Renewal Design Competition of the ‘Városmajor’ park – Landscape Architecture Study Plan

Budapest XII., Városmajor megújítása tájépítészeti tervpályázat – Tájépítészeti tanulmányterv
Budapest XII., Renewal Design Competition of the ‘Városmajor’ park – Landscape Architecture Study Plan
2022.

Táj- és kertépítész vezető tervező: Kiss Tünde
Munkatársak: Fodor Anita, Krajnyák Nóra, Tatárné Brózik Zsófia, Varga Kantár Judit
Látványtervezés: Varsányi Orsolya
okl. tájépítészmérnökök

Részletek a ‘Műszaki leírás’ munkarészből:

“A kertművészet alkotásai a kert és a park. Nehéz köztük határt megállapítani. Nagy általánosságban csak abban különböznek, hogy az első területre nézve kisebb, utóbbi pedig nagyobb. A különbség azonban már a kert és a park koncepciójának kiindulásából származik. A kert a háznak, a lakásnak a szabadba való kibővítése; a kert a lakásnak a szabadba való kellemes és stílszerű folytatása vagyis a kert koncepcióját mindenben a ház irányítja. (…)
A kert a kerítés által körülvett területen önálló egész és nem igyekszik a környező tájképpel összeolvadni, hisz legtöbb esetben az egyes épületek oly közel vannak egymáshoz, hogy ez nem is lehetséges.
A művészi park a kerttől eltérően a környező tájkép egy része és esztétikailag ennek függvénye. (…)
A park nem “vágódik ki” annyira a környező tájképből, mint a kert, hanem azzal bizonyos fokig harmonikusan olvad össze.”

/Rerrich Béla (1881-1932) műépítész, kertművész/

Illeszkedés a környező városszövethez, infrastruktúrához és természeti környezethez

Rerrich Béla (aki a Városmajor megújítását még 1929-ben készített tervével megalapozó Räde Károly fiatalabb kortársa, valamint munka- illetve szerzőtársa is volt), olyan elvet fogalmazott meg száz éve, amely a városi tájakra és ma is érvényes.

A Városmajor hosszú története virágzó, vagy legalábbis felvirágzó időkben és pusztító eseményekben egyaránt bővelkedik. A kor előrehaladtával irreverzibilis változások is végbementek a park területén és határzónájában, amelyeket mára környezeti adottságként kell kezelnünk, különös tekintettel a magántulajdonra vagy a “közellátó” városi infrastruktúrára. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy egy Városmajor szintű közpark esetében minden olyan lehetőséget megvizsgáljunk, amit egy parkrekonstrukció jegyében a parkterület megérdemel: jelentősége, történetisége és a jelen használatokhoz kötődő értéke révén.

A fentiek figyelembevételével a parkot érintő negatív történések egyfajta inverz folyamatát lehetne elindítani: annak érdekében, hogy a Városmajor mint park ne elszenvedője, alárendeltje legyen a környező tevékenységeknek, városi létformának, illetve rendszereknek, hanem inkább a park kerüljön olyan súlyponti szerepbe és területileg is pufferzónával felvértezve, mely által a környezetét, élővilágát képes jótékonyan szervezni, organikus életteret, mozgásteret, kibontakozási teret biztosítani. Ehhez szó szerint bontani és lerontani szükséges akadályokat, mielőtt a parkterületen építés vagy ültetés kezdődhetne. Ebben tanácsos szó szerint elmenni a falakig, hiszen a megkezdődött folyamatok továbbvitelével adódik történelmi (legalábbis: tájtörténeti) pillanat arra, hogy ezen parki értékkel hivatástól, szakmától függően különféle területeken tevékenykedve: jó gazdaként, közhasznúan és értéket továbbadóan sáfárkodjunk.

Szükséges a városi szövettel való együttélés, együtt lélegzés megkönnyítése (annak materiális, strukturális és humán szintjeit egyaránt ideértve), szerkezeti változtatásokra és – józan prioritási rend alapján – áldozatokra van szükség minden olyan vonatkozásban, ahol a funkciók békés együttélése nem reális, illetve ahol nyilvánvalóan közösségi érdeket sért egy kialakult állapot a közparkban, ám annak megváltoztatására igenis van lehetőség, van alternatíva – és így józan mérnöki és gazdasági szempontok alapján monitorozva érdemes is megvalósítani. Azáltal, hogy nagyobb értéket teremtünk, illetve óvunk meg (vagy éppen állítunk helyre), mint amilyen erőfeszítéssel és költségvetéssel mindez jár.

Jelen koncepciótervünkben a vázolt kiírói kapcsolódási rendszer (zöldfolyosó, jelenlegi infrastrukturális, közlekedési adottságok, stb.) mellett egy tágabb megközelítést is a közös gondolkodás homlokterébe helyeznénk: miként lehet a parkot, pontosabban a tervezési területet belül élhetővé, használhatóvá tenni, miközben a fejlesztése, vonzása sem hoz fokozódó, s így hatásmechanizmusában kontraproduktív külső kihívásokat. Ezért a zöldfolyosó és az eddig megfogalmazott főbb fejlesztési irányvonalon túlmenően rendszerszinten érdemes előkészülni a tágabb hatásterület fejlesztésére úgyszintén, hiszen a megszűnő funkciók (pl. sport, kulturális), a tovább nem teljesíthető igények (pl. parkolás, szabálytalan vagy szabályozatlan parkhasználatok) számára nyilvánvalóan megoldásokat, alternatívákat kell találni, ezek között mérlegelve a tér és idő paramétereket, valamint a jogos érdekeket is.

Tervezési alapgondolat és koncepció

Tájépítészeti koncepciónkat két súlyvonal határozza meg:

1. A park történetileg bizonyítható elemeinek, szerkezetének, értékeinek rekonstrukciója, lehetőség szerint minél teljesebben, a történeti kutatásokon és tanulmányokon alapulóan;
2. A park jelenlegi értékeinek tiszteletben tartása és belefoglalása a megújító szándékrendszerbe, megalapozottan, aktuális helyszíni vizsgálatokon nyugvóan (növényegészségügyi állapot, faérték, építményállag, stb.).

E két súlyvonal egyensúlyba hozása azért is igényel körültekintést és sokrétű szakmaiságot, mert a park területén jellemzően vegyes az összkép: noha szétzilálódott mára a történeti szerkezet, ámde bőven van fennmaradt parki elem, “maradványérték”, amelyeknek részleges vagy teljes helyreállítása nemcsak megfontolásra érdemes, hanem reális és kortárs használati értékkel is bírna. Ugyanakkor sok évtized különösebb tervszerűség nélkül hozott akár fatelepítéseket is, amelyek jelen térben és időben túl értékesek ahhoz, hogy egy parktörténetileg letűnt kor restaurálandó elemének adják át a helyüket.

A Városmajor történetének, alakulásának ismeretében koncepciótervünkben egyrészt visszanyúlunk Tallherr József 1785-ös szabályozási tervéhez, másrészt Räde Károly kertészeti főigazgató 1929-es rendezési tervéhez, aki 1785. évi alapkoncepciót fejlesztette tovább, illetve szabta a kor és a helyszín akkorra kialakult adottságaihoz. Kiemeljünk mindazonáltal, hogy a rekonstrukciós célok közé csak azon elemeket emeltük be, amelyek a másodikként említett súlyvonalra szintén ráfűzhetőek (nem aránytalan áldozatokkal) és így jogos, értelmes célként érdemes megvalósításukat kitűzni.

A környezeti elemek között az Ördög-árok külön említendő, amelynek városmajori szakaszát 1917 és 1921 között boltozták be. Ez az időszak mérföldkőnek tekinthető a park történetében, azért is, mert ezt követően nem sokkal, 1929-ben került sor a Városmajor átfogó rendezésére Räde Károly tervei alapján. Mint ismeretes, akkor az egész parkot megújították, és kialakították a máig meghatározó szerkezetét. Räde terve ugyanakkor a park Tallherr-féle alapszerkezetét, mértani szerkesztettségét megtartotta, s így egységesítette a parkot, egyúttal azonban új térszerkezeti elemeket és parkfunkciókat is felfűzött a történeti struktúrára, amelyek ugyanakkor mesterien harmonizáltak is a meglévő, értékes elemekkel.

Pályaművünk ezt az úgymond “Városmajorban bevált, bizonyított” parkfejlesztési metodikát igyekszik követni a rekonstrukciós tervezésben. (…)

A hajdani Tallherr allé, és négyes fasorának koncepcionális rekonstrukciója

A Maros utcai Räde-keresztkorzós park bejárathoz kötődően kell megemlítenünk egy opcionális javaslatot, amelyet szeretnénk a megfontolás tárgyává tenni. A BTC területén a teniszpályák részleges bontása kb. 35fm hosszon ad lehetőséget a hajdani Tallherr- féle allé és annak négyes fasorának rekonstrukciójára. Räde tervén megfigyelhető, hogy az akkor kb. 150 éves fasor eredetileg enyhén ferde szögben kb. a jelenlegi plébániatemplom sarkának irányába vezetett, ám akkor a templom még nem épült meg, az allé lezárására pedig egy ovális teresedés szolgált, vélhetően szobor végelem elhelyezéssel a tengelyvonalban. Ezt az az allét javasoljuk helyreállítani lehetőség szerint, hosszútávon hosszabb nyomvonalon, hiszen a BTC esetleges teljes kiköltöztetése esetén a meglévő sűrűbb faállományig, kb. 280fm adódna egy teljes, egy ütemben végezhető fasor telepítésre, ami a történeti fasorok helyreállításának egyedül járható útja – ugyanis teljesen elpusztult fasorok esetében nem célravezető ütemes felújítást végezni, hiszen éppen az egységes fasor-jelleg nem tudna úgy létrejönni.

Az allé feltámasztásával természetesen a kapcsolódó teresedések, a Maros utcai park bejárat, a Räde Károly korzó, stb. is kedvezőbb kibontakozási teret kapna, nem utolsósorban ezzel válhatna teljessé a Maros utca felőli park rehabilitáció: azaz a parktól korábban elvett területek újra integrálása a park zöldterületébe. Az ily módon létesülő fiatal fasor a beállását követően képes lenne átvenni is a parkbelső idős fasoraitól is jelentős zöldtengely funkciót, ezáltal ütemesen azok megújító fasor rekonstrukcióját is el lehetne indítani, hiszen a park fáinak jelentős része idős vagy le is cserélendő teljes élettartam előtt, egészségügyi állapotából fakadóan.

A parki fasor rekonstrukciók megtervezése különálló, sok szempontú feladat, ám itt kiemeljük még a kerületi településképvédelmi rendeletet (Tkr.), melyben a 19. sz., Közparkokra vonatkozó rendelkezései között irányadó: “30. § (1) A hangsúlyos útvonalak megtartandóak, a meglévő fasorok megtartásával szükség szerinti pótlásával.”

A pályázati tervünk – többek között – éppen a történeti útvonalak és fasorok helyreállítását is megcélozza, a helyszíni értékek (növényi és épített elemek), valamint a kiírásban kitűzött fejlesztési célok és parki funkciók együttes figyelembe vételével.

Tájépítészeti formálás, anyaghasználat, műszaki igényszint megfogalmazása

Úgy véljük, hogy “a park arculatának karakteres megformálása a 21. század tájépítészetének és kertművészetének értékrendjével és eszközeivel” megközelítés korántsem áll ellentétben a Városmajor történeti szerkezetével, rekonstruálható elemeivel, sőt ezáltal teremthetőek meg a hely szelleméhez illő és jól használható, élménydús és kortárs üzenetű parkrészek. Mindez elérhető a formai és tartalmi részletekben, a terepformálásban, az anyaghasználatban, a növényalkalmazásban. (…)