The post Bemutatkozás appeared first on Kerttervezés és tájépítészet.

2017. 05. 15.

Az Impact Hub székhelyén zajlott SSRG (Environmental Social Science Research Group) szervezésű Sparks projekt esemény ‘A budapesti zöldterületek a városi lakosság egészsége és környezettudatossága’ témakörére fókuszált. Az egybegyűltek két munkacsoportot alkotva két főbb vetületből közelítették meg a témát. Az egyik megközelítésben a zöldterületeket mint az egészségfejlesztés és környezeti nevelés lehetséges színtereit tárgyalták. A másik csoport a zöldterületek társadalmi vonatkozásait járta körbe – ez utóbbi munkacsoportba kérték a KertIkon mint tájépítész tervező műhely hozzászólását.

Városi zöldterületek és társadalmi vonatkozásai

Így szólt csoportunkban az alap felvetés:

Mivel a társadalmi kohézió kulcsfontosságú tényezője a városi lakosok egészségének, fontos meghatározni, hogyan erősíthető a kohézió a zöld fejlesztések által. Ígéretes, a kohéziót, a lakosság együttműködését segítő programok indultak el Budapesten, amelyek tapasztalataiból tanulhatunk. Számos nyitott kérdés van még, hogy Budapest zöldterületei valóban megfelelő teret adnak-e az együttműködések erősítése számára. És egyáltalán: hogyan segítik a lakókörnyezeti zöldterületek a budapesti lakosság közösségének építését? Hogyan lehet olyan zöldterületeket tervezni, fenntartani, ápolni, amelyek a közösséget szolgálják?
A felkért hozzászólók és a bemutatkozó különféle kezdeményezések közül változatos társaság jött össze: építész, urbanista, tájépítész, valamint urban design és ökodesign szakértők, zöldterület használók, zöldterületi érdekvédők, civilek, önkormányzati feladatvégzők, illetve nem kormányzati szereplők.

Bevallom, a KertIkon ügyvezetőjeként terjedelmesebb prezentációval készültem erre a “Részvételi Tudományos Kávéházra”, mint amennyit a műfaj, mondhatni az összidőkeret végül is biztosított. A részvételt valamelyest tudományosan és tájépítész tervezői szakmagyakorlás alapján megélve ezért aztán ott rövidítetten adódott lehetőség a tervezői vélemény és tájépítész üzenet közreadására. A lényeget illetően álljon itt egy szerkesztett összefoglaló. Úgy tűnik, hogy mindmáig, 2017-ben sem haladta túl a dolgok állása, hogy mindezt hangsúlyozzuk.

Városi zöldterületek, tájépítész tervezői kontextusban

• Zöldterületek és komplexitás
• Vetületek és hatáskörök
• Sokféle rendszer és szereplő

A téma felvetés nem új

Milyen megközelítésben kerülnek az asztalra a városi zöldterületek 100-150 éve – a szakmában?:

„A helyes parkrendszer megállapítása azonban már nemcsak városépítő és kertépítő feladat, hanem népjóléti érdekeket is érint, és éppen ezért kell, hogy (…) nálunk is magára vonja a köztevékenység terén működő szélesebb köreinek figyelmét (…): a városépítőnek, kertépítőnek, a szociálhigiénikus és a közjóért lelkesedő áldozatkészségnek egymással karöltve kell munkába lépniük.”

/Rerrich Béla (1881-1932) műépítész, kertművész/ -1919.

Mégis a megoldatlanság jeleit mindannyian látjuk lépten-nyomon.

Közösségeket szolgáló zöldterületek tervezése, fenntartása

• Hogyan lehet?: (szakmai tudás, kompetencia és jogosultság alapon)

A hogyan helyett inkább ezeket tartjuk fogas kérdésnek:

• Milyen FORRÁSBÓL?
• Milyen ELVEKKEL?
• Milyen MINŐSÉGBEN?
• Milyen EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL?

Mivel beszélgetésindító pontnak jelölték, szóltam a fővárosi helyzetről és esetekről.

Fővárosi zöldterületek: problémák és jelenségek

• Túlhasználat, nem megfelelő ellátottság
• Épített elemek elavultsága, romló állaga
• Növényállomány vegyes állapota
• Használati ellentétek (pl. gyerekek-kutyák)
• Rongálás, lopás
• Hiányosság közbiztonság terén
• Gépkocsik, közlekedés-parkolás
• A fővárosi zöldterületek megújításra szorulnak. MEGÚJÍTÁSRA SZORULNAK!

Budapesti zöldterületek – közelmúlti események

• Népliget, viharkárok: 2015. júl.
• Orczy-kert, 2015. júl.
• Városliget, megalapozatlan fakivágások: 2016. márc.
• Városliget: a Liget-projekt vitatottsága
• József nádor tér, fakivágás mélygarázsépítés: 2016. márc.
• Óbuda, Római-part: vita az árvízvédelemről és a fákról

Vidéki tapasztalatok – települési zöldterületek

• Helyenként rövidlátó településpolitika
• Hiányos szakmaiság a döntésekben
• Spekulációk, nem felelős eljárás
• Iparterületek romjai
• Zöldfelületi fejlesztési lehetőségek elkótyavetyélése
• Elhibázott időzítés és volumen
• „A legkisebb vállalási ár nyer” következményei

Hadd szögezzem le:

A feladatok és hatáskörök nem felcserélhetőek, ha jót célzunk, de széleskörű együttműködés hoz jó eredményeket.

Együttműködésben a városi zöldterületek érdekében

• Magán szereplők
• Befektetők
• Fejlesztők
• Civil partnerek
• Területi partnerek
• Állami partnerek
• Szakigazgatási partnerek
• ÉS tervezők

A tájépítészeti tervezés

1. Rendszerbe fűz
2. Keretet ad a programoknak, funkcióknak

„A tájépítész a társadalmi szükséglet és a táji adottságok közötti harmóniára törekszik.”

/Frederik Law Olmstedt, az amerikai tájépítészet atyja/

A fejlesztések léptéke és tere

• Területfejlesztés
• Településfejlesztés
• Településrendezés
• Városépítészet
• Zöldfelületi tervezés
• Szabadtér tervezés
• Kertépítészeti tervezés

A városépítészet tájépítészeti vetülete

Egy város közösségi életének színterét és hálózatát képezik:

• a központi helyek
• az utcák és terek
• a különböző intézmények
• a város zöldterületi elemei

Korszerű tér vagy park tervezés

A korszerű tér vagy parktervezés egyidejűleg érzékeny

• a társadalmi,
• a környezeti és
• a gazdasági viszonyokra, igényekre.

Mitől jó egy városi tér, park?

• megfelelő/átlátható a szerkezete
• kompozíciója és anyaghasználata illik az építészeti környezethez, az adottságokhoz
• funkciókhoz illő zöldfelület-burkolat arány
• térhasználatot segítő és korszerű architektúrákkal, berendezésekkel felszerelt
• nem öncélú, a használókat szolgálja
• kellemes a tartózkodásra és látványnak

Tér és parktervezési elvek

• partnerkapcsolatok
• konszenzus-keresés
• a lakosság aktív szereplő, partner is
• a tervező generálja a tervezés menetét
• cél az egyedi, találékony, sokoldalú terv

A tervezés lehetőségeket teremt, kereteket ad a sokrétű tér- és parkhasználathoz.

Tér, park tervezési szempontok

• az építészeti környezet stílusa
• a térhasználati funkciók
• közlekedési szerep és kapcsolatok
• a település vagy város karaktere
• a tér/kert/park mérete
• a település szerkezetében betöltött szerep jelentősége
• a terület forgalma, terheltsége

Gazdasági szempontok súlya

• Profitabilitás vagy fenntarthatóság?
• Pillanatnyi gazdasági érdekre koncentrálva a jövő hosszú távú ellehetetlenítését jelenti?

Sokszínűség és feladatok

A tájépítész segítség

• közterületek, zöldterületek
• helyi közutak
• zöldfelületű intézmények (köztemetők, fürdők és strandok, stb.)
• más intézmények kertjei

Az iméntiek rendezése, fejlesztése tervezési feladat: részletekbe menően városépítészet és/vagy tájépítészet.

Mai, „új” táj-ember kapcsolat

Kisebb a gazdálkodási célzat, inkább:

• Üdülés
• Szabadidő
• Rekreáció
• Terápia

a zöldben.

Egyensúly megteremtése az ember és környezete között

Mi is a tájépítészet?

A természetes és az emberi beavatkozással érintett táj alakítása a tájépítészet hatáskörébe tartozik.

A tájépítész szereplő

1. A tájépítész az a szereplő, aki képes az ökológiai, a műszaki és az esztétikai szempontok együttes érvényesítésére, miközben a gazdasági és társadalmi vetülettel is tisztában van.
2. A szakmai tartalmat színvonalas és érthető feldolgozás, tervezés formájában alkotja meg, adja át és prezentálja.

Mi a tájépítész feladata?

1. A környezet (a táj, a város, vagy akár a kisebb méretű kert) természetes közegével és növényzetével jól egybeszerkesztetten, kompozíciós egységben jelenjenek meg az épített elemek (épületek, építmények).
2. A természetes és a művi alkotóelemek összehangolásán dolgozik, miközben előnyt kovácsol a táji adottságokból.

Mi NEM a tájépítészet feladata?

• NEM környezetvédelem
• NEM zöldmozgalom
• NEM független vagy izolált fejlesztések
• hanem a gyakorta ellentétes érdekek között igyekszik megtalálni az ésszerű megoldást a tervezési folyamat során. közérdek és a gazdasági fejlődés között egyensúlyozva.

Van, ahol jobb az összkép és a működés

Van, ahol jobb az összkép és a működés, mert:

• Fejlettebb vizuális és környezetkultúra
• Figyelem a mentálhigiéniára
• Erősebb gazdasági környezet, konjunktúra
• Következetesebb jogszabályi környezet
• Haladóbb szociális alapok, s egészségügy
• A szakmaiság elvárása és megbecsülése
• Megalapozott(abb) gyakorlati lépések

Tájépítész dilemmák és elvek

• A terhelés és terhelhetőség,
• valamint a fenntartás és fenntarthatóság

közti egyensúly megtalálása a tájépítészet örök dilemmája.
Ha ez sikerrel teljesül, az szép, s ugyanakkor rendkívül hasznos terek valósulnak meg hosszú távon az élet különféle szféráihoz.

Amiben hiszünk tájépítész tervező részről

hogy

• a megfelelő alkotómunkával,
• szemléletváltozással,
• a táj iránti érzékenység fejlesztésével többet érünk el, mint hivatalos védelemmel vagy korlátozással.

A tájépítészet ebben kulcsszerepű, hiszen az egyén, a közösségek vizuális és környezeti közege meghatározó az igényesség és felelősség kialakulásában.

Táj- és kertépítészeti tervezés

• Vizsgálatok, felmérések
• Tanulmányterv
• Megvalósíthatósági terv
• Programterv
• Ötletterv, koncepcióterv
• Engedélyezési terv
• Kiviteli terv
• Látványtervezés

KertIkon – komplex tájépítészeti tervezés

• KertIkon Kft. alapítása 2009-ben
• A Magyar Építész Kamara cégnyilvántartásában
• Az ügyvezető sokéves tájépítész tapasztalata komplex tájépítészeti, zöldfelületi tervezésben 2000. óta
• Teljes körű tervezői jogosultság keretében történő tervezés
• A Budapesti Építész Kamara tagjaként

Városi zöld lehet szép, vagy akár ötletes, s a részletekben is gondos. Nem csak a fű lehet zöldebb.

Remélhetőleg így a végére világosabb, miért nem olyan egyszerű a városi zöldterületek megújítását generálni, s jól végezni. Hogy miért nem elegendő izolált lelkesedés vagy éppen elégedetlenség. Mindenkinek ki kell vennie a részét a feladatból. Ami az állampolgárok dolga, azt nem tudja az önkormányzat érvényre juttatni. Egy önkormányzati döntést nem tud közvetlenül egy lakos kieszközölni. De egy jó ügy, kívánatos lépések előmozdítása érdekében hasznos, ha egyik sem hagyja magára a másikat.

A beszélgetés során visszatérő gondolat volt a kulturáltsági szint, az oktatás-nevelés és az igények összefüggése, valamint annak jelentősége, ha a városlakó inkább felelős, mintsem korlátolt.

The post KertIkon és tudományos kávéház a városi zöldterületekért 2017. appeared first on Kerttervezés és tájépítészet.

2015. április 13.

A napokban a fák lombfakadásával egy időben bomlott ki az egyébként mókás emlékeket is felelevenítő történet, amely remélhetően sokak hasznára is válik: akik építkezés előtt állnak, pontosabban építési engedély megadására várnak. Mert vannak esetek, amikor az építési engedélyezési eljárás során kertépítészeti terv is kötelező.

Építési engedélyezési eljárás és kertépítészeti terv

Egy építési engedélyezési eljárás során az építési engedély elnyerését ki segíti: kertépítész tervező, egyszerű kerttervező vagy kertész? – Szakmán kívül és tapasztalatok nélkül ebben van széles körben kavarodás.

Az építész kollégák gyakorlatában általánosan a mai napig “kertész” néven szerepel az a szakági tervező, aki például építési engedélyezési tervek kidolgozása során a kertépítészeti terv elkészítéséért felelős, illetve annak elkészítésére jogosult – ha olyan a kötelezettség, illetve az előírások, hogy szükséges kertépítészeti terv is az adott telken, területen tervezett építéshez, beavatkozáshoz. (Egy rövid összefoglaló cikkben olvasható: milyen kertépítészeti tervek vannak, s miben áll a kertépítészeti engedélyezési terv sajátossága.)

Az építész szófordulatokban a kertész tehát nem a közfelfogású kertész ember metszőollóval, ásóval stb. kellékekkel felszerelve – de a teljes képhez jó tudni: a rokon szakterületek képviselői is adják a lovat a helytelen szájhagyomány elharapózásához.

“Kertész, lecsós vagy parkász?”

Anno a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem újdonsült hallgatójaként találkozhattam a szakmai becenevek felhozatalával. Megjelentünk egy össznépi egyetemi rendezvényen, s nekünk szegezték a kérdést: “Kik vagytok? Kertészek, lecsósok vagy parkászok?” Megszeppent válaszunkban biztosítottuk a szervezőt, miszerint tájépítészmérnök hallgatók volnánk. “Parkászok!” – szólt az éleslátó, majd a Tájépítészeti Kar számára kijelölt sorok felé mutatott.

Gyorsan behoztuk a lemaradásunkat, hogy a “kertészek” a kertészmérnököket jelöli, a “lecsósok” pedig az élelmiszeripari karosok fedőneve az akkori nagy egyetemi házon belül. Hasonló helyzet ez ahhoz, amikor egy családi becenév oly távol esik a köznapitól, hogy nehéz összerakni, hogy a két név egy személyt takar. S akkor baráti kézből további verziók állhatnak elő: például, akik tréfából tisztes átkeresztelők, és még sokan mások.

Kerttervezés értelmező szótár építtetők számára

Visszakanyarodva a kerttervezés és az építési engedélyezési eljárás minapi kérdésköréhez: mit érdemes tudni azoknak, akik építési engedély megszerzése (és építés) előtt állnak? Az aktuális tanulság így, a tájépítész szakmát érintő szóhasználat kapcsán adja magát. Lássuk sorjában:

1. A kertépítész – nem kertész.
2. Még kevésbé nem kertész – az építész kamarai tag, tervezői jogosultsággal bíró táj- és kertépítész.
3. A tájépítész (mérnök), aki (az épp aktuális munkája során) kerti léptékben dolgozik – az kertépítész (mérnök).
4. A táj- és kertépítészmérnök – nem kertészmérnök. (Más a képesítésük, a feladatkörük, jogosultságaik.)
5. A kertészmérnök – sem kertész. (Más a képesítésük és a feladatkörük.)

Ezzel hozzávetőleg körbe is értünk. Az elnevezések kavalkádját korábban más megvilágításban is érintettük: a ki kicsoda kérdése olvasható a KertIkon tájépítész iroda oldalon.

Miért okoz gondot építési engedélyezési ügy és kerttervezés kapcsán a fentebb vázolt fogalomzavar?

• előrelépés nincs a feltételek megléte, a szükségek betöltése nélkül – az építési engedélyezés sem kivétel
• problémamegoldásban alapvető, hogy tudjuk, ki képes ill. hivatott azt megoldani – mi és ki kell az építési engedély megszerzéséhez
• tudni kell, hogy hol és hogy találjuk a segítséget – jelen esetben: ha kerttervezés is szükséges építési engedélyezési eljárás folyamatában

Csak az tudja, aki átment már hasonló procedúrán, hogy mit is spórol meg egy építtető, aki időben utánanéz, illetve kellő információhoz jut, hogy az építés előkészítésében, az építési engedélyezési eljárás során milyen szakmai segítségre van szüksége, és ezt ki tudja neki szolgáltatni.

A bevezető történetben megkésve tisztázódott, hogy a kertész nem “kertész”, azaz az építési engedélyezési tervek tervezett beadási idejében nem készült a helyi építési szabályzatban előírt  kertépítészeti terv. Az eljáró hatóság így hiánypótlást volt kénytelen elrendelni, az építtető nem kezdhette az eltervezett időben az építést.

Hirtelen és nem kedvező körülmények között vonódott be kerttervező részről a KertIkon, szerencsésen alakult azután az ügymenet, de mind az építtető, mind az építész kihagy(hat)ta volna a kitérőt, amennyiben már a feladat elején kerttervező, pontosabban kertépítész segít.

A szóban forgó telek eleve olyan építési övezetbe esett, ahol kötelező az építési engedélyhez kertépítészeti terv, az adottságok (a lejtős terep és az idős fás állomány) pedig a beadandó munkarészeket már előre körvonalazta; annál is inkább, mivel a bontásokkal és átépítésekkel összefüggően fakivágás illetve fapótlás, valamint jelentősebb tereprendezés, új terepépítmények és burkolatok szükségesek majd a kellő kerthasználatot biztosító kertépítés során – az építéshatóságok mindezt kérik tervekben dokumentálni tájépítész, kertépítész tervező részről.

Tájépítész, kertépítész tervezési jogosultság fokozatok

Egy tájépítész vagy kertépítész szakember olyan személy, aki nem csupán kerttervező tevékenységet folytat, hanem ezt egyetemi képzés és diploma után végzi. De itt folytatódik a kérdés, hogy milyen feladatokban vállalhat szerepet, azaz mit tervezhet – ehhez kell építész kamarai tagságot megszerezni. Amit természetesen nem alanyi jogon adnak, hanem igazolt gyakorlat, szaktudás, vizsgák, továbbképzések révén. Nézzük a fokozatokat, ha már valaki okleveles tájépítész:

1. nincs kamarai tervezői jogosultsága (így építési engedélyezési terv készítésben felelős kerttervező nem lehet)
2. korlátozott tervezői jogosultsága van (már építész kamarai tag, építési engedélyezési terv készítésben volumentől függően felelős kerttervező lehet, de nagyobb vagy összetettebb esetekben nem)
3. teljes körű tervezői jogosultság birtokában építész kamarai tag

A KertIkon esetében például az utóbbi, a teljes körű tervezői jogosultság áll fenn, azaz táj- és kertépítészet szakterületen minden feladatban szerepet vállalhat, építési engedélyezés kapcsán bármely kertépítészeti terv készítésében a jogszabályokban előírtaknak megfelelően – a kertépítészeti engedélyezési terv készítés szolgáltatásunk egyik típusfeladata.

Alapvetően örülünk, ha egy kertszépítés, kertépítés tervi alapjainak a megalkotásával segíthetünk, s ha emellett időben vonódunk be, az – rendszeres tapasztalatunk szerint – mindenki számára hasznos ügymenettel is jár.

Miért hasznos kertépítész bevonása az építési engedélyezés előkészítésének kezdetétől?

Általában az előirányzott kertrendezés, kertépítés kapcsán adódik a szakértő kertépítész segítség hosszú távú előnye, de ha építési engedély szükséges, akkor kezdettől szerencsés kertépítész tervező bevonása: akár az építtető, akár a generáltervező, koordinátor szerepet is vállaló építész teszi ezt, mivel így:

• nem csúszik az építési engedély, nincs időveszteség
• nem kell az építési hatóságtól elrendelt hiánypótlás plusz köreit róni
• egyidejűleg merülnek fel az építészeti és kertépítészeti és további szakági kérdések
• ezáltal összefésült megoldások születnek
• ezek manifesztálódni tudnak majd a megalapozott és jól sikerült építésben, kertépítésben

Mindez elsősorban a megrendelő érdeke. Persze a kevesebb galiba az építész, valamint kertépítész tervező oldalán is gördülékenyebb munkavégzést jelent. Az pedig valódi élmény, ahogyan munkák közben az együttműködő felek egymás nyelvét is elsajátítják, s közös egyetértésben, megértésben haladunk egy új megalkotásában. Mintha valami jóval Bábel előtti idő köszöntene be.

The post Kerttervezés építési engedélyezési eljárás során – avagy galiba, fogalmi hiba alapon appeared first on Kerttervezés és tájépítészet.

Mi fán terem a tájépítészet?

A tájépítészet az építészet különleges és komplex válfaja, célterülete ha nem is a csillagos ég, de bármely számottevő hely, ahova az ember beteszi a lábát, és művel, alakít, formál. A szó tágabb értelmében az ember alighanem hamarabb végzett tájépítész tevékenységet, mintsem azt a bizonyos gyümölcsöt leszakíthatta volna a fáról.

Mivel a szakma a civilizációs hatásokat széles körben és kiemelten igyekszik ellensúlyozni, illetve korunk életjelenségeinek térbeli irányt kíván mutatni, ezért főleg a nyugati kultúrkörben ébredtek rá a tudatosan művelt és fejlődő ’landscape architecture’, azaz a tájépítészet szükségességére. A tájépítész tevékenysége, különösen a tájtervezés jelentősége eleve ott nő meg, ahol a táj terhelése egy bizonyos szintet elér, vagy túllép.

Miként használhatja fel az ember a rendelkezésére álló teret, hogy a lehetőségek talaján a kivitelezhető legtöbb funkció teljesülhessen (ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt) az adott kort jellemző technológiai és szellemi színvonalon – ez a tájépítész szakma kihívása.

Soktényezős tájépítészet

A tájépítészet sokszor igen bonyolult és soktényezős feladatot végez a tervezési és fejlesztési tevékenységek során, sokoldalú megközelítés szükséges, hogy a táj egyes térségeiben a potenciális adottságok sokirányúan, optimálisan hasznosuljanak.

A tájépítész szemügyre veszi különféle természeti, illetve társadalmi-gazdasági szempontok szerint a tájadottságokat, majd a következményeket is sorba vesszük és terveken bemutatjuk, hogy az egyes adottságokra „építkezve” a beavatkozások vagy fejlesztések milyen következményekkel vagy eredményekkel jár(hat)nak.

A tájépítészet emberi hangon szól a természethez

A sajátos szemléletmódú tájépítészet fejlődéstörténetében az a tendencia érvényesül, miszerint az ember és környezetének kölcsönös egymásra hatásának (és gyakran ellentétének) meg kell találni azt az egyensúlyi keretét, ahol minden létező a legjobb életfeltételek és minőség közepette bontakozhat ki.

A tájépítészet jóval több, mint kerttervezés, s nem is pusztán építészet: a természetes és az emberi beavatkozással érintett táj alakítása a tájépítészet hatáskörébe tartozik. A tájépítészet lehetőségei természetesen országonként különbözik – a természetes, a társadalmi és a gazdasági adottságoktól nagyon is függően.

A tájépítész a formához keresi a tartalmat, ezzel szemben az építész a tartalomhoz a formát – ahogy a tőlünk nyugatabbra, a széles körű szintézisre törekvő tájépítészet földjén (ha nem is az óperencián, de az óceánon túl) keletkezett mondás tartja.

A tájépítész szemlélet, és a tájépítészet eljárása: az, hogy érzékeny és fogékony a környező tájra, a tervek készítése során hasonló, noha a terület és a lépték lehet különböző. A táj sajátossága, hogy minden mindennel összefügg: az elemek, a szereplők és a színterek – a tájépítészet pedig ezekben igyekszik közös, összehangolt irányt szabni.

Mivel foglalkozik a tájépítész?

A tájépítész feladata, hogy a környezet (a táj, a város, vagy akár a kisebb méretű kert) természetes közegével és növényzetével jól egybeszerkesztetten, kompozíciós egységben jelenjenek meg az épített elemek (épületek, építmények). A tájépítész a természetes és a művi alkotóelemek összehangolásán dolgozik, miközben előnyt kovácsol a táji adottságokból.

A tájépítész több ágról fakadó tudományos ismeretet és készséget alkalmaz feladatvégzéséhez, mivel a tájban sok-sok tényező: élő és élettelen tájalkotó elem érvényesül, közvetlen és közvetett kapcsolatban.

A táj jótékony pszichikai hatásait (hogy növeli a jó közérzetet, erősíti a lelki egyensúlyt, stb.) a tájépítész feladata felerősíteni, vagy épp megvédeni – az ökológiai, esztétikai értékek növelésével a tervezési területen, miközben az indokolt funkciók is kibontakozhatnak.

A tájépítész célja, hogy a tervezett létesítmény vagy beavatkozás ökológiai és esztétikai vonatkozásban ne legyen „tájrontó”, sőt az adottságok és a természeti kincsek észszerű hasznosítása valósuljon meg – megfelelő táji környezetben.

Tájépítész hazai terepen

Sok, a hazainál fejlettebb környezetkultúrával rendelkező ország van – ezt el kell ismernünk, és tanulni másoktól, meghonosítani érdemes a jó példákat, a tájépítészet terén haladó gyakorlatot.

A tőlünk nyugatabbra élőknek sokkal inkább szemet szúr a rendezetlenség vagy a sivárság, amely mellett itthon sokszor „szó nélkül elmennek”. A tájépítészet olyan műfaj, ahol az idő kiiktathatatlan tényező, ezért az sem szerencsés, amikor kampányszerűen ébrednek rá valaminek a jelentőségére, hiszen akkor kapkodva, többszörös anyagi áldozattal lehet behozni a lemaradást.

A nem megalapozott, de „gazdaságilag kedvező” beavatkozások a későbbiekben sokunknak igen drágává válhatnak. Egy tájépítész a rövid távú látszatelőnyökön és az egyoldalú érdekek menti fejlesztéseken túl kell, hogy lásson.

Az „emberiesített természet” – a tájépítészet munkaterülete

„A táj egyrészt a társadalom anyagi életfeltétele, másrészt magasrendű vizuális-esztétikai kvalitások hordozója. A természet és társadalom olyan ellentétpár, mely kölcsönösen áthatja egymást, és megbonthatatlan egységet képez. Azaz a táj a társadalmi igényeknek megfelelően bioszférából nooszférává alakított, emberiesített természet, emberi környezet.”

Mőcsényi Mihály prof., a tájépítész szakma hazai matuzsáleme

Nem csak a „természetesen viselkedő” ember hat a környezetére üdítően (mi több: felszabadítóan), hanem az építészetben, a környezetalakításban is üdvös a természetes vetület érvényesülése – tájépítész közreműködésével.

Az alkalmazott tájépítészet éppen úgy irányoz meg építészeti, műszaki fejlesztési vagy építési tevékenységet, hogy a domborzati, funkcionális és esztétikai megfontolások nyomán ökológiailag is értékes (azaz a környezetével szerves kapcsolatban élő, természetes vonzatú) területek, zöldfelületi rendszerek manifesztálódjanak.

Tájépítészet: a tervezés és a megvalósulás folyamata

A széles körben vett tájépítészet igényli a tájépítész tervezőtől a legtöbb tervezési időt, hiszen ezt alapvetően a tervezési terület kiterjedése, összetettsége, és a feladat bonyolultsága határozza meg.

A tájépítészet gyakran olyan összetett feladatokkal foglalkozik, ahol még a konkrét tájépítész elgondolásokat tartalmazó tervek készítését megelőzően szükséges akár megvalósíthatósági tanulmány vagy hatástanulmány is.

Megvalósíthatósági tanulmányterv kell, amikor egy elképzelt építési-fejlesztési feladatot több bizonytalansági tényező terhel. A megbízó a feladat realitását vizsgál(tat)hatja meg mindenekelőtt.

A vázlattervek készítésének célja a lehetőségek minél szélesebb körű feltárása, s ezek közül az optimális kiválasztása. Hollandiában például nem ritkán három tervváltozatot is kidolgoznak – nem vázlatterv szintjén – azért, hogy a lehető legjobb megoldás felé időveszteség nélkül tudjanak rugalmasan lépéseket tenni. (Jóllehet arrafelé igencsak agyonszabályozott és intenzív mezőgazdasági művelés is zajlik, ami mifelénk elég idegenül hatna.)

Az USA-ban a több tervváltozat mellett a tájépítész feladata a tájképi változások azonnali rajzi bemutatása – nem az elméletek talaján zajlik tehát a tájépítészet eszmecseréje, vagy épp a szakmai vita.

Esetenként külön programterv javaslat válik szükségessé, amelynek célja még a tervezési folyamat elején felmérni a tájépítész tervezők által részletesen kidolgozandó tervi elképzelések várható anyagi kihatásait.

Tájépítészet és a tájba illesztés elve

A tájépítész egyik legfőbb megoldandó feladata az emberi alkotások tájba illesztése, amikor a tájat alkotó természeti és mesterséges elemeket átrendezi, új kompozícióba szervezi a tájépítészet gyakorlásakor.

Mindez akkor mondható sikeresnek, ha ennek a műveletnek az eredményeként a kisebb-nagyobb beavatkozás, vagy létesítmény hozzásimul az adott táj előzetes adottságaihoz – esztétikai, ökológiai, gazdasági értelemben egyaránt.

Egy táj leginkább állandó elemei a terepalakulatok és a behálózó útrendszer; legjellegzetesebbé ugyanakkor a természetadta vagy eltervezett növényalkalmazás teszi – így ezek alapvető tényezők a tájépítész számára a tervezési koncepció kidolgozásakor.

A tájépítészet átfogó emberi érintés

A természet nem érintetlen, nem is tud az lenni (már). És nem is kell annak lennie; ám kérdés, hogy az „emberi érintésben” ott van-e az átgondolt tájépítészet. Az ember formálja, alakítja a környezetét – de nem mindegy, hogyan, és milyen eredménnyel, hatásokkal.

A KertIkon berkeiben művelt tájépítészet azon igyekszik, hogy az emberi tevékenység, az élet különböző terei a harmónia jegyében nyerjenek formát, úgy, hogy a táj sokrétű funkciói és esztétikai normák egyaránt érvényesülhessenek.

A formák és a funkciók is változnak a korszakok változásával a tájépítészet terén; ám a tudatos tájépítész beavatkozás biztosíthatja a jelen megalapozott tájhasználatát, amely hosszútávon is fenntartható, kedvező, sőt élvezhető.

Tájépítész dilemmák és elvek

A terhelés és terhelhetőség, valamint a fenntartás és fenntarthatóság közti egyensúly megtalálása a tájépítészet örök dilemmája. Amennyiben ez sikerrel teljesül, álomszép, s ugyanakkor rendkívül hasznos terek valósulnak meg hosszú távon az élet különféle szféráihoz.

Az ökológiai terhelhetőség figyelembevételével sokak életét lehet kedvezően befolyásolni hosszú távon – ezt az elvet követi a tájépítész (bár ehhez alapfeltétel a meggyőzhető megbízó, illetve a belátó beruházó is).

„Megkötni a homokot – a sors megkötése. Megkötni az álmokat – az álmok kiteljesítése. Életben maradni soká – az égigérő fa felnövelésének lehetősége. Az égig érőé, amelyben a megvalósult álmok rendje lakozik s véghetetlenül.”

(Devecseri Gábor)

A tájépítész jórészt azonos tájrendezési elvek mentén dolgozik világszerte, ám a táji adottságoktól függő, hogy mit miért javall a tájépítészet. Nálunk például a fásítások, a mezővédő erdősávok telepítésének elsődleges oka a homok megkötése volt, míg Angliában a legelő állatokat óvták így a széltől.

Tájépítészet, környezetvédelem, vagy zöldmozgalom?

A tájépítészet küldetése nem felcserélhető, de nem is kiváltható a környezetvédelem, vagy éppen a zöldmozgalmak olykor nagyon divatos célkitűzéseivel. Egy tájépítész nem kampányol, és nem tüntet (hacsak nem az emberi jogokról van szó), hanem a gyakorta ellentétes érdekek között igyekszik megtalálni az ésszerű megoldást a tervezési folyamat során.

Ugyanakkor a tájépítészet szükségességére (újra) ráirányították a figyelmet a környezeti mozgalmak; szakmailag megalapozott, széles körű támogatást elnyerő és gyakorlatiasan megvalósítható akció terveket ugyanis a tájépítész képes kidolgozni a közérdek és a gazdasági fejlődés között egyensúlyozva.

Tájépítészet és beruházás

A tájépítészet (és különösen a tájrendezés) érdeke, hogy beruházások történjenek, az viszont nem mellékes, hogy milyenek. Azok jók, amelyek a tájban rejlő potenciált növelik. A tájrendezés folyamatában ez kötelezettséget ró a tervezők mellett a többi érintett szereplőre is.

A társadalmi-gazdasági fejlődés a táj fejlesztésével jár (a létesítmények volumenétől függ ennek intenzitása), és ehhez különböző mérvű beruházás szükséges – s egy beruházás műszaki és közgazdasági vetülete általában jól körvonalazható.

Ezzel szemben a táj alakításával járó következmények nehezen láthatók előre (éppen a tájalkotó elemek sokrétű kapcsolata miatt), illetve összetett munkát jelent ezek feltárása. Még inkább nehéz ügy olyan beavatkozást eszközölni a tájépítészet támogatásával, amely hosszú idő múlva is hasznosnak bizonyul.

A tájépítész nem őskövület

A léptéktől függetlenül a tájépítészet a fejlődés és fejlesztés pártján van, közreműködése viszont éppen azért életbevágó, mert a társadalom létezési terét befolyásolja, nem pusztán az egyes környezeti elemeket, vagy éppen az élővilágot.

Értelmetlen az a zöldmozgalom, amely a realitásoktól elszakad, és képtelen a az észszerű kompromisszumokra. Sőt, gyakran a radikális „zöldség” következménye tájökológiailag erősen vitatható. A hajthatatlan tiltakozás persze egyszerű, csak éppen ostoba dolog.

A környezetvédelem keretében beszélnek a föld, a víz, a levegő, az élővilág, illetve a táj, illetve a települési környezet védelméről; jóllehet a táj és a települések környezete, amellyel a tájépítészet foglalkozik, jóval többet jelent, és összetettebb, mint „emberi környezet”, vagy az egyes környezeti elemek.

Tájépítészet, természetvédelem és tájvédelem

A természetvédelem és tájvédelem (a védendő érték összetettségétől függő a megnevezés), amennyiben a tájépítészet megfontolásai mentén beszélünk róla, voltaképpen a tájrendezés egy speciális ágazatát képezi.

Szerencsés esetben az élőhelyvédelem, az üdülési fejlesztés és a tájrendezés szükségessége egybe is esik, például, amikor adott egy bányató, illetve „bányautótáj”, ahol több tekintetben előnyös és kívánatos beavatkozás mehet végbe.

Persze, az ember-táj kapcsolat szívélyesebbé válásáért a tájépítészet mellett mások, szervezett kereteken belül is (pl. jogszabályokkal támogatott) erőfeszítéseket tesznek. Azonban a táj- és a természetvédelem is onnantól hathatós, amikor eredendő vagy hagyományos megbecsülésről beszélhetünk a természet vagy a táj iránt.

Tény, hogy a szociális és egészségügyi megfontolások is lendületet adtak a tájvédelemnek a természeti értékek védelme mellett. De míg a természetvédelem állami, a tájépítészet szakmai feladat, nem csekély népművelői felelősséggel – ami a környezetkultúrát illeti.

Szakmailag megalapozott, tájvédelmi szempontokat (is) érvényesítő tájépítész tervekre, majd tettekre van szükség, nem pedig független tájvédelmi törekvésekre (hisz a függetlenség a táj kapcsán elég értelmetlen is).

Cipőt a cipőboltban, tájépítészet a tájépítész kezéből

A táj formálása: tájépítészet – az esetben, ha a gyakorlatban ténylegesen érvényesül a tájépítészet értékteremtő-óvó szándéka. Ugyanis egyazon folyamat a végrehajtástól és a kiinduló helyzettől függően egyszer kedvezőnek, más esetben hátrányosnak tekinthető.

Abban hiszünk, hogy megfelelő alkotómunkával, szemléletváltozással, a táj iránti érzékenység fejlesztésével többet érünk el, mint hivatalos védelemmel vagy korlátozással. A tájépítészet ebben kulcsszerepű, hiszen az egyén vizuális és környezeti közege meghatározó az efféle igényesség és felelősség kialakulásában.

/Ha valaki szeme elé csak a gyerekkorában látottak (a kihajtható mesekönyv tornyos várkastélya, és mellette a park a tartozékszerű törpével vagy cuki állatkával) vésődött be maradandóan, és fejlesztő impulzusoknak nem ad helyet (mondjuk így: műveltség, világlátottság révén); akkor nem meglepő, ha az illető vizuális kultúrája nehezen mozdul ki az éretlen, kiforratlan szintről./

Támpontok a tájépítész megítéléséhez

Minél nagyobb területet érint a tájépítészet egy tervezési feladat során, annál több szempontot kell figyelembe venni. Az összetettségből adódóan fokozott hangsúllyal kell feltenni a tájépítész megválasztása során az alábbi kérdéseket:

• Milyen tervezési feladatokban működött közre a tájépítész? (S ez referencia lista segítségével követhető-e?)
• Milyen tervezői jogosultsága van a tájépítész szakembernek?
• Összetett feladatok esetén képes-e a szükséges szakértői, mérnöki és tájépítész tervezői csapattal fellépni?

A KertIkon az évek során sokrétű feladatokban vett részt, nemcsak a kerttervezés, hanem a tágabb tájépítészet szintjén is (ld. KertIkon referencia lista). Sokszor volt alkalmunk különféle szakterületek képviselőivel, vagy éppen más tájépítész kollégákkal együtt dolgozni, hiszen a felelős (nem csak tájépítész) tervezői hozzáállás alapja, hogy a feladatvégzés rátermett szakemberek bevonásával történjen.

Milyen a jó tájépítész szakember?

A tájépítészet kreatív, emelkedett és a természetre fogékony hozzáállást követel meg a gyakorlóitól. Leszűrt, kipróbált tudományos és szakmai tudás mellé esztétikai értékű kreativitás – ez röviden a felkészült tájépítész ismérve.

A tájépítész mint tájrendező pedig az a szereplő, aki képes az ökológiai, a műszaki és az esztétikai szempontok együttes érvényesítésére, miközben a gazdasági és társadalmi vetülettel is tisztában van.

Szerencsés, amikor egy tájépítész tervezőiroda a haladás felé nem csak az ökológiai szemlélet terén elkötelezett, hanem a feldolgozás, tervezés színvonalában is: ez pedig kiterjed a tervdokumentációk alaposan körbejárt tartalmára és korszerű, tetszetős grafikai igényességre egyaránt.

Milyen tájépítész tervezői jogosultsága van a KertIkonnak?

A tájépítészet és kertépítészet képzett, és gyakorlottságukat bizonyított művelői a Magyar Építész Kamara külön tagozatát alkotják, a tagok speciális tervezői kóddal vannak ellátva. Az okleveles táj- és kertépítész mérnökök, illetve az újabb és a rövidebb megnevezés szerint: tájépítész mérnökök tervezői kódja mutatja, hogy mely tervezési feladatok elvégzésére jogosultak és alkalmasak az egyetemi képzés és gyakorlati évek után.

• a K tervezői kóddal rendelkező tájépítész jogosult kertépítészeti tervek, tanulmánytervek, fejlesztési és rendezési tervek szakági terveinek és önálló tájépítészeti tervek elkészítésére.
• a TK tervezői kód településrendezési zöldfelületi és tájrendezési feladatokra jogosít. A tájépítész szakma azon képviselői rendelkeznek ezzel, akik településrendezési tervek szakági (zöldfelületek, külterület-szabályozás, örökségvédelem, környezetvédelem, környezeti vizsgálat, környezetalakítás) munkáiban vehetnek részt.

A KertIkon a fentebb sorolt feladatok elvégzésében szerzett sokéves tapasztalatot; s kétségtelenül ebben az emberközeli léptékben tud a tájépítész szakma a legkreatívabban megnyilvánulni, illetve a megbízói-beruházói érdekeknek megfelelni.

Vannak azonban további specifikus képviselői a tájépítész szakmának, ám ebbe a körbe bizonyos szakirányú képzések felől is érkeznek szakemberek:

• a TR tervezői jogosultsággal bíró szakember területrendezési feladatokat végezhet: kistérségek, megyék, régiók vagy országos rendezési tervek készítője.
• egy tájépítész TT (településrendezési) tervezői jogosultsággal városok vagy városrészek felelős tervezőjeként vagy szakértőjeként sok-sok éves gyakorlat után vállalhat szerepet.

Akiknek ilyen tájépítész segítségre van szükségük, anélkül is tudják, hol keressék, hogy mi itt támpontokat adnánk…

Mi a tájépítészet hatásköre és léptéke?

A tájépítész (’landscape architect’ – ahogy a 19. században az amerikai tájépítészet atyja, Frederik Law Olmstedt megfogalmazta a szakma művelőit): a társadalmi szükséglet és a táji adottságok közötti harmóniára törekszik. A tájépítészet célja a beavatkozások előnytelen jellegének és mértékének csökkentése, sőt, olyan tájalakítás (és szemléletformálás), amelytől a szűkebb-tágabb haza fényre derül…

Hogy ez milyen léptékben, milyen részletezettséggel történik, a feladat válogatja, nem a tájépítész. A környezet és a táj komplex fogalom, ezek rendezése tervezési fázistól függően kiterjedhet adott esetben az átfogó környezetrendezéstől egy területegység környezetarchitektúrájáig is, azaz a tájépítészeti terek építményeinek és berendezési tárgyainak megtervezéséig.

A tájépítész a munkája közben mindössze a feladathoz mérten a funkcionális, kompozíciós, esztétikai és szerkezeti felbontáson változtat, az elvein nem. Tájépítészet kell egy tájrendezési terv, de egy „szabvány-műtárgy” tájba illesztésének kidolgozásához is (és voltaképpen tájépítész hivatott a kerttervezés, vagy a települési zöldfelületek fejlesztési feladatait is ellátni, a tájépítészet megnevezés tehát össze is fogja az egyes szakterületeket).

Bár az épített (művi) és a természeti környezetet más és más arányban és jellegben érintő tájépítész munkák felsorolása végtelen, azért az egyes típusfeladatokra mélyebben is kitérünk a tájépítészet terén belül.

The post Tájépítészet, tájépítész appeared first on Kerttervezés és tájépítészet.