Budapest X., Népliget megújítása tájépítészeti tervpályázat – Tájépítészeti tanulmányterv
Budapest X., Renewal Idea Competition of the ‘Népliget’ park – Landscape Architecture Study Plan
2023.

Táj- és kertépítész vezető tervező: Kiss Tünde
Szakági tervezők: Fodor Anita (okl. tájépítészmérnök, rehabilitációs szakmérnök), dr. Nagy Zsuzsanna (okl. tájépítészmérnök, csapadékvíz-gazdálkodás), Szabó Zsolt (út- és víziközműtervező)
Munkatársak: Botka Szilvia, Krajnyák Nóra, Tatárné Brózik Zsófia, Török Beatrix okl. tájépítészmérnökök
Látványtervezés: Fürtön Balázs, Somogyi Bálint okl. építészmérnökök

Részletek a ‘Műszaki leírás’ munkarészből:

Bevezetés

A Népliget megújítására irányuló célkitűzések között nagyszerűnek, ígéretesnek tartjuk a radikális autómentesítés szándékát, valamint az örökségvédelmi hangsúlyú, természetközeli és fabarát zöldfelületfejlesztést. Ha tájépítész tervezők közül bárki „civilben” Magyarország legnagyobb rekreációs zöldinfrastruktúra-elemének területén hosszú éveken keresztül parkhasználóként jelent meg: sétálóként, futóként, kerékpárosként, illetve autóval és tömegközlekedéssel egyaránt – számára a hely szépsége és potenciálja mellett a megoldásra váró problémák is szembeötlővé váltak, mint az elhanyagoltság vagy a közbiztonság hiánya. Mindez az általunk javasolt fejlesztések megvalósításával megszűnik. Biztonság, kapcsolódás, kikapcsolódás – négy évszakban, Népligetben.

A Népliget biztonságossá, otthonossá, élhetővé válik minden parkhasználó számára, legyen az ember vagy más élőlény. Kapcsolódás: egymáshoz, vagy a belső emberhez, a sporthoz, a tudományhoz, a természethez, a játékhoz. Kikapcsolódás: zene, játék, ebédszünet, kultúra, sport, pihenés a természetben. Ehhez minden szükséges parkinfrastruktúrát is megteremtünk: közlekedés, információszolgáltatás, komfortpontok, vendéglátás, stb. annak érdekében, hogy a Népliget népesebb és népszerűbb hellyé válhasson.

Nyilvánvalóan 100-150 évente adódik egy olyan szintű parkreform, mint amelyet a pályázati kiírás jövőképként felvázolt. Ha pedig most adódik hely és lehetőség, hogy egy városi, azaz nagyvárosi szintű „népkert” koherens koncepció szerint fejlődjön, az az igyekezet a tágabban vett urbánus környezetre jótékony hatásokat kiváltó kell, hogy legyen, s mindenekelőtt lényeges, hogy méltó és élménydús körülmények között rekreálódhasson az itt élő, mozgó emberek teljes közössége: a nép – a ligetükben.

Mindannyiunk Népligetében.

Történeti kert rekonstrukciója

A tervkoncepciónk kardinális rendező elve volt a történeti sétányrendszer és parkformák helyreállítása. Ettől csak az olyan területeken tekintettünk el, ahol a meglévő faállományra tekintően túl nagy áldozattal járt volna a helyreállítás, valamint ahol az idők során bekövetkezett funkcionális változás irreverzibilis építésben-beépítésben is manifesztálódott. A nagy parki körutak megőrzése, a hajdani íves sétányok rekonstrukciója mellett a tengelyeket képező sétányok felélesztése is hangsúlyos. Az Óliget hosszirányú főtengelyét az eredetileg, a Nagyvendéglő pozíciója miatt enyhén eltolt pozíciójából egységes tengely korrekcióval teremti meg a terv.

Mivel az (eredetileg sem szimmetrikusan formált!) Dísztér középvonali sétánya a városfejlődéssel funkcióját veszítette, annak esztétikai és belső parkszerkezeti jelentőségét érdemes erősíteni, melyet tervünkben bátorkodtunk a környező parkrészekhez igazodóan helyenként új, de a történeti formákhoz illeszkedően, a Räde-féle parkrendezés szellemében megjeleníteni funkciókban és szerkezeti megoldásokban (ld. „Aqua kvadrát”, Dísztér és az „Ólé Bár”, továbbá ezek környezetében, a belső parkközlekedési kapcsolódásban).

Az idő múlásával még inkább elveszett keresztsétányok helyreállítása az Óligetben a „Jurta Klubháznál” és a vízműves területnél igényel a jelenlegi adottságokat szükségszerűen figyelembe vevő környezetalakítást; az Újligetben a meglévő fák helyzetére tekintettel pedig keskenyebb sétányszélességben épülhet a keresztsétány. A történeti park teresedései esetében nemcsak formai visszafogadást, hanem a jelenkor emberéhez és parkhasználathoz illő új funkciókat is javaslunk.

A történeti kert rekonstrukciós lépései három fő kategóriába sorolhatók az egyes parkrészekre vonatkozóan:

1. eredeti helyen, formában, funkcióval (pl. Óligeti sportpark);
2. részlegesen történeti helyen vagy formában, de eredeti funkcióval (pl. Újligeti sportpark);
3. történeti forma vagy funkció módosult helyen, a kialakult parkviszonyok miatt (pl. Közösségi kert „kertészete”).

Kultúrtörténeti elemek (szobrok, emlékművek, emléktáblák) kezelése

A tervünkben alapértelmezett a meglévő elemek helybeni megtartása és szükség szerinti megújítása, ugyanakkor a tervlapokon ábrázoltuk és részleteztük a javasolt áthelyezéseket, változtatásokat is. Jelentősebb áthelyezést a Naprendszer-modell esetében javaslunk: e táblákat az Óligeti keresztsétányra érdemes áthelyezni és nívós befoglalással ki is emelni: ezáltal a Jurta Klubház és a Vajda Péter utca közelébe ívelő körsétány közötti szakaszon, jól követhetően és érzékelhetően, egyenes vonalban lehetne a sétáló Naprendszert végig kísérni, nem mellesleg esélyegyenlő, akadálymentes formában, amire az Ifjúság sétány lépcsőrendszerébe tagoláltsággal korábban nem volt lehetőség. A sétánytáblák számára – akár nemesebb és parkkörnyezetbe illő anyaghasználattal – szintén kiemelt helyet javaslunk: mérföldkövekként jelezhetnék a sétányok nevét, ezáltal jobban betölthetnék a parkhasználókat tájékoztató funkciót. Mivel a meglévő sétányok híres botanikus és parktörténeti személyek neveit viselik (az „új” sétányokat is e rendben tanácsos elnevezni), érdemes a sétányokhoz-sétánykövekhez igazítva edukációs táblákat is kihelyezni, melyek megismertetnék e személyek tevékenységét a parkhasználó közösséggel.

Egyetértünk a kerttörténeti dokumentációban foglalt javaslattal, miszerint a Centenáriumi park emlékeinek környezetrendezése, az esetleges változtatások helyükre és környezetükre kiterjedő részletes geodézia felmérést követően történhetnek, az ide tervezett parkfunkciókat és parknövényzet-fejlesztést is inkább koncepcionálisan vázoltuk. Ugyanakkor itt, a Megyék kertjében mindenképpen lehetőség nyílik okoseszközzel is bejárható kulturális tanösvény kialakítására, így a meglévő és új elemek is bejárhatóvá válnak.

Tervezett parkszerkezet és funkciók

A Népliget fejlesztését a jelen környezeti adottságokhoz igazodó, illetve az ideálisan betervezhető elrendezésben-szerkezetben, valamint erős tudományos-edukációs és közösségi-rekreációs súlyvonalak mentén javasoljuk.: Az időszakos rendezvény programok, a rendszeres specifikus látogatások (nemzetközi tudományos találkozók, konferenciák, iskolai tanulmányi kirándulások, gyakorlatok), a hétköznapi lakóközösségi, családi, baráti programok számára egyaránt alkalmas színtérként szolgálhasson a park. Az egyes parkrészek ismertetése a 2-3-4. tervlapon tekinthető át részletesebben, a rajzi ábrázoláshoz kötődően. (…)

A parki nagy körutak alakítása

A kiírásban vázolt elvek mentén, ám továbbfejlesztett koncepciót ábrázoltunk, ugyanis a meglévő fasorok menti kellő gyökérzónavédelmi méretezést és a további többfunkciós zöldsávval tagolást álláspontunk szerint következetesen, szakmailag elfogadhatóan nem lehet megvalósítani úgy, ha a gyalogos-futó-kerékpáros használat mindegyikét a meglévő (és változó sortávolságú) körúti fasorok közé helyeznénk. A javasolt elrendezésben a fasorok között történik a kerékpárosút és a futósáv elhelyezés, az előbbi rendre a parkszegély felé esően külső körben, az utóbbi pedig belső körben. A belső fasoron belül halad a gyalogos sétány, ez ésszerűen teremti meg a parkbelső különféle funkciói felé való besétálás lehetőségét, a gyalogos átközlekedés nem zavarja sem futók, sem a bringások haladását, harmadrészt a Grand Prix utáni parkkorszaktól bizonyosan körúti fasoron belül (és kívül) történt a séta. A gyalogos sétány stabilizált szórt burkolata pedig összeegyeztethető a helyenként gyalogos sétányba eső parkfák megtartásával. (…)

Parki ökoszisztéma mint gyakorlati, kísérleti és kutatási terep

Beláthatóan, a környezeti feltételek javításával nemcsak a növényzetet illetően nő a biodiverzitás, mivel beindul a talajélet, egymásra épülően erősödnek az ökológiai folyamatok, megjelennek nagyobb változatosságban és létszámban kisemlősök, több madár, csúszómászó, beporzó, stb. jelenik meg parkhasználóként. Fontos megértetni, társadalmasítani ezt a célkitűzést, hiszen ettől lesznek élők az ökoszisztémák, és végső soron az élőhelyek megújulása, változatossága kardinális az emberi fennmaradásban is. A Népliget célszerűen nem egy steril parki környezet – annál sokkal jobb közeg fejleszthető, és fejlesztendő is.

A gyakorlati, hétköznapi parkműködés mellett hasznos monitorozását javasoljuk a népligeti flórának, faunának, esetleg kutatási témák színtere is lehetne.: pl. A természet alakulása és térhódítása a városi környezetben, a Népliget példáján. A népligeti juhok alkalmas alanyok lehetnének referencia vizsgálatok végzéséhez: milyen különbséget jelent egy emlős szervezetére a városi élőhely, szemben egy vidéki, vagy kisebb környezeti terheltséggel járó élőhellyel. A park átfogó információbázist jelenthetne megalapozott és szakszerű klímavédelmi lépések körében.

Hovatovább ebben a parkban nem is lenne hiányzó parkelem az állatkert, mert igen sokféle gerinces, gerinctelen, kétéltű, páncélos, puhatestű, ízeltlábú, stb. megfigyelhető lenne, ráadásul természetközeli környezetben, szívderítő szabadságfok közepette – a fókuszunkban levő kétlábú parklátogatók mellett.

The post Népliget megújítása tájépítészeti ötletpályázat appeared first on Kerttervezés és tájépítészet.

Budapest XII., Városmajor megújítása tájépítészeti tervpályázat – Tájépítészeti tanulmányterv
Budapest XII., Renewal Design Competition of the ‘Városmajor’ park – Landscape Architecture Study Plan
2022.

Táj- és kertépítész vezető tervező: Kiss Tünde
Munkatársak: Fodor Anita, Krajnyák Nóra, Tatárné Brózik Zsófia, Varga Kantár Judit
Látványtervezés: Varsányi Orsolya
okl. tájépítészmérnökök

Részletek a ‘Műszaki leírás’ munkarészből:

“A kertművészet alkotásai a kert és a park. Nehéz köztük határt megállapítani. Nagy általánosságban csak abban különböznek, hogy az első területre nézve kisebb, utóbbi pedig nagyobb. A különbség azonban már a kert és a park koncepciójának kiindulásából származik. A kert a háznak, a lakásnak a szabadba való kibővítése; a kert a lakásnak a szabadba való kellemes és stílszerű folytatása vagyis a kert koncepcióját mindenben a ház irányítja. (…)
A kert a kerítés által körülvett területen önálló egész és nem igyekszik a környező tájképpel összeolvadni, hisz legtöbb esetben az egyes épületek oly közel vannak egymáshoz, hogy ez nem is lehetséges.
A művészi park a kerttől eltérően a környező tájkép egy része és esztétikailag ennek függvénye. (…)
A park nem “vágódik ki” annyira a környező tájképből, mint a kert, hanem azzal bizonyos fokig harmonikusan olvad össze.”

/Rerrich Béla (1881-1932) műépítész, kertművész/

Illeszkedés a környező városszövethez, infrastruktúrához és természeti környezethez

Rerrich Béla (aki a Városmajor megújítását még 1929-ben készített tervével megalapozó Räde Károly fiatalabb kortársa, valamint munka- illetve szerzőtársa is volt), olyan elvet fogalmazott meg száz éve, amely a városi tájakra és ma is érvényes.

A Városmajor hosszú története virágzó, vagy legalábbis felvirágzó időkben és pusztító eseményekben egyaránt bővelkedik. A kor előrehaladtával irreverzibilis változások is végbementek a park területén és határzónájában, amelyeket mára környezeti adottságként kell kezelnünk, különös tekintettel a magántulajdonra vagy a “közellátó” városi infrastruktúrára. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy egy Városmajor szintű közpark esetében minden olyan lehetőséget megvizsgáljunk, amit egy parkrekonstrukció jegyében a parkterület megérdemel: jelentősége, történetisége és a jelen használatokhoz kötődő értéke révén.

A fentiek figyelembevételével a parkot érintő negatív történések egyfajta inverz folyamatát lehetne elindítani: annak érdekében, hogy a Városmajor mint park ne elszenvedője, alárendeltje legyen a környező tevékenységeknek, városi létformának, illetve rendszereknek, hanem inkább a park kerüljön olyan súlyponti szerepbe és területileg is pufferzónával felvértezve, mely által a környezetét, élővilágát képes jótékonyan szervezni, organikus életteret, mozgásteret, kibontakozási teret biztosítani. Ehhez szó szerint bontani és lerontani szükséges akadályokat, mielőtt a parkterületen építés vagy ültetés kezdődhetne. Ebben tanácsos szó szerint elmenni a falakig, hiszen a megkezdődött folyamatok továbbvitelével adódik történelmi (legalábbis: tájtörténeti) pillanat arra, hogy ezen parki értékkel hivatástól, szakmától függően különféle területeken tevékenykedve: jó gazdaként, közhasznúan és értéket továbbadóan sáfárkodjunk.

Szükséges a városi szövettel való együttélés, együtt lélegzés megkönnyítése (annak materiális, strukturális és humán szintjeit egyaránt ideértve), szerkezeti változtatásokra és – józan prioritási rend alapján – áldozatokra van szükség minden olyan vonatkozásban, ahol a funkciók békés együttélése nem reális, illetve ahol nyilvánvalóan közösségi érdeket sért egy kialakult állapot a közparkban, ám annak megváltoztatására igenis van lehetőség, van alternatíva – és így józan mérnöki és gazdasági szempontok alapján monitorozva érdemes is megvalósítani. Azáltal, hogy nagyobb értéket teremtünk, illetve óvunk meg (vagy éppen állítunk helyre), mint amilyen erőfeszítéssel és költségvetéssel mindez jár.

Jelen koncepciótervünkben a vázolt kiírói kapcsolódási rendszer (zöldfolyosó, jelenlegi infrastrukturális, közlekedési adottságok, stb.) mellett egy tágabb megközelítést is a közös gondolkodás homlokterébe helyeznénk: miként lehet a parkot, pontosabban a tervezési területet belül élhetővé, használhatóvá tenni, miközben a fejlesztése, vonzása sem hoz fokozódó, s így hatásmechanizmusában kontraproduktív külső kihívásokat. Ezért a zöldfolyosó és az eddig megfogalmazott főbb fejlesztési irányvonalon túlmenően rendszerszinten érdemes előkészülni a tágabb hatásterület fejlesztésére úgyszintén, hiszen a megszűnő funkciók (pl. sport, kulturális), a tovább nem teljesíthető igények (pl. parkolás, szabálytalan vagy szabályozatlan parkhasználatok) számára nyilvánvalóan megoldásokat, alternatívákat kell találni, ezek között mérlegelve a tér és idő paramétereket, valamint a jogos érdekeket is.

Tervezési alapgondolat és koncepció

Tájépítészeti koncepciónkat két súlyvonal határozza meg:

1. A park történetileg bizonyítható elemeinek, szerkezetének, értékeinek rekonstrukciója, lehetőség szerint minél teljesebben, a történeti kutatásokon és tanulmányokon alapulóan;
2. A park jelenlegi értékeinek tiszteletben tartása és belefoglalása a megújító szándékrendszerbe, megalapozottan, aktuális helyszíni vizsgálatokon nyugvóan (növényegészségügyi állapot, faérték, építményállag, stb.).

E két súlyvonal egyensúlyba hozása azért is igényel körültekintést és sokrétű szakmaiságot, mert a park területén jellemzően vegyes az összkép: noha szétzilálódott mára a történeti szerkezet, ámde bőven van fennmaradt parki elem, “maradványérték”, amelyeknek részleges vagy teljes helyreállítása nemcsak megfontolásra érdemes, hanem reális és kortárs használati értékkel is bírna. Ugyanakkor sok évtized különösebb tervszerűség nélkül hozott akár fatelepítéseket is, amelyek jelen térben és időben túl értékesek ahhoz, hogy egy parktörténetileg letűnt kor restaurálandó elemének adják át a helyüket.

A Városmajor történetének, alakulásának ismeretében koncepciótervünkben egyrészt visszanyúlunk Tallherr József 1785-ös szabályozási tervéhez, másrészt Räde Károly kertészeti főigazgató 1929-es rendezési tervéhez, aki 1785. évi alapkoncepciót fejlesztette tovább, illetve szabta a kor és a helyszín akkorra kialakult adottságaihoz. Kiemeljünk mindazonáltal, hogy a rekonstrukciós célok közé csak azon elemeket emeltük be, amelyek a másodikként említett súlyvonalra szintén ráfűzhetőek (nem aránytalan áldozatokkal) és így jogos, értelmes célként érdemes megvalósításukat kitűzni.

A környezeti elemek között az Ördög-árok külön említendő, amelynek városmajori szakaszát 1917 és 1921 között boltozták be. Ez az időszak mérföldkőnek tekinthető a park történetében, azért is, mert ezt követően nem sokkal, 1929-ben került sor a Városmajor átfogó rendezésére Räde Károly tervei alapján. Mint ismeretes, akkor az egész parkot megújították, és kialakították a máig meghatározó szerkezetét. Räde terve ugyanakkor a park Tallherr-féle alapszerkezetét, mértani szerkesztettségét megtartotta, s így egységesítette a parkot, egyúttal azonban új térszerkezeti elemeket és parkfunkciókat is felfűzött a történeti struktúrára, amelyek ugyanakkor mesterien harmonizáltak is a meglévő, értékes elemekkel.

Pályaművünk ezt az úgymond “Városmajorban bevált, bizonyított” parkfejlesztési metodikát igyekszik követni a rekonstrukciós tervezésben. (…)

A hajdani Tallherr allé, és négyes fasorának koncepcionális rekonstrukciója

A Maros utcai Räde-keresztkorzós park bejárathoz kötődően kell megemlítenünk egy opcionális javaslatot, amelyet szeretnénk a megfontolás tárgyává tenni. A BTC területén a teniszpályák részleges bontása kb. 35fm hosszon ad lehetőséget a hajdani Tallherr- féle allé és annak négyes fasorának rekonstrukciójára. Räde tervén megfigyelhető, hogy az akkor kb. 150 éves fasor eredetileg enyhén ferde szögben kb. a jelenlegi plébániatemplom sarkának irányába vezetett, ám akkor a templom még nem épült meg, az allé lezárására pedig egy ovális teresedés szolgált, vélhetően szobor végelem elhelyezéssel a tengelyvonalban. Ezt az az allét javasoljuk helyreállítani lehetőség szerint, hosszútávon hosszabb nyomvonalon, hiszen a BTC esetleges teljes kiköltöztetése esetén a meglévő sűrűbb faállományig, kb. 280fm adódna egy teljes, egy ütemben végezhető fasor telepítésre, ami a történeti fasorok helyreállításának egyedül járható útja – ugyanis teljesen elpusztult fasorok esetében nem célravezető ütemes felújítást végezni, hiszen éppen az egységes fasor-jelleg nem tudna úgy létrejönni.

Az allé feltámasztásával természetesen a kapcsolódó teresedések, a Maros utcai park bejárat, a Räde Károly korzó, stb. is kedvezőbb kibontakozási teret kapna, nem utolsósorban ezzel válhatna teljessé a Maros utca felőli park rehabilitáció: azaz a parktól korábban elvett területek újra integrálása a park zöldterületébe. Az ily módon létesülő fiatal fasor a beállását követően képes lenne átvenni is a parkbelső idős fasoraitól is jelentős zöldtengely funkciót, ezáltal ütemesen azok megújító fasor rekonstrukcióját is el lehetne indítani, hiszen a park fáinak jelentős része idős vagy le is cserélendő teljes élettartam előtt, egészségügyi állapotából fakadóan.

A parki fasor rekonstrukciók megtervezése különálló, sok szempontú feladat, ám itt kiemeljük még a kerületi településképvédelmi rendeletet (Tkr.), melyben a 19. sz., Közparkokra vonatkozó rendelkezései között irányadó: “30. § (1) A hangsúlyos útvonalak megtartandóak, a meglévő fasorok megtartásával szükség szerinti pótlásával.”

A pályázati tervünk – többek között – éppen a történeti útvonalak és fasorok helyreállítását is megcélozza, a helyszíni értékek (növényi és épített elemek), valamint a kiírásban kitűzött fejlesztési célok és parki funkciók együttes figyelembe vételével.

Tájépítészeti formálás, anyaghasználat, műszaki igényszint megfogalmazása

Úgy véljük, hogy “a park arculatának karakteres megformálása a 21. század tájépítészetének és kertművészetének értékrendjével és eszközeivel” megközelítés korántsem áll ellentétben a Városmajor történeti szerkezetével, rekonstruálható elemeivel, sőt ezáltal teremthetőek meg a hely szelleméhez illő és jól használható, élménydús és kortárs üzenetű parkrészek. Mindez elérhető a formai és tartalmi részletekben, a terepformálásban, az anyaghasználatban, a növényalkalmazásban. (…)

The post Városmajor megújítása tájépítészeti tervpályázat appeared first on Kerttervezés és tájépítészet.