Kiss Tünde

Az első modern gerillakertészkedésnek mondható megmozdulás során egy New York-i elhanyagolt telket alakítottak kertté, amelyet ma is önkéntesek gondoznak. A gerillakertészet – s annak civil művelői – azonban elsősorban nem a senki földjét, hanem különböző nyilvános helyeket, közterületeket vesz célba, hogy hivatalos engedély nélkül növényeket ültessen el A zöld gerillamozgalom legismertebb alakja a brit Richard Reynolds, aki blogjával, a témában írt könyvével, személyes jelenlétével és útmutatásaival serkenti a nemzetközi gerillakertész-mozgalmakat.

Mára a gerillakertészet globálissá vált: több ezer önkéntes ragad kerti eszközt, hogy a lepukkant urbánus helyek kizöldüljenek. A Guerrilla Gardening csoportnak immár a világ minden táján vannak tagjai, akik a www.onguerrillagardening.com oldalon rendszeresen beszámolnak egymásnak saját projektjeikről. A legtöbb és legnagyobb szabású akciókra a brit fővárosban kerül sor, ezeket előtte-utána fényképekkel dokumentálják. Reynolds májusban fővárosunkban is felbukkant, hogy az önkéntes városszépítőket gyorskiképzésben részesítse, majd az est leszálltakor bajtársaival együtt bevetette magát a lepusztultnak ítélt Ferenciek terén.

Bár a magyar gerillakertészet nem régóta dívik, ám annál nagyobb vehemenciával követeli magának a nemzetközi hírnevet. 2007-ben mindössze négy csoport ültetett három vidéki nagyvárosban, valamint Budapesten, ahol a Margit hidat zöldítették ki.

A gerillakertészek akciójuk során arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy túl sok a betonfelület, és túl kevés a zöldterület, ezért virágok kihelyezésével tüntettek. A fiatal zöldmunkásokat először még illetéktelen közterület-használatért és garázdaságért meg akarták büntetni, amiért a villamososzlopokat felvirágozták.

Végül a fővárosi közterület-fenntartó hatóság elszégyellte magát, s elálltak a büntetéstől. Ez az emlékezetes ültetés történetesen a világ legnagyobb összehangolt gerillakertészeti akciója volt, s a töretlen lelkesedés és példamutatás újabb tagokat toborzott zöldítő soraikba. Tavaly országszerte már 63 csoport ültetett egyetlen éjszakára meghirdetett hadművelet során.

De mi hajtja a városlakókat, hogy felcsapjanak egy zöld gerillakommandóba? Leginkább az illegalitás izgalma és a küzdelem a lakhatóbb, élhetőbb városi környezet kialakításáért – s a nemes balhéval még pályázhatnak is. Az alulról szerveződő akciókat már civil szervezet is támogatja (földdel, palántákkal), bár jórészt a csapatok saját zsebből palántáznak. A gerilla-résztvevők idén is nevezhetnek, a legjobb pályaművek pedig anyagi támogatást nyernek. A Zöld Vadművelet nevű idei, már másfél hónaposra tervezett akció keretében az önkéntes zöldgerillák kitakarítják a környezetüket és akár meghökkentő helyekre is növényeket ültetnek, dokumentálják az ültetés előtti és az ültetés utáni állapotot, ennek feltöltése lesz maga a pályamű.

A csapatok legkülönfélébb név alatt vállalják a cselekményeket, a kivitelezett gerillaakciók fedőnevei pedig a zöldkommandós csoport saját üzenetét vagy követelését hirdeti (Fájdalommentes Beültetés; Öntözésre Ösztönzés; „Kutyakakit cserélek virágra”; Zöld metrót!) Az akciók egyaránt utolérik a köztereket, utcákat, hipermarketek parkolóját, közlekedési szigeteket; bármit, ami sivárságával kiváltja az „áss, ültess, gyarapíts”-csatakiáltásukat, majd az ásók és kapák kicsorbulásáig küzdenek a betonmentes környezetért.

A zöldmunka úgy zajlik, ahogyan az a Nagy gerillakertészeti szabálykönyvben meg van írva. Az akció nem okozhat közkárt, a növények legyenek ellenállók, s a munka végeztével a gondozást is fel kell vállalni. És persze mindez szigorúan engedély nélkül történjen, hiszen a papírmunka merő időhúzás. Az éjszaka során a kis csapat a felesleges faggatózásokat minimalizálva serénykedik, ráadásul így izgalmasabb is.

De hiába az éj leple, a zöldgerillák ténykedését a forgalmasabb közterületeken a köz leplezetlen figyelemmel kíséri: a buszmegállóban várakozók (értetlenkednek, dicsérnek, tanácsaikkal látják el a dolgozókat), hajléktalanok (értetlenkednek, latolgatják, másnap mennyiért lehet a növényeket pénzzé tenni), a rend őrei (értetlenkednek, jogszabályokat ismertetnek, további kellemes munkát és szép estét kívánnak). A gerillakertészek természetesen nem helyettesíthetik a városi kertépítészeti fejlesztéseket, nem az önkormányzatok munkáját akarják elvégezni és nem is a Virágos Magyarországért Mozgalom riválisai, hiszen csak kis területeken ültetnek növényeket, s zömmel csak virágokat.

A cél inkább a tevőleges tüntetés és figyelemfelkeltés:

„ha elmennek mellettük az emberek, gondolkozzanak el azon, hogy óvni kell a környezetüket, sőt érdemes tenni azért, hogy jobban érezzék magukat a lakóhelyükön”

– mondta egy szervező.

„Rám is átragadt a vadművelés öröme és elmúlt a fásultság”

– vallja be a sikeres akció után egy buzgó gerillakertésszé átvedlett közember, akit irodai állása egyébként nem determinált éppen efféle éjszakai murira.

„Büszke vagyok, hogy ebben a kezdeményezésben részt vállalhattam, tudom, hogy a világot ezzel nem tudtuk megváltani, de sok kicsi sokra megy! Még ha a pályázaton nem is leszünk nyerők, már nyertem egy nagyon jó estét, mikor véghez vittük az akciót”

– állítja egy másik gerilla. A szorgos munkának már csak vandálok, a közöny és a városi életkörülmények próbáját kell kiállnia.

Megjelent rövidített tartalommal a Hetek Közéleti Hetilapban: „Gerillakertészet” címmel a 2009. 06. 12. (XIII/24) számban, az Életmód rovat oldalán.

The post Gerillakertészet appeared first on Kerttervezés és tájépítészet.