Certosa di Pontignano

A kolostort 1343-ban alapították, a kertépítészeti kialakítását a középkori kertszerkezet meghatározza, bár különböző korokból származó kertrészek és elemek találhatók. Ma a Sienai Egyetem tulajdonában áll, s konferenciákat és tanfolyamokat tartanak itt, a kerthasználatok ehhez igazodnak. Az eredeti kerti elemek között van a négyszögletes halastó, a nyírt ilexes ragnaia, és a citromfa gyűjtemény. A kertben ódon tégla- és terméskőlap burkolatok találhatók.

Castello di Brolio

A vár és a környező birtok jelenlegi tájépítészeti kialakítása a XIX. századba nyúlik vissza, amikor a középkori romokra neogótikus várkastélyt emeltek, mely téglából épült, így jól el is különíthető a régi kőfalaktól. A távolban “angol erdők”, a közelben és falakon belül gyűjteményes kertek jöttek létre. A várfalakat mértani kertek kísérik, tipikus példája a reneszánsz stílusú olaszkertnek, az elegáns szerkesztésű nyírt buxus ágyásokat cserepes citrusfélék díszítik.

Badia a Coltibuono

A középkorban jelentős mezőgazdasági birtokközpont és apátsági terület volt. Különlegessége, hogy körülötte az eredeti tájjelleg megmaradt és a kerti látványoknak nagyszerű hátteret nyújt. Az egykori középkori füves- s virágoskert jelleg mellett ma hangsúlyos elemek: a négyszögletes ágyások és kerti medence, a sétányokat jelölő és különféle fajokkal befuttatott rusztikus pergola, formanövények, rózsák és citrusok. Távolabb vannak gyepes területek és gyümölcskert is.

Villa Vignamaggio

A Sok hűhó semmiért c. filmet itt forgatták. A kertet ma is nagy kiterjedésű szőlős birtok és olajfaliget veszi körül. Műemlékvédelmi kötöttségek jórészt csak az épületre vonatkoznak, így a kertben a régebbi korokat őrző kertrészektől az újabb kertépítészeti beavatkozásokig is találunk példát. A villa szállodaként működik, jelentős állomása a gasztro- és borturizmusnak, a konyhájukhoz főként a méretes és ötletes konyhakertben nevelkedő zöldség- és fűszernövényeket használják fel.

Parco di Celle

A barokk főépületet vele egységes stílusú kert övezi, ám a 25 hektáros, eredetileg tájképi park otthont ad egy sajátos kortárs gyűjteménynek: környezetművészeti alkotások, térplasztikák, egyedi kerti építmények kaptak helyet a számtalan kerti térben, különböző stílusban, anyaghasználattal és funkciókkal. Érdekes, hogy az önálló kerti elemek miként illeszkednek a park változatos terepadottságaihoz és meglévő növényzetéhez, és a régebbi korok építészeti- kertépítészeti elemeihez.

Villa La Quiete, Serpiolle és Careggi között

A villa és kolostorépület, valamint a kert alapjaiban a XVII. század végén épült. Az egyházi rendeltetés után Anna Maria Luisa, az utolsó Medici birtokába került, akinek a hely spirituális menedékként szolgált. A csodás kertet Pietro Giovanozzi tervezte, a nevezetes Boboli kert atyjának, Sebastiano Rapi közreműködésével. A kert mai fenntartása szűkös keretek között zajlik, de kuriózumnak számít a hosszas ragnaia, ami a XV. századra visszanyúlóan az eredeti formájában fennmaradt. Limonaia, boschetto és kerti szobák, virágos parterre, illetve terrakotta- és kőpadok, s a híres falikút adták a fő díszét, melyek mára veszítettek egykori pompájukból. Ez a fenntartó szerv kapacitási hiányának tudható be, magántulajdonként más lenne a megbecsülése.

Poggio a Caiano, Villa Medici

Lorenzo Medici a XV. század végén kezdte építését enyhe lejtésű területen, erődített villa jelleggel. Az egykori körbefutó falak mára elvesztek. A XVI. században kezdték a kert alakítását, mely Justus Utens lunette-jén is nyomon követhető. A négyes tagolás, a gyümölcsöskert, a boschetto jellemző jegye a Medici-kerteknek. A limonaia és a ciszterna építése a XIX. század elején történt átalakításhoz köthető. Az íves ágyások, a virágoskerti kialakítás romantikus stílusjegyeket hordoz.

Firenze, Giardino Torrigiani

Firenze városfalain belül, XVI. századi múlttal a világörökségi területen helyezkedik el 7 hektáron. A város legjelentősebb tájképi parkjának számít. Angolkerti jellegéből adódóan képez kontrasztot a tájék túlnyomórészt reneszánsz ill. barokk korból származó kertművészeti örökségével. A XIX. század elejéből való kert a hagyományos romantikus elemek mellett szabadkőműves szimbólumokban is bővelkedik. Jelentős botanikai gyűjtemény is volt, mely hagyományt a Torrigiani család mai faiskolája és kertészete folytat. A klasszicizáló villaépületek, a limonaia, az üvegház, a közeli mértani kertek, a környező tájképi park, a híres torony és a kerti elemek üdítő látványt nyújtanak, szépen karbantartják.

Settignano, Villa Gamberaia

Szerencsés fekvés és pazar firenzei látványok jellemzik. A régmúlt szerényebb építészeti és kertépítészeti kialakítása XV. századi, a jelenlegi kert a XVII. század elejére vezethető vissza. A barokkos vízi és virágos parterre-ek, s a kor növényhasználata, a grandiózus ciprussor továbbélt, de a mai, a terep adottságokon nagyszerűen alapuló kert kialakításában döntően XX. századi: a modern parterre, gyepbowling, Nympaeum, limonaia, selvatico, lépcsős grották és falikutak.

Firenze, Giardino Corsini al Prato

Egyike azon ritka firenzei történeti kerteknek, mely ma is közel eredeti formájában tekinthető meg. Története a XVI. század fordulóján vette kezdetét. Bár jellege szerint városi rezidenciát szolgáló kert, de a művelési formákat kisebb területen és jó ízléssel társítva is bemutatja: citrus- és gyümölcsöskert, később és távolabb angolkert stílusú boschettók is létrehoztak. A tágas loggiához igazodó, mértani szerkesztésű ágyakban különös gonddal tervezték a növénykiültetési kompozícióban virág és illat- vagy fűszernövény alkotóit.

Castelfiorentino, Villa di Meleto

A XVIII. század fordulóján alakították ki teraszos jelleggel. Az olaszkerti hagyományoknak megfelelően hangsúlyos a nyírt buxus ágyások szerepe. Figyelemre méltó emellett, hogy a kerti építmények és burkolatok ódon vagy eredeti képet mutató formában vizsgálhatók: a tégla terepépítmények és burkolatok, a díszes kavicsburkolatok, a terrakotta kerti elemek. A XIX. században a birtok területe újszerű mezőgazdasági művelési formák számára kísérleti telephelyet is adott.

Fiesole, Fonte Lucente

Fiesole hegyvidéki lejtőjén helyezkedik el, Paolo Peyron alkotása, aki a XIX. század első harmadában vásárolta meg, rövidesen ide költözött és formálta a helyet, a villa eklektikus stílusban épült át. A II. világháborús károk után újult meg a hossztengelyre szerkesztett olaszkert, a teraszok és lépcsők együttese, illetve létesültek kerti kápolna melletti nyírt ágyások is, valamint a szokatlanul nagy méretű tó, mely a zenetér háttereként is szolgált. Az “erdőben” lelhető antik kerti elemek és szobrok Venetóból kerültek a kertbe.

Villa di Pratolino, Demidoff park

Ez ma Toszkána legjelentősebb tájképi parkja, rengeteg átalakításon ment keresztül Medici 20 hektáros késő reneszánsz parkjától a paraszti földekkel 160 hektárra növelt birtok angolkerti stílusáig. A park nevezetes volt az akkori csúcstechnikát kimagasló kertművészeti szinten alkalmazó vízi játékokról és grottákról, a kolosszális szobor-szökőkútja, az Apennine 1580 körül létesült, ma is domináns látványelem.

Az eredeti hossztengelyes és mértani elemek egészen eltűntek az 1818-as átépítés során, csak a bejárati Mugnone szobor-kutat keretező két szimmetrikus lépcsőtag őrzi a korai kertszerkezetet. A régi, Buontalenti tervezte reneszánsz villaépület nem maradt meg, a mai villaépület neoklasszikus. Óriási fapéldányok jellemzik a kiterjedt parkot, többségében a tölgy különböző fajai és fajtái. A köz számára megnyitott, így nagy tömegek által látogatott park, közkedvelt kirándulóhely.

Villa di Bivigliano

Eredetileg a XVII. században épült, a Pozzolini család birtokába kerülve a XIX. században épült át. Híres a hosszas lejtőn vonuló monumentális ciprus fasora. A kert felső teraszán a virágos parterre a medici kertek stílusát megidézően létesült, az alsóbb szinten a kert újabb korszakát hangsúlyozó pergola jelent domináns elemet. A terméskő kerti építmények mint a rusztikus grotta, vagy a 12 hektáros gyűjteményes erdő teszik még jelentőssé a villa parkját.

Firenze, Villa La Pietra

Jelenlegi formájában 1904-ben kezdték építeni, az egykori barokk kertből ma már csak a citruskert maradt meg, döntően tájképi kertté alakították át. A terepadottságokon a jellemző toszkán teraszos kertszerkezet alakult ki. Barokk kertet idéző kerti szobák építészeti, szobrászművészeti és kerti elemekkel gazdagon díszítettek. Emlékezetessé teszik a bevezető óriási ciprus fasor, a kertre néző rusztikus díszű falak, s az ovális teret ölelő, befuttatott pergola.

Castello di Celsa

Domboldalon fekszik, Rosia völgye felé nézően építette a várat a Celsi család a XIII. század végén. A XVI. században alakították várkastéllyá. Az ősfás parkot vadászatra használták, kiterjedésével ma is csendes kerthasználatot biztosít, a táj festői látványával a háttérben. Peruzzi munkája a kör alaprajzú kápolna, a bejárati sétány lépcsőzetes fala, s a teraszos kert, melynek látványában a travertin kőalkalmazás és citrusok alapelemek. Lejtős, formára nyírt ciprussövény vezet a halastóhoz, ahonnan sugárirányban nyílnak az egykori vadászutak.

Villa di Geggiano

A XVIII. században épült át és nyerte el mai vidéki rezidencia jellegét. A kert barokkos, késői, ám különlegesen szép eleme a villaépülettel szemközti kerti színház, innen kerti kapu vezet a selvatico felé. A birtok ötszáz éve a művészetpártoló nemes Bianchi Bandinelli családé, akik rendszeresen láttak vendégül írókat és költőket, így a színház valóban kiemelt helyszín volt. A virágos kert alsóbb szintje szintén téglaoszlopos kovácsoltvas kapukon át közelíthető meg.

San Giovanni d’Asso, Il Bosco della Ragnaia

A kortárs tájépítészet egy nagyívű alkotása a történeti kertekben bővelkedő toszkán palettán. A nagy kiterjedésű, erdőkkel körülvett birtokot az amerikai tájépítész, Sheppard Craige vásárolta meg, s alakítja 1996 óta. Az egész területet meglehetősen filozofikus koncepció szerint kreálta. “Amerikai” módon kevésbé rejtett, indirekt a gondolati tartalom, hanem az (amúgy toszkán hagyományokat és jegyeket is továbbéltető) kertépítészeti elemekkel megkerülhetetlenül akar “elmélkedtetni”, sok helyen kőbe vésett feliratok, szimbolikus elemek és hasonlók vannak. De elég szabadelvű is, a látogatóknak kb. azt mondaná: csak gondolkodj, és kikristályosodik, ez vagy az mit jelent. A számodra.

Chianciano Terme, La Foce

Toszkána egyik legszebb modern kertje, Iris Origo írónő és férje tulajdonában állt és alakították kertművész barátjuk, Cecil Pinsent vezényletével az 1920-as évek végétől. A hagyományos olaszkert elemei nagyobb léptékben és modern formában jelennek meg: a mértani kert, a citruskert, a grotta. A felsőbb szinten elnyújtott pergola keretezi a teraszos-lépcsős kertrészeket. Innen adott a fő táji látványkapcsolat az Origo által egy középkori festmény hatására telepített, ismertté vált utat kísérő kanyargós ciprus sorra nézően. A pergolán kívül keskenyebb sávokban rózsa – és virágágyak, jellegzetes mediterrán fajok díszes és változatos kompozíciói.

Collodi, Giardino Garzoni

A kert a késő XVII. századból való és francia stílusban épült. A kerten belüli 45m szintkülönbség meghatározó volt a kialakításában, a teraszolás, a támfal és lépcsőrendszer domináns elemek. A kor jellemző kerti formái és építményei mind megtalálhatók: romitorio, grották, boschetto, labirintus, medencék és kaszkádsor, kerti színház, barokk stílusú virágos parterre, mitológia alakok kerti szobrai. A növényalkalmazásban a mediterrán fajok mellett nagy teret adtak az egzotikus fajták ültetésének.

Collodi, Parco Pinocchio

A Pinocchio írójának szülővárosában megálmodott parkot Olaszországban is egyedülálló módon különféle mesebeli helyszíneknek a természetben manifesztálódott illusztrációjaként létesítették: parki közegben és rengeteg kortárs művész szabadtéri alkotásaival ill. szobraival 1956 óta gyarapodik a park újabb és újabb meseszereplőkkel és mesebeli helyszínekkel. A parkot előszeretettel látogatják családok és gyermek csoportok.

A hely szabadidő- és pihenőparkként is funkcionál, de gyermekközpontúan előnyt élvez a mozgás- és vizuális kultúra játékos és élménydús fejlesztése: a legkülönfélébb korosztályok számára egyedi és fantáziadús egyedi játékelemek és rendszerek állnak rendelkezésre.

Camigliano, Villa Torrigiani

A hegy lábánál fekvő kert múltja XVI. századra nyúlik vissza, de karakteres kialakítása XVII. századi, az akkori tulajdonosa, Nicolao Santini XIV. Lajos francia király udvarában töltött hosszabb időt kiküldetésben, s ez nagyban befolyásolta, hogy a kert pompázatos francia barokk jelleget öltött, mely szembeötlő ma is a a számos vizes elem és az elegáns parterre-ek képében. A barokk szerkesztési elvek mellett a kert jellegzetes elemei a sajátosan ritka süllyesztett helyzetű Flora-kert, a nympaeum, a lépcsőrendszer. A XIX. században a kor szokásának megfelelően a perem területeken erdőfoltokat telepítettek számos exkluzív parkfával, valamint a gazdag kamélia gyűjteményt is ekkor hozták létre.

Cappanori, Villa Mansi

A kertben egymás mellett jól megférnek a különböző kerttörténeti korok örökségei, s nagy a növényfajok változatossága is. Az eredeti reneszánsz kert a teraszaival, mértani formáival a XVIII. században alakult át a barokk jegyében, ekkor jött létre több vizes látványosság: a hosszan elnyúló kaszkád, illetve a nyolcszögletű medence, s a halastó is. A medencétő sugárirányokban tárul fel a részekre tagolt boschetto. A XIX. századi átalakítások a távolabbi részeken angolkertes, tájképi stílusú kertrészeket teremtett meg. Különleges kertegységet képez a villa közeli bambusz-boschetto, és a kamélia gyűjtemény.

Marlia, Villa Reale

A Lucca környéki villakertek máig legjelentősebb képviselője, s nem csak azért, mert tulajdonosa, II. Vittorio Emanuelle olasz király révén királyi rezidenciává is vált. A parkban a három fő, különböző korból származó épülethez igazodó kert található. Így a 19 hektáron három külön kertstílus jól elkülöníthetően tanulmányozható: a villa és a Palazzina d’Orologio körüli barokk kert, a tájképi park, s az 1920-as években épültt art deco kert, benne az iszlám kerti jegyekkel a vizes kertrész. Kiterjedt gyepes tisztások, ősi ragnaia, citruskert, nagy halastó, vízes kerti színház, körpavilon, nympaeum a park főbb díszei.

San Pancrazio, Villa Buonvisi Oliva

A villakert egyedi terepadottságokon épült (a villaépület és a barokk kert főtengelyére keresztben lejt a terep), mely a hármas teraszolású kertszerkezetben érdekes formákat eredményezett, melyek kerttörténeti különlegességekké váltak mint a Cascatelle kaszkád és a rusztikus mészkő és tufa grotta. A birtok hagyományosan több jellemző művelési ágnak is teret adott: gyümölcsösöknek és szőlőkerteknek. A kert XIX. században történt átalakításának köszönhetően kaptak helyet a park óriás fapéldányai. Jelentős a villa bejárati homlokzatához illesztett tágas loggia és ennek kerti előterét jelentő elliptikus előkert, nyírt ilex kerettel.

San Pancrazio, Villa Grabau

A Pizzorne-hegy lábánál elterülő sík területen épült ki, a 9 hektáros kertet gazdálkodási földek veszik körül. A XVI. századi késő reneszánsz kert a XIX. században ment keresztül jelentősebb átalakításon, mégpedig neoklasszicista stílusban. Hosszú ciprussor és szép kapuzat teszi hangsúlyossá a bejárati sétányt. A villa előterében tágas díszgyep, melyet gyűrűs sétány választ el a tájképi jellegű parktól, benne számos méretes fakülönlegesség. A villa mértani kertje hátul, két szinten épült ki, melyeket kő ballusztrádsor választ el. Barokkos elem a hatásos zubogófal. Több körös medence is található a kertben, melyeket gazdagon díszítenek kőszobrok.

A kert népes, száznál is több egyedből álló citromfa gyűjteménnyel büszkélkedik, sőt e villának van az egyik legszebb Limonaia-ja, amelyhez szerencsém volt toszkán tanulmányutaim során: egyedi elemei a rusztikus kialakítású hét ajtónyílás és ovális ablak, a homlokzat a jellegzetes “pompei vörös”. A kert hagyományos egységeit jelentik a boschetto és selvatico, illetve a nyírt növényfallal határolt kerti színpad.

Az egy hónapos 2014-es tanulmányútról rengeteg kép készült, itt megtekinthető a honlapra válogatott első galéria, a második galéria, valamint a harmadik galéria is.

The post Kertigráfia: Toscana, lenyűgöző mediterrán kertek, nyári tanulmányút 2014. appeared first on Kerttervezés és tájépítészet.