Debrecen, Vénkert, Borsos-villa parkja; Vénkerti Közösségi Ház környezetalakítási tervezése

Debrecen, Vénkert, Borsos-villa parkja; Vénkerti Közösségi Ház környezetalakítási tervezés: engedélyezési terv és kiviteli terv
Debrecen, Landscape Architecture Plan of Borsos Villa (Community House) Garden and Park - Permission Plan and Garden Landscape Construction Plan
2017.

Tájépítész tervező: Kiss Tünde
Munkatársak: Fekete Anna, Ungor Beáta
Generáltervező: Perfektum Mérnöki Kft.

„Borsos a magyar érzést nem elleste, nem megtanulta, nem kitalálta,
hanem magában hordozta, mert beleszületett (...)”
/Rácz Zoltán: Borsos József/

Részletek a környezetalakítási kiviteli terv 'Táj- és kertépítészeti műszaki leírás' munkarészből:

A Borsos-villa parkja - a tervezési feladat

A tervezési területen előirányzott a villaépület felújítása mellett a villa környezetének rendezése, a park és elemeinek felújítása, illetve korszerűsítése, ezzel együtt válik aktuálissá a parkrészek alakítása és a villakert új koncepció szerinti építése.

A tervezett zöldterületi fejlesztés, a helyi egyedi védettségű műemléki épület környezetének kialakítása, a meglévő és új funkcióknak való megfeleltetés a környezetalakítás és kertépítészet terén is komplex megközelítést igényelt. A fentiek tekintetében az engedélyezési tervfázison túlmenően az első fázisban tájépítészeti tervdokumentációnk adott széleskörű vizsgálati és tanulmánytervi áttekintést a tervezési terület vonatkozásában, mely a Vénkert tájtörténeti vizsgálata és a Borsos-villa története kapcsán az általunk végzett kutatómunka összegzése; összeállítása térképes, fényképes és illusztrációs mellékletekkel történt.

A tervezés tárgya Debrecen Vénkert városrészén belül, észak-északkeleti elhelyezkedésben a legnagyobb egybefüggő közparki zöldterület, vénkerti viszonylatban a legnagyobb park (területe 13 876m2, társasházi előkertek nélkül). A Borsos-villa és környezete elnevezését régi tulajdonosáról kapta: Borsos József (1875-1952) egykor Debrecen főépítésze volt, továbbá jelentős középületeket tervezett, munkássága és a városrendezésben elért eredményei révén a város mindmáig méltányolja a személyét, ezért is lett a villa környezetének közterületi elnevezése Borsos József tér.

A Borsos-villa környezete

Debrecen Város Önkormányzata Borsos József halálának 50. évfordulóján, 2002-ben emléktáblával fejezte ki tiszteletét a néhai főépítész egykori lakóháza falán. Miután az irodalmi múzeum kiköltözött (2014-ben új helyen nyílt meg a Debreceni Irodalom Háza), újra használaton kívül, üresen állt a Borsos-villa, ami nem tett jót az épület állagának, s az épületkülső megóvása sem tudott lépést tartani a lakótelepi betondzsungelben elharapózó és a használatlanságra válaszoló graffitis rongálásra. A Borsos-villa hosszú ideje kihasználatlanul áll, az önkormányzat részéről a villa hasznosítására keresték a megoldási lehetőségeket, s időközben kikristályosodott a Borsos-villa és környezetének közhasználatú funkciója.

A villa környezete időközben a Borsos József tér elnevezést kapta, bár jelenlegi formájában sajnos sem a tér megjelölésre, sem a név méltánylására nem méltó, mivel nem illeszkedik sem Borsos József alkotói szellemiségéhez, sem pedig az utókorra és Debrecenre hagyott villaépületéhez.

A villakert, park tervezési helyszín fejlesztésének irányai a Tervezési program kiírás szerint

  • Zöldfelület előkészítő munkái
  • Zöldfelület megújítása
  • Játszótér fejlesztése
  • Sportpálya / Pingpongasztal felújítása
  • Kondipark kialakítása
  • Parki berendezések telepítése
  • Közvilágítás fejlesztése
  • Parki sétányok, járdák burkolása, felújítása
  • Környező járda szükség szerinti felújítása
  • Környező lépcső szükség szerinti felújítása

Környezet- és parkalakítási koncepció és a térszerkezeti adottságok

A tervezési területen hangsúlyos fejlesztési irányt jelent a helyi egyedi védelem alatt álló villaépülethez illően a környezet méltó alakítása, melynek a tervezett közösségi ház funkciókhoz is alapvetően illeszkednie szükséges.

Ahogyan azt kezdetben kiemeltük, a tervezési feladat különleges jellegéből adódóan - miszerint egyidejűleg közterületi park, illetve helyi egyedi védettség alatt álló épületet övező kert tervezése vált szükségessé - párhuzamosan végeztünk vizsgálatot és kutatást abból a célból, hogy a meglévő állapot kialakulását kellően áttekinthessük és követhetővé tegyük, majd a tervezett állapot előirányzott kialakítása minél alaposabban történhessen a Vénkert egyetlen vén villájának környezetében.

A régi térképeket vizsgálva, a 2. és 3. katonai felméréstől áttekintve már megmutatkozik a villa korabeli, eredeti utcaszerkezetet, amiből már számos tényező kikövetkeztethetővé vált, valamint érthető volt az épület elhelyezése és tájolása - amit az észak-déli, kelet-nyugati irányú panelépítkezések nyilván nem méltányoltak. Az épület jelenlegi nehézkes feltárulkozása és a zavaros környezet részben ebből adódik. Innen eredően vált összetett szakmai megközelítést igénylően izgalmas feladvánnyá a tervezési feladat: a jelen parki rendszerbe és környezetbe illeszthetően visszaültetni a hagyományjelző elemeket (lehetőség szerint rekonstruálhatóan) és kiindulásképpen az egész térszerkezet átfogó kezelése.

A tervezéskor ismert, a jövőre vonatkozóan kijelölt közösségi ház funkció még nem ad mindenre választ és szabatos keretet; vélhetően sokféle irányban mozdulhat a jövőben a használhatóság, s nyilvánvalóan kedvező összességében az olyan hasznosítás, ami a fenntarthatóságot is hangsúlyosan figyelembe veszi. Ami elsődleges és kötött adottság, hogy az épületet közpark fogja közre, s bár a villát a kihasználatlanság lengi körül, sokan használják és kedvelik a környezetét (ezért bőven vannak kötöttségek: előnyös és hátrányos oldalról egyaránt). A tervezési területet illetően alapcél, hogy szerethető és használható legyen egyidejűleg a kerti közeg - olyan módon, hogy abban a tiszteletadás és a helyismeret is átüssön.

A jelenlegi, kialakult viszonyok problémáiba korábban betekintést adtunk, a hely és a villa múltjának ismertetését emiatt is tartottuk fontosnak az engedélyezési tervfázisban. Ezt követően igyekeztünk az ötletfelvetéseken túl javaslatokat tenni, rávilágítani a súlyvonalakra, amelyek a park alakításában hasznosak, illetve döntő szerepűek a koncepció kidolgozásában.

Ez alapján sikerült a tervezési program célkitűzéseivel, a körvonalazott funkciókkal szinkronba hozni a park tervezett térszerkezetének hierarchiáját és rendező elveit. A korábban kialakított, jelenlegi viszonyok közepette a villaépület mellékes, megtűrt elemként áll, esetlegesen alakított környezetben. E méltánytalan helyzet megváltoztatására irányulnak azok a tervi elképzelések, amelyek mentén a villa mint közösségi ház térszervező és súlyponti elemmé válhat, s nem mellékes módon: az egyéb parki funkciókat is megtámogatva és az alapvető esztétikai elvek jobb érvényesülésével.

A tervezett parkmegújítás és a zöldterület fejlesztése arra irányul, hogy a parkot használók, elsődlegesen a helyi lakóközösség, és a vonzáskörzetből jövő parklátogatók igényeinek, valamint a közhasználatú városi park működési és szolgáltatási szükségleteinek megfeleljen, élve a kialakult, meglévő potenciálokkal és az előírások nyújtotta beavatkozások megengedett, illetve javasolt keretével.

Elsődleges cél a park használóinak szempontjából, hogy a park teljes területe alkalmassá váljon a különféle használati szándékokra, illetve kerti aktivitásokra, s ehhez a szükséges környezet-park kapcsolatok, a kellő terep- és parkrendezés az adottságokon nyugvóan harmonikusan és egységben valósulhasson meg: a kialakult rendszerre építve átfogó parkszerkezeti felülvizsgálat és korrekció vált szükségessé, melynek segítségével a kellő kiszolgáló (járda- és térburkolatú, pálya- és ütéscsillapító burkolatú) területek mellett szép és hasznos kerti terek, parkterületek teremthetők meg, a tervezés révén a funkcióknak megfelelő esztétikai keretet és műszaki paramétereket alapozva meg.

A hosszú távon való értékőrzést célzó előírások betartásával egyidejűleg kiemelt, hogy a parkba látogatók számára felüdülést, testi-lelki regenerálódást jelentsen a park - az ökologikus és rekreációs tervezés minél gazdagabb eszköztárával élve.

A fentiek fényében a park területének fejlesztése két alapegység alakítását jelenti:

1. A villakert: a villa közvetlen környezete; elsődlegesen dísztér, közösségi és pihenőkert jelleggel

2. A környező parkrész; sokszínű funkcióihoz igazodva (sport, játszó, rekreációs területek)

A két alapjellegen túlmenően az adottságoktól és funkcióktól függően az egyes területrészek további sajátosságokkal lesznek kialakítva a megrendelői elképzeléshez igazodóan, és az előírásoknak megfelelő terveink szerint, amely mindkét jellegű parkrész esetében jelentős értéknövelést jelent a kiindulási állapothoz képest.

A feladat összetett: egy szerves egészbe kell foglalni több, különféle szerepet betöltő, rendezésre szoruló kerti teret és parkrészt, amely együttesen az esztétikai és funkcionális megoldásaival egyaránt képes nem csupán a közlekedés-parkhasználat, de a rekreáció számára is kibontakozási teret biztosítani. A park helyet nyújtana a nagyobb ívű kulturális és közösségi célok mellett a különféle szabadidős aktivitásnak és parkhasználatnak is, ugyanakkor fokozottan figyelembe veszi a tömbbelsős-társasházi kertfunkciókhoz, valamint a villa, mint közösségi házhoz kötődő differenciáltabb kerthasználati igényeket is. A tervezési terület, adottságai révén családi, közösségi és kulturális időtöltésre több szempontból is színesen alkalmassá tehető. (...)

Részletek a környezetalakítási engedélyezési terv 'Táj- és kertépítészeti műszaki leírás' tanulmánytervi munkarészéből:

A Borsos-villa, azaz a "Vénkerti viskó"

Már a debreceni évek elején hosszú távon gondolkodott Borsos József a városban való letelepedésről, hiszen hamarosan telket vásárolt, 1912-ben kész voltak a villa tervei, így a család saját otthona a hajdani Domokos Lajos utca 13. szám alatt hamarosan felépült. Az akkor érvényes szabályozás szerint közvetlenül a Borsos-család telke mellett, vagy csak egy telekkel arrébb húzódott volna az Aczél Géza által a Vénkertbe kijelölt három kelet-nyugat irányú út közül a legészakibb, amely a Domokos Lajos utcát keresztezte volna, azaz az építész annak az esélyével tervezhette a villaépületet, hogy északnyugatról saroktelekké (vagy legalábbis egy másik utcához is közelivé) válhat a családi tulajdon. Ez megmagyarázhatja, hogy a szabadon álló épület mellett miért éppen az északi oldalkert szélességét hagyta szélesebbre, hiszen a déli oldalt kellemesebb használatra lehetett volna kialakítani. Viszont, ha utcanyitással kellett számolni, az északi oldalkertet hasonlóképpen védő szereppel kezelhette, mint a nyugati, tágas előkertet. Az épület bejárata is északra tolt helyzetű a nyugati főhomlokzaton, és a rá jellemző lekerekített sarok-megoldás is az északi oldalra került. Az általa készített szabályozás ezt az Aczél-féle út nyomvonalat már egy telekszélességgel még északabbra tolta volna.

A saját házán bőven voltak rá és a híresebb épületeire jellemző motívumok, ám sok alkotásával szemben, illetve számos, általa tervezett villaépülethez képest a Borsos-villa inkább visszafogott, szerény kialakításban épült, a főépítész látszó felületen téglát is csak az erkélypilléreknél és a kéményeken alkalmazott. A homlokzati tagolásban is döntő volt a mögöttes funkció, Borsos a tető kialakításban engedte leginkább szabadon az általa kedvelt, erdélyi építészetet megidéző formavilágot, s alkalmazta a fa anyaghasználatot és faragást. Sajátos humorával a villát a "Vénkerti viskó" néven emlegette. Ezzel együtt az akkor külvárosnak számító Vénkert földszintes beépítésű utcájában ez a többszintes villa kiemelkedett a környezetéből. Az épület teraszáról be lehetett látni a várost, pazar panoráma adódott a Nagytemplom irányában, a főépítész otthon gyakorta készített fotót a város felett ívelő szivárványokról is.

Borsos József mindig törekedett a korszerűségre, s az 1920-as évek végén elterjedő fényképezésre is hasznos, korszerű eszközként tekintett. A Debreceni Fotóklub tagjaként nemcsak tanulmányútjain, vagy tervezett épületeinek megvalósításakor, az építkezések alkalmával fotózott, hanem miután 1932-ben könnyebben kezelhető masinára tett szert, rendszeresen családi körben, kirándulásokon, a maga kedvére is készített fényképeket. Ennek köszönhetően a családi fényképalbumban sok fotó található a Borsos-villáról is. Ezek átböngészése révén áll rendelkezése a legtöbb információ, képi bizonyíték, hogy a villaépület és a környezete miként jelent meg, illetve hogyan változott esetenként a családi villakert kialakítása. Mivel a kutatómunkánk során sem a telek beépítésekori helyszínrajzot, sem az épület környezetének, a kert kialakításának kialakítását ábrázoló tervrajzot nem sikerült fellelni, az eredeti kialakítás tanulmányozásában nagy jelentőségűek a meglévő fényképek a villáról és a villakertről.

Debrecen jellegzetes villaépítészete és a villakertek kialakítása a Sestakertben, a Simonyi úton figyelhető meg leginkább, mely a XIX. század folyamán épült be, ahol a város jómódú polgárai építkeztek elsősorban, s jórészt nyaralókerteket létesítettek. A Simonyi út fasorokkal rendelkező sétánya kellően széles volt felvonulásokhoz is, így kedvelt és hangsúlyosan zöldövezet jellegűvé vált a városrész. A tágas kertek közepére helyezték el a kúriaszerű villaépületeket, illetve kellően hátrahúzott elhelyezésben építkeztek, hogy nagy és látványos előkertek jöhessenek létre, ami az épületnek és a családi életnek is megfelelő teret biztosít az esetlegesen zavaró forgalom, és a kíváncsi járókelők elől.

Borsos József számos villát megtervezett már másoknak, a villanegyedek alakítását városrendezői irányból is befolyásolta, így a saját vénkerti viskójának esetében már letisztulhatott a látásmódja. A debreceni villaépítészeti elvekhez igazodóan helyezte el házát a telken, amely 249,2 négyszögöl területű volt csupán.

A visszaemlékezések szerint szembeötlő volt az a nagyfokú megbecsülés, ami a Borsos-családban jellemezte a családtagok egymáshoz való viszonyulását, s a család, a gyerekek érdekét nemcsak az épület, de a kert kialakításában is figyelembe vette a családfő; mikorra a villa felépült 1913-ban, a kétgyermekes családban ekkor a leánygyermek már kilenc, a fiú pedig hét éves. Az épület szintjei a szuterén-pince, a földszint, emelet és a tetőtér-padlás tagolásban épültek meg, tágas terek adódtak a szülőknek, a gyerekeknek; a pihenés és a munka számára egyaránt. Az épület jellegzetes eleme a főhomlokzaton megjelenő téglapilléres erkély, amely a kerti szintben az előkerti fedett teraszt, a magasföldszinten az oldal irányban nyitott erkélyt (később, az oldalsó üvegezések megépültével: verandát), az emeleten pedig nyitott, vaskorlátos teraszt biztosított a benne lakóknak. A család fő kerti tartózkodási helye az általuk kedvelt terasz volt, a fedett részen tárolták a kültéri ülőbútoraikat: az asztalt, padokat és székeket, kellően közelről pihenve lehetett a teraszról szemlélni a kert legdíszesebb részét, az előkertet; a kellemes időtöltéshez az erkély közeli ágyások, a futónövények, függesztett és cserepes növények biztosították minden irányban a zöld közeget.

A villaépület főhomlokzata az utcára tekintő nyugati-délnyugati oldal, ehhez szerveződött a villa előkertje. A legkorábbi fényképek tanúsága szerint az épület bejáratának közvetlen környezete, valamint a fedett terasz kapott futósoros rakású téglaburkolatot, melyet úgy építettek, hogy az erkélypillérek mellett kisebb, fal közeli növényágyak számára is hagytak helyet. Az előkert kialakítása dominánsan díszkerti jellegű volt, a kapubejárattól kettő, a főhomlokzatra merőleges sétányszakaszon lehetett az épületet megközelíteni. Ezek a kis sétányok először döngölt jellegűek, majd szórt, vélhetően kavicsos burkolatot kaptak. Az oldalkertekben egy ideig megmaradt az eredeti szőlő, de a kert kialakításával a szőlős- és gyümölcsöskert a hátsókertbe került. A hátsókert felé néző keleti homlokzat mellé kerültek a játszókerti elemek, a korabeli fotókról legalábbis kivehető, hogy a Borsos-gyerekek számára itt hinta állítottak fel. A gyerekek felcseperedésével a hinta helyére egy kis beton díszmedence került.

Jól követhetően azután épült a kertben egységes téglaburkolat és szélesedett ki mindkét sétányszakasz, miután a család az első autós képekből következtethetően a gépkocsi behajtását és tárolását is megoldotta: az 1935-ös képeken már jól látható az új, nagyobb kiterjedésű téglaburkolat. A két sétány közül "gyalogos", díszkertet kísérő járda gyanánt a déli helyzetű sétányszakasz maradt (mely a fotók alapján legalább 1,5m szélesnek becsülhető), míg az előkert északi részén épült a szélesebb behajtó út, ahonnan a villaépület előtti kiszélesített téglaburkolatra lehetett kanyarodni (déli irányban), s innen rákanyarodva az épület déli falához épített, egyszerű faszerkezetű garázsba lehetett a gépkocsival állni.

A villakert növényállománya fent említetteken túlmenően, a hátsókertben és a szélső oldalkertben: gyümölcsfák, gyümölcsbokrok és szőlő. Az előkertben nem meglepő módon nem telepítettek épületet takaró, illetve előkertet árnyékoló fát, hanem hagyományos díszcserjék (zömmel Borsos József kedvencei: orgona, rózsa) kerültek a növényágyakba. Ám meglepő módon az itteni száraz, homokos talajt nem kedvelő, sőt inkább árnyékos, nedves környezeti igényű japán babérsom (Aucuba) fajok is jól kivehetők a fotókon, ráadásul a nyugati fekvésű terasz előterében, kérdéses, hogy mennyire volt időtálló ez a házi kísérletezés. Természetesen szárazságtűrő kaktuszok is helyet kaptak a kompozícióban, az erkély melletti növényágyakból pedig trombitafolyondár futott az épülethomlokzatra és az erkélypillérekre (visszaemlékezések eltérnek abban, hogy mi volt a futónövény faja, az sem kizárt, hogy ez változott az idők folyamán: lehetett szőlő és futórózsa is, de egy 1979-es növényfelmérés is igazolja az idős trombitafolyondárt). Az előkertet alkotta továbbá sok-sok virágágyi növény (szegfüvek és más hagyományos évelők; liliomok és egyéb hagymás virágok), amelyek a sétányok menti gyepes sávokat kísérték és a belső cserjekiültetéseket keretezték. A terasz burkolatára cserepes növényeket helyeztek ki.

A kert mint fejlődő alkotás az évek múltával változott, a kezdeti pedáns képet mutató, mértanias előkertet a felnövekvő cserjék buja hatásúvá tették, már-már szétzilálva a díszkerti hatást, bár az utca felől megteremtették a kedvező zárást is. A villakert növényállományát tekintve nem vehető ki különösebb kertépítészeti koncepció, a növények összeválogatásában is inkább a hobbikertész szinten ténykedő és növénykedvelő család kertészkedése lehetett döntő, nem volt jellemző a nagy fajtagazdagság, vélhetően inkább az ismert vagy megtetszett növényekből válogattak. Nyilvánvalóan Borsos József kellően tájékozott és művelt volt szakmájának kertépítészeti társterületén is, így nem okozhatott számára gondot, hogy saját épülete körül egy villakertet az átlagosnál magasabb nívón alakítson ki, de az előkert szerkesztésében és növények alkalmazásában (elhelyezésüket, környezeti igényüket tekintve) megmutatkozik, hogy nem szakértő alapozta meg a díszkertet, bár sok örömük tellett benne így is, és szerették a virágokat.

Miután a gyerekek kirepültek (bár az unokákkal haza-haza látogattak), a korábban is tágas épület már túl nagy is lehetett a nyugalmazott főépítész és neje számára, így a Borsos-család 1943 július 15-én eladta a villát, s a városközpontba költöztek. Az idősödő Borsos József földet is vett, állítólag mintagazdaságot kívánt létesíteni, s ehhez a városi környezet és a szűkös helyek már nyilvánvalóan nem feleltek meg. A Borsos-villába költöző új lakók vajmi keveset változtattak az eredeti kertkialakításon, jóllehet a telken történtek beavatkozások. (...)


Köszönetnyilvánítás

A tervezési feladat különleges jellegéből adódóan - miszerint egyidejűleg közterületi park, illetve helyi egyedi védettség alatt álló épületet övező kert tervezése vált szükségessé - sokfelé ágazó vizsgálatot és kutatást végeztünk abból a célból, hogy a meglévő állapot kialakulását kellően áttekinthessük és követhetővé tegyük, majd a tervezett állapot előirányzott kialakítása minél megalapozottabban történhessen a Vénkert egyetlen vén villájának környezetében.

Ebben a kiterjedt előkészítő munkában rendkívüli segítséget jelentett számos személy azzal, hogy a birtokukban lévő értékes információkat, írásos, valamint képi anyagokat készségesen és gördülékenyen elérhetővé, s közölhetővé tették, mely dokumentumok többsége kevéssé ismert archívum, illetve gyűjtemény formában a köznyilvánosság számára nem, vagy nem könnyen hozzáférhetőek. A tanulmánytervi munkarészek kidolgozásához forrásaink voltak:

  • Jean Borsos, azaz Borsos János (Borsos József főépítész unokája)
  • Zajácz Anna (családtagként a Borsos-hagyaték és -archívum debreceni kezelője)
  • Rácz Zoltán (építészmérnök; Borsos József életének és munkásságának legfőbb kutatója, és a 2015-ben kiadott Borsos-kötet szerzője)
  • Papp József (helytörténet kutató, volt KELETTERV dokumentációs, ill. DMJV mikrofilmtechnikai főmunkatárs)
  • Nyul Imre (helytörténet kutató, volt tanár)
  • Bécsiné Kléri Ágota (könyvtáros; Debrecen, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Helyismereti gyűjtemény és Fotótár)
  • Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Főépítészi Iroda, Építészeti Archívum - (Mikrofilmtár: Domokos Lajos utca 13. kapcsán tárolt anyagok)

Önzetlen segítségüket, valamint rendelkezésre állásukat ezúton is hálásan köszönjük!

Kiss Tünde és Ungor Beáta
okl. tájépítész tervezők