Itt és most is felmerült: kertépítész vagy kertépítés szükségeltetik? Helytelen kérdés. Kertépítész ÉS kertépítés. S ebben a sorrendben. Ez a minimum szükséges és elégséges feltétel, hogy egy történeti kert esetében elteljen bárki a várakozással, hogy egy felújítást célzó munka során tényleges kertrekonstrukció fog történni.
2015. január 20.
Az év első hónapja sokféle esettanulmányt hoz, de amíg inkább tervezünk, mintsem blogolunk, addig jobb csepegtetve adagolni a szérumot. Következzék egy minapi megkeresésből levont érdekesség. Adott egy műemléki épület, aminek a felújítása elméletileg a kert rekonstrukciójával is jár, az egészre vonatkozik a közbeszerzési kiírás. A kiírás igyekszik igen szigorú lenni, hiszen őt valaki kiírta azzal a szándékkal, hogy a szakmai elvek itt aztán érvényesüljenek. (A szövegezővel tudatták talán, hogy ez fontos. Legalább a kiírásban.)
Ezért szerepel a kiírásban, hogy a fővállalkozónak kell rendelkeznie így vagy úgy
legalább 1 fő okleveles tájépítészmérnök vagy okleveles tájépítész és kertművész végzettséggel, és a végzettség megszerzésétől számítva, műemlékvédelem területen szerzett legalább 3 év történeti kert szakterületen végzett szakirányú tevékenységgel (szakmai tapasztalattal) rendelkező szakemberrel.
Úgy bizony. Ez így a kikötés része a kivitelezéshez, a kert építéséhez. (Amennyiben a kertrekonstrukció megalapozása, a kerttervezés járt volna ilyen követelménnyel, lehetett volna értelmes egymásra találás, mivel ha a kiinduláskor kérnek lényegi szakmai garanciát – a KertIkon részéről éppen állt és áll is a kellő szakértelem és referenciák sora.)
Ez a kert azonban ugyan még a közbeszerzésen innen, de már az Óperencián túl van. Papíron meg van tervezve. Ám a közbeszerzési kiírás ismeretében még inkább meglepő, hogy a kertépítészeti terveknél egy szál releváns szakember, azaz tájépítész nincs feltüntetve: a szakági terveknél (a kerttervek esetében) valamit, valahogy építész kollégák raktak össze. Vagy építész kollégákkal rakattak össze – ami a végeredményt illetően szintén nem a kedvező irányt sejteti.
Miért gondolja bárki, hogy a kertépítésnél lehet garantálni valami olyat, amit igazából a kert tervezésénél, a valódi kezdetekkor lehet? Kerttörténeti kutatásra, kertművészeti szakértésre, kertépítészeti elvekre és gyakorlati szaktudásra építkezve – amelyek benne foglaltatnak egy ilyen történeti kert terveiben (mert jó esetben a felsoroltakat lelkiismeretesen bele is dolgozzák). Tudniillik ezért készítünk terveket. S nem csak a kertépítész, tájépítész szakma. Hiába megy ki egy “kertművész” kolléga bármilyen kertépítő cég keze alá sertepertélni már a kertépítés munkálataiban, miután egy olyan tervet engedélyeztek hatóságilag (azaz ezt kell/lehet megvalósítani), aminek sok köze nincs a műemléki környezet és történeti kert tervezés szakmai kritériumaihoz és metodikájához. Sajnos.
Jelen történeti kert újabb története a félreértés, a hozzá nem értés minősített esete. Persze az is, hogy a megkereső építőipari cég munkatársa sem tudja a különbséget egy kertépítő által végzett kertépítés és a kertépítész fogalma között. Nevezetesen, hogy az egyik épít, a másik előirányozza, mit építsen. Nem véletlenül nem cserélnek helyet. Nem felcserélhetők, mindenki a maga terén és a kellő időben kell, hogy szerephez jusson. Különben a végén elmarad a taps. Ami a mítoszok sorsa.
