Vendégkiállítóként a KertIkon is szerepel a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállításán, amelyet az Interdiszciplináris Szakosztály szervezett. Változatos megközelítések és műfaji sokféleség jellemzi a bemutatott műveket – az “őszi termést”.

2016. 09. 16.

Az Andrássy úti kiállítótérben elsőként Simonffy Márta, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. A kiállítást szervező szakosztályra történt rövid kitekintést követően bemutatta a két vendégkiállítót: a KertIkon ügyvezetőjeként a táj- és kertépítészeti vonalat képviseltem, valamint belsőépítész-építész kiállító is jelen volt – nagy örömömre, részben mivel így a kakukktojás-érzet jelentősen alábbhagyott.

Az előkészületek során fokozódott a kíváncsiság, hogy a belső kiállítók vajon milyen művekkel jelennek meg, hiszen a KertIkon műfaja, a táj- és kertépítészet jóllehet alapjáraton komplex és interdiszciplináris, de azért ez a kiállítás mégiscsak képző- és iparművészek felségterületének ígérkezett.

Annyi tudható volt, hogy az MKISZ-en belül az Interdiszciplináris Szakosztály 2000-ben alakult, értelemszerűen a szokottól eltérő jellege miatt, s így kevésbé ismert, mint a hagyományos képzőművészeti, vagy iparművészeti területek. Magukról így vallanak:

„Működési területünk többségében már adottnak vehető, jó esetben épülő környezet. Kiindulási pontunk és együttműködésünk alapja az egységes vagy egymáshoz közelálló szemlélet lehet, olyan hierarchiával, amely az Egész által meghatározott helyen és funkcióban minden részletet elengedhetetlennek tart.”

Ez teljesen rokonszenves, a szakmához “rokonítható” nyilatkozat, ami a várakozást kellően megalapozta.

A kiállítás megnyitó beszédet N. Dvorszky Hedvig művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező tagja tartotta. Az őszi termés betakarításához hasonlította a kiállított műveket, az igen változatos és sokszínű kiállítói körnek a maguk nemében “zseniális alkotásait” méltatva a közös értékre: a komplexitásra visszatérően felhívta a figyelmet.

Az egymásrautaltság rendező elve és az összetett alkotótevékenység időtálló minőséget, értéket képvisel és teremt, ami a döntéshozók, s akár a hivatalnoki közeg felé üzenhető – utóbbi általános derültség közepette hangzott el.

A közös elmélkedésre és párbeszédre szólító gondolatfüzérben a vizuális oktatás, az utánpótlás, a megbecsülés, s nem utolsó sorban az érvényesülés vetületei is előtérbe kerültek- jelezve egyben a jövőre előretekintő jelen szükséges lépéseit.

Egyik bemutatott alkotásunk a Gesztenyés kert és az 1956-os emlékhely környezetalakítási és szobrászművészeti pályázata, mely során együtt dolgoztunk Tilless Béla képzőművésszel. Ezen kívül még egy másik tervezési munkánk is bemutatkozik kiállítási tablón.

A komplex és interdiszciplináris megközelítés kérdésköre eleven témának bizonyul a jelen platformon, az összetett szemléletű alkotás további alapjai teremthetők meg a 2016. szeptember 22-i konferencia során, mely a holisztikus megközelítés és gyakorlat kérdéseire fókuszál majd – mindez természetesen adja magát a tájépítészeti munkák során, de újszerű lesz nem szokványos közegben (s remélhetően újszerű nézőpontokból is megvilágítva) érinteni. Bizakodom, hogy ezáltal a szűkebb értelmű alkotóművészet vagy szakmagyakorlás is gazdagodik a kölcsönhatásban és egymást inspirálva.

A ‘Komplexitás’ kiállítás 2016. 10. 02-ig tekinthető meg.