Tájépítészet, tájépítész

A tágabb környezet, a nagyobb léptékű szabad terek tervezése a tájépítészet összetett feladataihoz tartoznak: birtokrendezés, környezetrendezés, tájrendezés, tájvizsgálat. A tájépítész a természetes és a művi alkotóelemek összehangolásán dolgozik, miközben előnyt kovácsol a táji adottságokból.

Mi fán terem a tájépítészet?

Tájépítészet, tájalakításA tájépítészet az építészet különleges és komplex válfaja, célterülete ha nem is a csillagos ég, de bármely számottevő hely, ahova az ember beteszi a lábát, és művel, alakít, formál. A szó tágabb értelmében az ember alighanem hamarabb végzett tájépítész tevékenységet, mintsem azt a bizonyos gyümölcsöt leszakíthatta volna a fáról.

Mivel a szakma a civilizációs hatásokat széles körben és kiemelten igyekszik ellensúlyozni, illetve korunk életjelenségeinek térbeli irányt kíván mutatni, ezért főleg a nyugati kultúrkörben ébredtek rá a tudatosan művelt és fejlődő ’landscape architecture’, azaz a tájépítészet szükségességére. A tájépítész tevékenysége, különösen a tájtervezés jelentősége eleve ott nő meg, ahol a táj terhelése egy bizonyos szintet elér, vagy túllép.

Miként használhatja fel az ember a rendelkezésére álló teret, hogy a lehetőségek talaján a kivitelezhető legtöbb funkció teljesülhessen (ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt) az adott kort jellemző technológiai és szellemi színvonalon – ez a tájépítész szakma kihívása.

Soktényezős tájépítészet

A tájépítészet sokszor igen bonyolult és soktényezős feladatot végez a tervezési és fejlesztési tevékenységek során, sokoldalú megközelítés szükséges, hogy a táj egyes térségeiben a potenciális adottságok sokirányúan, optimálisan hasznosuljanak.

A tájépítész szemügyre veszi különféle természeti, illetve társadalmi-gazdasági szempontok szerint a tájadottságokat, majd a következményeket is sorba vesszük és terveken bemutatjuk, hogy az egyes adottságokra „építkezve” a beavatkozások vagy fejlesztések milyen következményekkel vagy eredményekkel jár(hat)nak.

A tájépítészet emberi hangon szól a természethez

A sajátos szemléletmódú tájépítészet fejlődéstörténetében az a tendencia érvényesül, miszerint az ember és környezetének kölcsönös egymásra hatásának (és gyakran ellentétének) meg kell találni azt az egyensúlyi keretét, ahol minden létező a legjobb életfeltételek és minőség közepette bontakozhat ki.

A tájépítészet jóval több, mint kerttervezés, s nem is pusztán építészet: a természetes és az emberi beavatkozással érintett táj alakítása a tájépítészet hatáskörébe tartozik. A tájépítészet lehetőségei természetesen országonként különbözik – a természetes, a társadalmi és a gazdasági adottságoktól nagyon is függően.

A tájépítész a formához keresi a tartalmat, ezzel szemben az építész a tartalomhoz a formát – ahogy a tőlünk nyugatabbra, a széles körű szintézisre törekvő tájépítészet földjén (ha nem is az óperencián, de az óceánon túl) keletkezett mondás tartja.

A tájépítész szemlélet, és a tájépítészet eljárása: az, hogy érzékeny és fogékony a környező tájra, a tervek készítése során hasonló, noha a terület és a lépték lehet különböző. A táj sajátossága, hogy minden mindennel összefügg: az elemek, a szereplők és a színterek – a tájépítészet pedig ezekben igyekszik közös, összehangolt irányt szabni.

Mivel foglalkozik a tájépítész?

A tájépítész a természetes és és épített elemek összhangján dolgozikA tájépítész feladata, hogy a környezet (a táj, a város, vagy akár a kisebb méretű kert) természetes közegével és növényzetével jól egybeszerkesztetten, kompozíciós egységben jelenjenek meg az épített elemek (épületek, építmények). A tájépítész a természetes és a művi alkotóelemek összehangolásán dolgozik, miközben előnyt kovácsol a táji adottságokból.

A tájépítész több ágról fakadó tudományos ismeretet és készséget alkalmaz feladatvégzéséhez, mivel a tájban sok-sok tényező: élő és élettelen tájalkotó elem érvényesül, közvetlen és közvetett kapcsolatban.

A táj jótékony pszichikai hatásait (hogy növeli a jó közérzetet, erősíti a lelki egyensúlyt, stb.) a tájépítész feladata felerősíteni, vagy épp megvédeni – az ökológiai, esztétikai értékek növelésével a tervezési területen, miközben az indokolt funkciók is kibontakozhatnak.

A tájépítész célja, hogy a tervezett létesítmény vagy beavatkozás ökológiai és esztétikai vonatkozásban ne legyen „tájrontó”, sőt az adottságok és a természeti kincsek észszerű hasznosítása valósuljon meg – megfelelő táji környezetben.

Tájépítész hazai terepen

Sok, a hazainál fejlettebb környezetkultúrával rendelkező ország van – ezt el kell ismernünk, és tanulni másoktól, meghonosítani érdemes a jó példákat, a tájépítészet terén haladó gyakorlatot.

A tőlünk nyugatabbra élőknek sokkal inkább szemet szúr a rendezetlenség vagy a sivárság, amely mellett itthon sokszor „szó nélkül elmennek”. A tájépítészet olyan műfaj, ahol az idő kiiktathatatlan tényező, ezért az sem szerencsés, amikor kampányszerűen ébrednek rá valaminek a jelentőségére, hiszen akkor kapkodva, többszörös anyagi áldozattal lehet behozni a lemaradást.

A nem megalapozott, de „gazdaságilag kedvező” beavatkozások a későbbiekben sokunknak igen drágává válhatnak. Egy tájépítész a rövid távú látszatelőnyökön és az egyoldalú érdekek menti fejlesztéseken túl kell, hogy lásson.

Az „emberiesített természet” – a tájépítészet munkaterülete

„A táj egyrészt a társadalom anyagi életfeltétele, másrészt magasrendű vizuális-esztétikai kvalitások hordozója. A természet és társadalom olyan ellentétpár, mely kölcsönösen áthatja egymást, és megbonthatatlan egységet képez. Azaz a táj a társadalmi igényeknek megfelelően bioszférából nooszférává alakított, emberiesített természet, emberi környezet.”

(Mőcsényi Mihály prof., a tájépítész szakma hazai matuzsáleme)

Nem csak a „természetesen viselkedő” ember hat a környezetére üdítően (mi több: felszabadítóan), hanem az építészetben, a környezetalakításban is üdvös a természetes vetület érvényesülése – tájépítész közreműködésével.

Az alkalmazott tájépítészet éppen úgy irányoz meg építészeti, műszaki fejlesztési vagy építési tevékenységet, hogy a domborzati, funkcionális és esztétikai megfontolások nyomán ökológiailag is értékes (azaz a környezetével szerves kapcsolatban élő, természetes vonzatú) területek, zöldfelületi rendszerek manifesztálódjanak.

Tájépítészet: a tervezés és a megvalósulás folyamata

Tájépítészet tanulmányterv szintjénA széles körben vett tájépítészet igényli a tájépítész tervezőtől a legtöbb tervezési időt, hiszen ezt alapvetően a tervezési terület kiterjedése, összetettsége, és a feladat bonyolultsága határozza meg.

A tájépítészet gyakran olyan összetett feladatokkal foglalkozik, ahol még a konkrét tájépítész elgondolásokat tartalmazó tervek készítését megelőzően szükséges akár megvalósíthatósági tanulmány vagy hatástanulmány is.

Megvalósíthatósági tanulmányterv kell, amikor egy elképzelt építési-fejlesztési feladatot több bizonytalansági tényező terhel. A megbízó a feladat realitását vizsgál(tat)hatja meg mindenekelőtt.

A vázlattervek készítésének célja a lehetőségek minél szélesebb körű feltárása, s ezek közül az optimális kiválasztása. Hollandiában például nem ritkán három tervváltozatot is kidolgoznak – nem vázlatterv szintjén – azért, hogy a lehető legjobb megoldás felé időveszteség nélkül tudjanak rugalmasan lépéseket tenni. (Jóllehet arrafelé igencsak agyonszabályozott és intenzív mezőgazdasági művelés is zajlik, ami mifelénk elég idegenül hatna.)

Az USA-ban a több tervváltozat mellett a tájépítész feladata a tájképi változások azonnali rajzi bemutatása – nem az elméletek talaján zajlik tehát a tájépítészet eszmecseréje, vagy épp a szakmai vita.

Esetenként külön programterv javaslat válik szükségessé, amelynek célja még a tervezési folyamat elején felmérni a tájépítész tervezők által részletesen kidolgozandó tervi elképzelések várható anyagi kihatásait.

Tájépítészet és a tájba illesztés elve

A tájépítész egyik legfőbb megoldandó feladata az emberi alkotások tájba illesztése, amikor a tájat alkotó természeti és mesterséges elemeket átrendezi, új kompozícióba szervezi a tájépítészet gyakorlásakor.

Mindez akkor mondható sikeresnek, ha ennek a műveletnek az eredményeként a kisebb-nagyobb beavatkozás, vagy létesítmény hozzásimul az adott táj előzetes adottságaihoz – esztétikai, ökológiai, gazdasági értelemben egyaránt.

Egy táj leginkább állandó elemei a terepalakulatok és a behálózó útrendszer; legjellegzetesebbé ugyanakkor a természetadta vagy eltervezett növényalkalmazás teszi – így ezek alapvető tényezők a tájépítész számára a tervezési koncepció kidolgozásakor.

A tájépítészet átfogó emberi érintés

A tájépítészet természetes és épített elemekkel építkezikA természet nem érintetlen, nem is tud az lenni (már). És nem is kell annak lennie; ám kérdés, hogy az „emberi érintésben” ott van-e az átgondolt tájépítészet. Az ember formálja, alakítja a környezetét – de nem mindegy, hogyan, és milyen eredménnyel, hatásokkal.

A KertIkon berkeiben művelt tájépítészet azon igyekszik, hogy az emberi tevékenység, az élet különböző terei a harmónia jegyében nyerjenek formát, úgy, hogy a táj sokrétű funkciói és esztétikai normák egyaránt érvényesülhessenek.

A formák és a funkciók is változnak a korszakok változásával a tájépítészet terén; ám a tudatos tájépítész beavatkozás biztosíthatja a jelen megalapozott tájhasználatát, amely hosszútávon is fenntartható, kedvező, sőt élvezhető.

Tájépítész dilemmák és elvek

A terhelés és terhelhetőség, valamint a fenntartás és fenntarthatóság közti egyensúly megtalálása a tájépítészet örök dilemmája. Amennyiben ez sikerrel teljesül, álomszép, s ugyanakkor rendkívül hasznos terek valósulnak meg hosszú távon az élet különféle szféráihoz.

Az ökológiai terhelhetőség figyelembevételével sokak életét lehet kedvezően befolyásolni hosszú távon – ezt az elvet követi a tájépítész (bár ehhez alapfeltétel a meggyőzhető megbízó, illetve a belátó beruházó is).

„Megkötni a homokot – a sors megkötése. Megkötni az álmokat – az álmok kiteljesítése. Életben maradni soká – az égigérő fa felnövelésének lehetősége. Az égig érőé, amelyben a megvalósult álmok rendje lakozik s véghetetlenül.”
(Devecseri Gábor)

A tájépítész jórészt azonos tájrendezési elvek mentén dolgozik világszerte, ám a táji adottságoktól függő, hogy mit miért javall a tájépítészet. Nálunk például a fásítások, a mezővédő erdősávok telepítésének elsődleges oka a homok megkötése volt, míg Angliában a legelő állatokat óvták így a széltől.

Tájépítészet, környezetvédelem, vagy zöldmozgalom?

A tájépítészet a sokszínű, nem csak zöld valósággal foglalkozikA tájépítészet küldetése nem felcserélhető, de nem is kiváltható a környezetvédelem, vagy éppen a zöldmozgalmak olykor nagyon divatos célkitűzéseivel. Egy tájépítész nem kampányol, és nem tüntet (hacsak nem az emberi jogokról van szó), hanem a gyakorta ellentétes érdekek között igyekszik megtalálni az ésszerű megoldást a tervezési folyamat során.

Ugyanakkor a tájépítészet szükségességére (újra) ráirányították a figyelmet a környezeti mozgalmak; szakmailag megalapozott, széles körű támogatást elnyerő és gyakorlatiasan megvalósítható akció terveket ugyanis a tájépítész képes kidolgozni a közérdek és a gazdasági fejlődés között egyensúlyozva.

Tájépítészet és beruházás

A tájépítészet (és különösen a tájrendezés) érdeke, hogy beruházások történjenek, az viszont nem mellékes, hogy milyenek. Azok jók, amelyek a tájban rejlő potenciált növelik. A tájrendezés folyamatában ez kötelezettséget ró a tervezők mellett a többi érintett szereplőre is.

A társadalmi-gazdasági fejlődés a táj fejlesztésével jár (a létesítmények volumenétől függ ennek intenzitása), és ehhez különböző mérvű beruházás szükséges – s egy beruházás műszaki és közgazdasági vetülete általában jól körvonalazható.

Ezzel szemben a táj alakításával járó következmények nehezen láthatók előre (éppen a tájalkotó elemek sokrétű kapcsolata miatt), illetve összetett munkát jelent ezek feltárása. Még inkább nehéz ügy olyan beavatkozást eszközölni a tájépítészet támogatásával, amely hosszú idő múlva is hasznosnak bizonyul.

A tájépítész nem őskövület

A léptéktől függetlenül a tájépítészet a fejlődés és fejlesztés pártján van, közreműködése viszont éppen azért életbevágó, mert a társadalom létezési terét befolyásolja, nem pusztán az egyes környezeti elemeket, vagy éppen az élővilágot.

Értelmetlen az a zöldmozgalom, amely a realitásoktól elszakad, és képtelen a az észszerű kompromisszumokra. Sőt, gyakran a radikális „zöldség” következménye tájökológiailag erősen vitatható. A hajthatatlan tiltakozás persze egyszerű, csak éppen ostoba dolog.

A környezetvédelem keretében beszélnek a föld, a víz, a levegő, az élővilág, illetve a táj, illetve a települési környezet védelméről; jóllehet a táj és a települések környezete, amellyel a tájépítészet foglalkozik, jóval többet jelent, és összetettebb, mint „emberi környezet”, vagy az egyes környezeti elemek.

Tájépítészet, természetvédelem és tájvédelem

A tájépítész a fejlesztés és a fenntarthatóság között egyensúlyozva tervezA természetvédelem és tájvédelem (a védendő érték összetettségétől függő a megnevezés), amennyiben a tájépítészet megfontolásai mentén beszélünk róla, voltaképpen a tájrendezés egy speciális ágazatát képezi.

Szerencsés esetben az élőhelyvédelem, az üdülési fejlesztés és a tájrendezés szükségessége egybe is esik, például, amikor adott egy bányató, illetve „bányautótáj”, ahol több tekintetben előnyös és kívánatos beavatkozás mehet végbe.

Persze, az ember-táj kapcsolat szívélyesebbé válásáért a tájépítészet mellett mások, szervezett kereteken belül is (pl. jogszabályokkal támogatott) erőfeszítéseket tesznek. Azonban a táj- és a természetvédelem is onnantól hathatós, amikor eredendő vagy hagyományos megbecsülésről beszélhetünk a természet vagy a táj iránt.

Tény, hogy a szociális és egészségügyi megfontolások is lendületet adtak a tájvédelemnek a természeti értékek védelme mellett. De míg a természetvédelem állami, a tájépítészet szakmai feladat, nem csekély népművelői felelősséggel – ami a környezetkultúrát illeti.

Szakmailag megalapozott, tájvédelmi szempontokat (is) érvényesítő tájépítész tervekre, majd tettekre van szükség, nem pedig független tájvédelmi törekvésekre (hisz a függetlenség a táj kapcsán elég értelmetlen is).

Cipőt a cipőboltban, tájépítészet a tájépítész kezéből

A táj formálása: tájépítészet – az esetben, ha a gyakorlatban ténylegesen érvényesül a tájépítészet értékteremtő-óvó szándéka. Ugyanis egyazon folyamat a végrehajtástól és a kiinduló helyzettől függően egyszer kedvezőnek, más esetben hátrányosnak tekinthető.

Abban hiszünk, hogy megfelelő alkotómunkával, szemléletváltozással, a táj iránti érzékenység fejlesztésével többet érünk el, mint hivatalos védelemmel vagy korlátozással. A tájépítészet ebben kulcsszerepű, hiszen az egyén vizuális és környezeti közege meghatározó az efféle igényesség és felelősség kialakulásában.

/Ha valakinek a szeme elé csak a gyerekkorában látottak (a kihajtható mesekönyv tornyos várkastélya, és mellette a park a tartozékszerű törpével vagy cuki állatkával) vésődött be maradandóan, és fejlesztő impulzusoknak nem ad helyet (mondjuk így: műveltség, világlátottság révén); akkor nem meglepő, ha az illető vizuális kultúrája nehezen mozdul ki az éretlen, kiforratlan szintről./

Támpontok a tájépítész megítéléséhez

A tájépítészeti terv koncepcionális szinten segít az ideális döntések meghozatalábanMinél nagyobb területet érint a tájépítészet egy tervezési feladat során, annál több szempontot kell figyelembe venni. Az összetettségből adódóan fokozott hangsúllyal kell feltenni a tájépítész megválasztása során az alábbi kérdéseket:

  • Milyen tervezési feladatokban működött közre a tájépítész? (S ez referencia lista segítségével követhető-e?)
  • Milyen tervezői jogosultsága van a tájépítész szakembernek?
  • Összetett feladatok esetén képes-e a szükséges szakértői, mérnöki és tájépítész tervezői csapattal fellépni?

A KertIkon az évek során sokrétű feladatokban vett részt, nemcsak a kerttervezés, hanem a tágabb tájépítészet szintjén is (ld. referencia lista). Sokszor volt alkalmunk különféle szakterületek képviselőivel, vagy éppen más tájépítész kollégákkal együtt dolgozni, hiszen a felelős (nem csak tájépítész) tervezői hozzáállás alapja, hogy a feladatvégzés rátermett szakemberek bevonásával történjen.

Milyen a jó tájépítész szakember?

A tájépítészet kreatív, emelkedett és a természetre fogékony hozzáállást követel meg a gyakorlóitól. Leszűrt, kipróbált tudományos és szakmai tudás mellé esztétikai értékű kreativitás – ez röviden a felkészült tájépítész ismérve.

A tájépítész mint tájrendező pedig az a szereplő, aki képes az ökológiai, a műszaki és az esztétikai szempontok együttes érvényesítésére, miközben a gazdasági és társadalmi vetülettel is tisztában van.

Szerencsés, amikor egy tájépítész tervezőiroda a haladás felé nem csak az ökológiai szemlélet terén elkötelezett, hanem a feldolgozás, tervezés színvonalában is: ez pedig kiterjed a tervdokumentációk alaposan körbejárt tartalmára és korszerű, tetszetős grafikai igényességre egyaránt.

Milyen tájépítész tervezői jogosultsága van a KertIkonnak?

Tervezési feladatok a tájépítész tervezői jogosultság szerintA tájépítészet és kertépítészet képzett, és gyakorlottságukat bizonyított művelői a Magyar Építész Kamara külön tagozatát alkotják, a tagok speciális tervezői kóddal vannak ellátva. Az okleveles táj- és kertépítész mérnökök, illetve az újabb és a rövidebb megnevezés szerint: tájépítész mérnökök tervezői kódja mutatja, hogy mely tervezési feladatok elvégzésére jogosultak és alkalmasak az egyetemi képzés és gyakorlati évek után.

  • a K tervezői kóddal rendelkező tájépítész jogosult kertépítészeti tervek, tanulmánytervek, fejlesztési és rendezési tervek szakági terveinek és önálló tájépítészeti tervek elkészítésére.
  • a TK tervezői kód településrendezési zöldfelületi és tájrendezési feladatokra jogosít. A tájépítész szakma azon képviselői rendelkeznek ezzel, akik településrendezési tervek szakági (zöldfelületek, külterület-szabályozás, örökségvédelem, környezetvédelem, környezeti vizsgálat, környezetalakítás) munkáiban vehetnek részt.

A KertIkon a fentebb sorolt feladatok elvégzésében szerzett sokéves tapasztalatot; s kétségtelenül ebben az emberközeli léptékben tud a tájépítész szakma a legkreatívabban megnyilvánulni, illetve a megbízói-beruházói érdekeknek megfelelni.

Vannak azonban további specifikus képviselői a tájépítész szakmának, ám ebbe a körbe bizonyos szakirányú képzések felől is érkeznek szakemberek:

  • a TR tervezői jogosultsággal bíró szakember területrendezési feladatokat végezhet: kistérségek, megyék, régiók vagy országos rendezési tervek készítője.
  • egy tájépítész TT (településrendezési) tervezői jogosultsággal városok vagy városrészek felelős tervezőjeként vagy szakértőjeként sok-sok éves gyakorlat után vállalhat szerepet.

Akiknek ilyen tájépítész segítségre van szükségük, anélkül is tudják, hol keressék, hogy mi itt támpontokat adnánk...

Mi a tájépítészet hatásköre és léptéke?

A tájépítész (’landscape architect’ – ahogy a 19. században az amerikai tájépítészet atyja, Frederik Law Olmstedt megfogalmazta a szakma művelőit): a társadalmi szükséglet és a táji adottságok közötti harmóniára törekszik. A tájépítészet célja a beavatkozások előnytelen jellegének és mértékének csökkentése, sőt, olyan tájalakítás (és szemléletformálás), amelytől a szűkebb-tágabb haza fényre derül...

Hogy ez milyen léptékben, milyen részletezettséggel történik, a feladat válogatja, nem a tájépítész. A környezet és a táj komplex fogalom, ezek rendezése tervezési fázistól függően kiterjedhet adott esetben az átfogó környezetrendezéstől egy területegység környezetarchitektúrájáig is, azaz a tájépítészeti terek építményeinek és berendezési tárgyainak megtervezéséig.

A tájépítész a munkája közben mindössze a feladathoz mérten a funkcionális, kompozíciós, esztétikai és szerkezeti felbontáson változtat, az elvein nem. Tájépítészet kell egy tájrendezési terv, de egy „szabvány-műtárgy” tájba illesztésének kidolgozásához is (és voltaképpen tájépítész hivatott a kerttervezés, vagy a települési zöldfelületek fejlesztési feladatait is ellátni, a tájépítészet megnevezés tehát össze is fogja az egyes szakterületeket).

Bár az épített (művi) és a természeti környezetet más és más arányban és jellegben érintő tájépítész munkák felsorolása végtelen, azért az egyes típusfeladatokra mélyebben is kitérünk a tájépítészet terén belül.