ezek telepítése a különlegességeket kedvelőknek, a kicsiny kerttel rendelkezőknek, valamint kerítés mentén javasolt.
Akik ódzkodnak kertjük vegyszeres kezelésétől, a permetezést és metszést nem igénylő és az idők próbáját kiálló régi gyümölcsfajtákat részesíthetik előnyben. Legegyszerűbb a lakóhelyünk közelében fellelhető faiskolát, kertészeti árudát felkeresni, ahol többnyire a helyi viszonyokat leginkább álló, hagyományos gyümölcsfajták is megtalálhatóak.
Figyeljünk oda, hogy tikkasztó időszakokban a finom, lédús gyümölcsök érlelésére összpontosító fáink kapjanak vízutánpótlást. Az öntözést az esti vagy kora reggeli órákra időzítsük; ez kertünk egészére is vonatkozik. Gazdag termés esetén szükség lehet kényszerű metszésre. Ha el akarjuk kerülni a gyümölcsök alatt roskadozó ágak törését és eltávolítását, célszerű aládúcolni, főleg a fiatal fákat.
S ha a várva várt gyümölcsszüret végeztével kosaraink már megteltek zamatos gyümölccsel, ügyeljünk arra, hogy a hibás és beteg darabokat is eltávolítsuk. Így a következő esztendőben még több egészséges gyümölcsöt remélhetünk.
Megjelent a Gerendaházak Magazinban „Kertünk gyümölcsei” címmel a 2003. júliusi számban a Fű-fa-virág rovat oldalán.