Tájkarakter elemzés, tájjelleg vizsgálat és a tájépítészeti tervezés

A tájkarakter elemzés, a tájjellegek vizsgálata, valamint a tájépítészeti tervezési feladatokkal történő összefüggések áttekintése történik a jelen összefoglalóban.

A tájkarakter elemzés a tervezési gyakorlatban nemcsak a tájkarakter-kutatásokra alapuló tudásanyag felhasználását jelenti, hanem a tájarculat érdekében célirányosan mélyülő feltárást és szélesebb körben kiterjesztett tájjelleg vizsgálatok elvégzését is: a tervezési feladattól függően, illetve a tervezési célt elérendő.

Tájkarakter elemzés: tájkarakter meghatározása és tájkarakter értékelése

A tájkarakter elemzés alapvetően a következő két részből tevődik össze: a tájkarakter meghatározása és a tájkarakter értékelése.

Tájkarakter meghatározása

„A tájkarakter meghatározása az a folyamat, amely a hasonló, illetve az egymástól jellegzetesen elkülönülő karakterű területeket azonosítja, osztályozza, térképezi és értékmentesen leírja, illetve bemutatja a jellegzetességeiket. A tájjelleg több léptékben azonosítható, amelynek eredménye hierarchikusan egymásra épülő rendszert alkot.”

Tájkarakter értékelése

„A tájkarakter értékelése a tájkarakter leírására épül, és a helyi érintettek bevonásával és a tájkarakter változásának elemzése segítségével végezhető. A tájban zajló folyamatok megértésének segítségével támogatja a helyes védelmi és fejlesztési döntéseket, amelyek révén az értékelt jellegzetességek, különlegességek nem tűnnek el a tájból, amelyek az értékelt karakter érvényesülését, erőteljesebbé tételét segítik.”

Tájkarakter értékelés és a tájkarakter alapfogalmak

A tájkarakter elemzés, azon belül a tájkarakter értékelés főbb fogalmi keretei kijelölik a tájkarakter fókuszú (nemcsak a szűken értett tájkarakter elemzési vagy tájkarakter vizsgálati) tevékenységek főbb vonatkozásait:

Tájformáló tényező
Tájelem
Tájmozaikegység
Tájkarakter-típus
Tájkarakter-terület
Tájkarakter-téregység
Tájkarakter-térrendszer

A tájkarakter elemzés és a tájépítészeti tervezés összefüggései

A tájkarakter elemzés, a tájjellegek vizsgálata, valamint a tervezési feladatokkal történő összefüggések áttekintése az alábbi témakörökben történik a jelen összefoglalóban.:

Tájkarakter elemzés a tervezői gyakorlatban
Terepi felvételezés gyakorlata a tájkarakter-elemzés során
Térinformatikai és tájkarakter-meghatározási feladatok a kistáj szintű tájkarakter-elemzés folyamán
Az érintettek bevonása és a minőségi célkitűzések gyakorlata a tájkarakter elemzés során
A Tájkarakter Tudástár tartalma, hasznosítása és a településtervezés
Tájkarakter és a zöldinfrastruktúra tervezés (és ZIFFA) összefüggései
A táj védelmének jogi szabályozási környezete, eszközei
Tájkarakterhez illő növényalkalmazás tervezése
A tájkarakter vizsgálat tájvédelmi vonatkozásai és a tájvédelmi szakértő
A tájkarakter alapú szemlélet és a tájépítészeti tervezés kapcsolata

1. Tájkarakter elemzés a tervezői gyakorlatban

A tájkarakter kutatások alapján a tervezői gyakorlat különböző feladataihoz szükséges tájkarakter elemzés az alábbiak szerint körvonalazható.:

Tájkarakter kutatás folyamata az országos léptékű elemzés alapján
A lehatároló és leíró indikátorok, valamint az alapfogalmak meghatározása, amelyek szükségesek a tájkarakter egységek azonosításához és lehatárolásához
A tájak jellegzetességeit, karakterét meghatározó tényezők és kapcsolatrendszerük elemzésén keresztül történt meg azon főbb tájkarakter-típusok meghatározása, amelyek az ország több pontján is megtalálhatóak, és mindenhol ugyanazokat a főbb jellegzetességeket, kulcsjellemzőket hordozzák.
A tájkarakter meghatározás legfőbb alapfogalmai, elvei, a hazai országos tájkarakter elemzés menete átfogó betekintés ad a kistáj szintű tájkarakter elemzés elméletébe, és rámutat a tervezői gyakorlat kapcsolódásaira is.
Az országos léptékű tájkarakter azonosítás jórészt térinformatika módszerekre épül, míg kistáj szintű és a helyi elemzéseknél a percepcionális, azaz a közvetlenül érzékelt, megtapasztalásra épülő, a helyiek bevonásával megismert információk vizsgálatba vonása is jelentős szerepet kap.

Tájkarakter elemzés – országos, valamint helyi, kistáj szinten

A tájkarakter elemzés során megkülönböztetendő, hogy a feladatvégzés országos vagy kistáji szintű tájkarakter elemzés, ugyanis lényeges figyelembe venni, hogy eltérő a léptékből adódó módszertan és a részletezettség egyaránt.

Országos szinten végzett tájkarakter elemzés

Országon szinten a tájkarakter elemzés során nagyobb hangsúlyt kap a mennyiségi jellemzők, az absztrakt, térképi és statisztikai adatok feldolgozása. A felsoroltak elemzése meghatározóan térinformatikai és térstatisztikai módszerekkel történik. Fontos szerepe van az Országos Tájkarakter Térkép, a Nemzeti Ökoszisztéma Alaptérkép alkalmazásának (melyeknek helyi szintű eredményei ugyanakkor alapvetőek a kistáj szinten történő tájkarakter elemzések során).

2. Terepi felvételezés gyakorlata a tájkarakter-elemzés során

A terepi felvételezés vagy terepi felmérés a helyi szintű tájkarakter elemzés során elvégzendő, megalapozó munkafolyamat.

A terepi felmérés a kistáj szintű tájkarakter elemzés alapvető munkafázisa, melynek elsődleges célja az információgyűjtés: a tájkarakter percepcionális jellemzőinek leírásához, valamint az adott táj jövőjével kapcsolatos döntések megfogalmazásához.
A magyarországi módszertan szerinti eljárás a Nagy-Britanniában évtizedek óta széles körben alkalmazott terepi felvételi módszer továbbfejlesztésén alapul.
Módszertanilag tehát megtámogatottak a terepi felvételezés vagy terepi felmérés egymásra épülő munkafázisai: a terepi felmérés tervezése, a terepi információk rögzítése, a terepfelvételi jegyzőkönyv felépítése és kategóriáinak gyakorlati tanácsokkal együtt történő felépítése.

Tájkarakter elemzés célja és fókusza kistáj szinten

Kistáji szinten a tájkarakter elemzés célja az adott terület, illetve tervezési helyszínen a jellemző tájkarakter: a típusos és egyedi vonások vizsgálata és meghatározása, ezzel a tervezési folyamatok elősegítése, a tervezés során a javasolt illeszkedés, kiemelés, erősítés, stb., esetleg új vonásokkal történő kiegészítés, gazdagítás.

A kistáji tájkarakter vizsgálat során az országos adatállomány kiegészül a tájkarakter elemzés a helyben észlelt, illetve tapasztalt minőségi jellemzők vizsgálatával: látványok, térkapcsolatok, közlekedési viszonyok, helyi közösségek, helyszíni benyomások, stb.

Kistáj szintű tájkarakter elemzés – altípusok meghatározásától a tájminőség megéléséig

A kistáj szintű tájkarakter elemzések során az egyes altípusok meghatározása táblázatos formában javasolt az alábbiak vázolásával:

rövid és találó megnevezés
egy vagy pár folttal beazonosíthatóan térképi lehatárolás
a tájtípus néhány rövid mondatban történő jellemzése, azaz szöveges leírás
légifotó vagy műholdfelvétel alapján prezentált térszerkezet: térképes illusztráció
terepi fénykép vagy panorámakép révén fényképes ábrázolás

A fentiek vázlata elősegíti a táji altípusok minőségi célkitűzéseinek megfogalmazását. Tehát az értékek, problémák, változások, stb. sorra vételét követően kijelölhetőek azok a célállapotok, amelyek a javasolt beavatkozások révén elérhetőek (a tájépítészeti tervezés segítségével is). Az említett célkitűzések a táji, illetve lokális fejlesztések és védelem vonatkozásában, valamint a (helyi) társadalom és egyén értékrendje és aktivitása körében szintúgy meghatározandók, és szerteágazó szerepet kaphat ebben a tervezői eszköztár.

3. Térinformatikai és tájkarakter-meghatározási feladatok a kistáj szintű tájkarakter-elemzés folyamán

Mivel az országos és a kistáj szintű tájkarakter-elemzésben nem pusztán a részletességben, de a módszertanban is lényegi eltérés van, ez a feladatvégzésben is megmutatkozik.:

Kistáj szinten a mennyiségi jellemzők, az absztrakt, térképi és statisztikai adatok térinformatikai és térstatisztikai módszerekkel elemzése kiegészül a megtapasztalt, észlelt minőségi jellemzők vizsgálatba vonásával.
A kistáj-szintű feladatok folyamataihoz és a kapcsolódó térinformatikai feladatokhoz sokféle megoldás lehetséges és tanácsos.

Kistáj szintű tájkarakter elemzés –térinformatikai, terepi és helyi feladatok

A kistáj szintű tájkarakter elemzések folyamán a térinformatika (digitális térképek, felvételek, tudásbázisok, adatbázisok, stb.) használata tanácsos, de messze nem lehet kizárólagos. A helyi szintre ráközelítő tájkarakter elemzés feldolgozása egyébiránt történhet természetesen térinformatikai eszközökkel és rendszerezésben, de az érdemi munkavégzés során előtérbe kerülnek testközelben zajlódóan:

a terepi információk, tapasztalatok helyszíni gyűjtése
a helyi közösségek, egyének vonatkozásában történő kommunikáció

4. Az érintettek bevonása és a minőségi célkitűzések gyakorlata a tájkarakter elemzés során

Rendelkezésre állnak gyakorlati tanácsok az érintettek bevonásához és a minőségi célkitűzések megfogalmazásához a tájkarakter elemzés során.:

Az Európa Tanács Táj Egyezménye minőségi célkitűzések megfogalmazását írja elő.
A helyi érintettek által megfogalmazott célokat szükséges a döntéshozóknak, illetékes hatóságoknak és az érintett szakembereknek, tervezőknek tervekké, stratégiákká formálni, amely révén a táj jövője alakul.
A részvételi kutatás, illetve tervezés folyamatában különféle kommunikációs tereket, kommunikációs eszközök létrehozása javasolt abból a célból, hogy a helyi érintettek közösen elvégezzék a helyzet feltárását, a jövőkép, a célok és végül a célok eléréséhez szükséges tevékenységek meghatározását.
A részvételiség formáihoz különféle hasznosítható gyakorlati tapasztalatok társulnak.

Érintettek bevonásának jelentősége a tájkarakter elemzés során

A tájkarakter elemzés és a tervezés folyamán lényeges szakmai és helyi érintettek bevonása. Ennek jelentősége, illetve a szerepe az alábbiak szerint vázolható:

köztudat, párbeszéd, aktivitás elősegítése (táj, tájvédelem, stb. releváns témákban)
szemléletformálás, tájékoztatás, oktatás, nevelés
felelősség, elkötelezettség, tulajdonosi, illetve jógazdaszemlélet erősítése, ösztönzése, érzékenyítés
közös gondolkodás: ötletek, javaslatok együttes megfogalmazása, közösségi tervezés
vélemények és információk gyűjtése, preferencia vizsgálat
szakértői vizsgálatok, tervezési döntések körében visszajelzések gyűjtése
lakossági (táj)monitoring, „citizen science”

Érintettek bevonásának eszközei a tájkarakter elemzés során

Alapvetésként: a helyben érintettek bevonása által a különféle szakértői eredmények és fejlesztések nagyobb hatásfokkal megérthetők, elfogadhatók, beépíthetők, megvalósíthatók, mivel végeredményben a helyi közösség is magáénak érzi. A tájkarakter elemzés során a bevonás eszközei lehetnek:

előadások, workshopok, fórumok
célzott beszélgetések (pl. fókuszcsoportok)
interjúk, sajtómegjelenések, sajtótájékoztatók
közvéleménykutatások, kérdőívezések (online vagy offline)
specifikus programok és közösségi programok
ötletelések: közösségi ötletelés vagy egyéni ötletelés becsatornázása: ötletbörze, ötletfal, ötletláda, stb. formákban
tematikus verseny, vetélkedő, pályázat szervezések
kiállítások
online, közösségi média terjesztések
offline terjesztések: pl. kiadványok, plakátok
térképezések: közösségi térképezés (terepi, helyszíni, tervi), illetve gondolati térképezés (mentális térképezés)

Tájkarakter elemzés és a helyi érintettek, közösség

Az országos szinten megalapozóan elindult tájkarakter, illetve tájtipizálás kapcsán a kutatás és elemzés a mintaterületekre irányulóan az alábbi helyi érintettek bevonásával zajlott.:

szakterületek (mezőgazdaság, erdészet, vízügy, vadászat, természetvédelem, környezetvédelem, stb.)
oktatás
turizmus
területrendezés és területfejlesztés
települési önkormányzatok
civil szervezetek

Leginkább workshopok mutatják ki az eltéréseket szakértői vélemények és a társadalom tájról alkotott képe (állapota, értékei, problémái, jelenségei, működései) között: a tudományos, illetve szakértői tudás, valamint a társadalmi ismeretek közti távolság természetesen leküzdhető, ezért is jelentősek az interaktív, szemléletformáló, ismeretterjesztő programok és lehetőségek.

5. A Tájkarakter Tudástár tartalma, hasznosítása és a településtervezés

A Tájkarakter Tudástár tartalma, hasznosítása a területi- és településtervezésben európai előzmények és jó gyakorlatok mintáját követik (Európai Táj Egyezmény, EU Biológiai Sokféleség Stratégia 2020). A Tájkarakter Tudástár felhasználhatósága összefoglalva.:

A tájkarakter-típusok és tájkarakter-területek jellemzőit tartalmazó adatbázis viszonyítási alapként információt ad a megrendelőknek és a tervezőknek egyaránt.
A tájban zajlódó folyamatok megértése elősegíti a helyes védelmi és fejlesztési döntéseket, ezáltal az egyedi és megbecsült jellegzetességek, különlegességek nem tűnnek el a tájból, épp amelyek előnyösen az adott tájkarakter értékes vonásainak érvényesüléséhez, erőteljesebbé tételéhez járulnak hozzá.
A tájkarakterről szerzett tudás és adatbázis segíti az értékek és a problémák felismerését és kezelését.
Az országos tájkarakter-kutatás során többféle léptékben, illetve hierarchiaszinten álltak elő dokumentumok. A Tájkarakter Tudástár az országos elemzés eredményeit, a tájkarakter-típusokat és a középtáj szintű tájkarakter-területeket, a lehatároló és a leíró indikátorokat foglalja össze, illetve ismerteti. A Tájkarakter Tudástár különféle tervek, illetve tervezési folyamatok változatos feladatrészeihez és sokféle módon használható.

A Tájkarakter Tudástár szerepe

Az országos tájkarakter egységek indikatív lehatárolása és leírása, a Tájkarakter Határozó által létrejött módszertan révén egyfajta információtár gyanánt használható, mely releváns adatokat szolgáltat gyűjteményként.:

Országos tájkarakter adatok szolgáltatása a lehatárolt térségekről (nem közigazgatási határokhoz, hanem táji folyamatokhoz illeszkedően: jellemző, egyedi sajátosságok mentén).
A tájkarakter egységek leírása a területi és a települési tervezéshez alapvetően hasznos információkat szolgáltathat.
Felhasználható: a tájvédelmi hatósági eljárások, a természetvédelmi kezelési tevékenységek, a településképvédelem és tájképvédelem, illetve tájvédelem munkafolyamatai során, valamint járulékosan a helyi identitásformáláshoz is.

A Tájkarakter Tudástár tartalmi elemei

A Tájkarakter Tudástár országos térképes (lehatárolásos) és leíró (szöveges) megjelenítést tartalmaz, valamint a kistájszintű tájkarakter elemzések eredményeit szemelvényezi.:

Az országos tájkarakter-típusok térképes ábrázolása és leírása (öt tájkarakter főtípus)
Az országos tájkarakter-területek leírása, a leíró indikátorok országos térképei (30 indikátor elemzése, kategorizálása és térképes megjelenítése)
Kistáj szintű tájkarakter-egységek leírása (pl. tájmozaik-egységek, tájkarakter-altípusok, kistáj szintű tájkarakter területek)

6. Tájkarakter és a zöldinfrastruktúra tervezés (és ZIFFA) összefüggései

A Zöldinfrastruktúra Fejlesztési és Fenntartási Akcióterv (ZIFFA) készítése során lényeges a tervezők számára a tájak jellegzetességeinek, a tájkarakterének figyelembevétele. A stratégiai tervezés tekintetében érvényesül a hierarchikus, illetve a rendszerszemléletű megközelítés, valamint a tervezés többfunkciós követelménye (hogy a kitűzött célok az ökoszisztéma szolgáltatásokat szolgálják összességében).

A bevett 2016-os ZIFFA módszertani útmutató mellett (mely a városi zöldinfrastruktúra tervezés, pályázati kiírások alapja) a 2024-es Zöldinfrastruktúra útmutató ad tartalmi eligazítást, mely szerint a zöldinfrastruktúra tervezés kötelező tartalmi elemei:

Előzetes vizsgálatok: Ezek során a zöldinfrastruktúra szempontjából releváns, országos, megyei és helyi stratégiai dokumentumok, illetve ajánlások áttekintése, tapasztalatainak és célkitűzéseinek összegyűjtése történik meg előzetesen.
Helyzetértékelés: Ha egy településen már létezik a zöldinfrastruktúra kataszteri rendszer vagy aktuális felmérés, úgy annak eredményeiből elvégezhető az elemzés, mely a zöld infrastruktúra elemek állapotának értékelését tárja fel és többek között a hálózatosodás mértékére is kiterjed. Amennyiben az adott településnek nincs ilyen kataszteri rendszere, abban az esetben ez a munka elvégzendő, célszerűen tanúsított zöldinfrastruktúra tervező által (bővebben ld. még a Települési zöldinfrastruktúra tervezése cikkben). A helyzetértékelésnek szerves részét képezik a társadalmi bevonás nyomán szerzett információk is, ezért a korábbi, igényfelmérési és kihasználtsági terv (vagy igényfelmérési és kihasználtságot felmérő dokumentum) konklúziói alapján a szükséges konzultációk folytathatók.
Stratégiai tervezés: A hiányosságok feltárása és beazonosítása mentén meghatározhatók a jövőbeni feladatok: cselekvési terv, ütemezés, indikátorok, partnerség és monitoring a zöldinfrastruktúrára vonatkozóan, melyekben kulcsszerep adódik tájépítesz tervező részéről.

A fent soroltak számos vonatkozásban átfedést jelentenek a tájkarakter elemzéssel és a kapcsolódó folyamatokkal.

Tájkarakter és a ZIFFA kapcsolata

A ZIFFA tervezésnek jó esetben szükséges részét képezik az akcióterületen kívüli bel- és külterületek és a tágabb rendszerek, illetve a tájkarakter jellemzők. Nyilván az akciótervi intézkedések éppen korlátozódhatnak egy szűkebb területegységre, de fontos, hogy minden szempontból a tágabb, integrált megközelítést szolgálják, illetve annak részét képezik. A ZIFFA tervezés folyamatában a tájkarakter vonatkozások rendre megjelennek.:

ZIFFA célterület meghatározása (akcióterület → folytonos beépített területek összessége + zöldinfrastruktúra → tágabb régió → tájkarakter egységek meghatározása)
Állapotértékelés: elemzés és helyzetfeltárás (indikátorok: tájformáló tényezők és tájalkotó elemek, ökoszisztéma szolgáltatások mutatói, felszínborítási jellemzők, komplex mutatók)
Közösségi tervezés keretében a tájat meghatározó percepciók és megélések azonosítása (szükséges az érintettek meghatározása és bevonása a szűkebb akcióterülettől a nagyobb és összetettebb rendszerek felé)
ZIFFA stratégiai célkitűzései reflektálnak a tájkarakterre vonatkozó megállapításokra (fentebb a 2. pont makro azonosításai alapján a stratégia célok a tágabb célrendszereket kell, hogy szolgálják)
ZIFFA monitoring során lényeges a tájváltozás, tájkarakter-változás figyelembevétele (a tágabb célrendszerek érdekében szükséges az elvárások visszacsatolása és informálás, a meghatározó indikátorok újrafelvételével a kellő változások beazonosítása)

7. A táj védelmének jogi szabályozási környezete, eszközei és szereplői

A hatályos jogszabályi környezet, a fennálló keretek, szereplő hatásköre és a gyakorlati vonatkozások alapján a tájvédelem és a tájkarakter kapcsán meghatározóak a következők:

A természet védelméről szóló törvény, ágazati jogszabályok tájvédelmi tartalma
szabványok és útmutatók tájvédelmi vonatkozású elemei
a hatóságok és a tervezők szerepköre, mozgástere
az adatszolgáltatás és a véleményezés folyamata

8. Tájkarakterhez illő növényalkalmazás

A növényzet a tájkarakter fontos részét alkotja: akár közvetlenül (a vegetáció típusa és összetétele révén a felszínborítás és a földhasználat, az ökológiai állapot, valamint a zöld vonalas elemek sűrűsége indikátorok esetében), akár közvetett módon (pl. domborzat és a felszíni vagy felszín alatti vizek révén). Az idevágó növényalkalmazási, illetve tágabban tájépítészeti tervezés során:

meghatározóak elvek és gyakorlatok (a korszerű tervezői munka tekintetében)
a különféle tervezési szinten, illetve tervezési feladattípushoz illően történhet a tájkarakterhez igazodó növényalkalmazás (illetve annak tervezése)

A növényalkalmazás és a kistáji vagy helyi tájkarakter-elemzés kapcsolódása

Az országos szintű indikátorok esetében kevéssé releváns a növényalkalmazás tervezése, ugyanakkor a kistáj-szintű és helyi tájkarakter-elemzés felmérési szempontrendszerében már közvetlenebb kapcsolódási pontok is megjelennek:

a kisebb léptékű, tipikus növényalkalmazási formák,
egyes fajok megjelenése (mint uralkodó elemek vagy mint invázióra, degradációra utáló jelek)
vagy éppen az idős, különleges faegyedek látványa, jelenléte

A fentiek olyan aspektusai a tájkarakternek, amelyek tudatos növényalkalmazással erősíthetők vagy befolyásolhatók. A növények pedig a települési tájban is karaktert meghatározó elemek lehetnek.:

Egy-egy idős vagy különleges helyen álló faegyed településképet meghatározó, akár szimbolikus jelentőségre is szert tehet.
A fajválasztás, a növényzet változatossága pedig a település arculatát döntően meghatározhatja (pl. egy ugyanolyan beépítési kategóriájú, építészeti arculatú utcának egy gyümölcsfákból álló fasor inkább falusias, rurális jelleget kölcsönöz, míg egy célzott díszfasor a fafajválasztással inkább nagyvárosias összképet kelthet).

A növényalkalmazási elvek és a tájkarakter

A növényalkalmazás alapelvei:

ökológiai elv
esztétikai elv
funkcionalitási (célszerűségi) elv

Az alapelvek szükségszerűen kiegészülnek és a zöldinfrastruktúra, illetve tájkarakter léptékű esetekben a különféle gyakorlati szempontokkal:

megrendelői igények
fenntarthatóság
kivitelezhetőség, illetve elérhetőség
környezetbe illeszkedés vagy a tájkarakterbe illeszkedés

A tájkarakterbe illeszkedés és a növényalkalmazási tervezés

A tájkarakterbe illeszkedés, illetve a tájkarakterbe illesztés kapcsán kiemelendő tervezési irányelvek részletezése következik az alábbiakban vázolva.:

a) a növénytelepítési formák jelenléte vagy erősítése

b) a növényfajok és növényfajták kiválasztása

c) a lehetséges növényzet alkotói

d) évelőnövény alkalmazás

e) kultúrnövények és hagyományossá váló idegenhonos növények

a) a növénytelepítési formák jelenléte vagy erősítése

A tájkarakterhez illeszkedés kapcsán fontos a helyben jellemző növénytelepítési formák jelenléte, valamint erősítése. Ezek azonnal felismerhető, helyhez köthető imázselemet (karakteralkotó elemet) képviselnek. Ezért a tervezést megelőző vizsgálatok (kataszterezés: tájkarakter vizsgálat, növényfelmérés) során lényeges feltárni, hogy vannak-e ilyen jellegzetes, tájkaraktert meghatározó formák, továbbá azt is, hogy vannak-e olyan jó példák, előzmények a tervezési terület múltjában vagy környezetében, amelyekből relevánsan karakterformáló elem válhat.

b) a növényfajok és növényfajták kiválasztása

A tájkarakterbe illesztésre lehetőséget nyújt az alkalmazott növények (taxonok) megfelelő kiválogatása is.

A növényfajok és -fajták kiválasztásának fentebb sorolt három legfontosabb növényalkalmazási szempontja (fenntartási szándékok és lehetőségek; környezeti adottságok; esztétikum és környezetbe illeszkedés) közül az utóbbi kettő alapvetően összefügg a tájkarakterbe való illesztettséggel is.
Kiemelt jelentőségű a növényzet őshonos fajainak használata, mint lehetőség, amely egyúttal az ökológiai tájbaillesztés igényét is megoldhatja. A helyben őshonos növények kapcsán általánosságban kijelenthető, hogy jól alkalmazkodtak az adott terület klimatikus és talajviszonyaihoz. Fontos szempont továbbá, hogy az őshonos növények biztosan nem válnak invázióssá, valamint számos állatfaj kötődhet hozzájuk (mint táplálék- vagy gazdanövényhez, illetve búvó- vagy fészkelőhelyhez), így alkalmazásuk élővilág-védelmi szempontból is előnyös az átfogó tájvédelmi megfontolások nyomán.
Mindemellett az őshonos növényfajok, valamint az ősi, hagyományos vagy bevett kultúrnövények a megjelenésük révén belterületi megélhetőségben is felidézhetik a települést körülölelő tájrészleteket, ezáltal erősíthetik a helyi identitás megőrzését, továbbá kulturális ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújthatnak és környezeti nevelési lehetőségeket is megnyithatnak a településen belül, könnyedén elérhető helyen.
Fontos kiemelni, hogy a telepítési szöveten belül, erősen módosított belterületen jelentős többek között a városi talajok átalakítottsága vagy leromlása, a vízháztartási szélsőségek és a hősziget-hatás. Ezek miatt a környék lehetséges növényzetének fajaira már nem feltétlenül mondható el, hogy jól alkalmazkodtak a megváltoztatott környezeti viszonyokhoz, így alkalmazásuk nem lehet automatikus, sablonszerű megoldás.

c) a lehetséges növényzet alkotói

A potenciális vegetáció, azaz a lehetséges növényzet fajainak helyszínhez szabott alkalmazására számos lehetőség adódik. Lehetséges például hagyományosan exótákból, vagyis idegenhonos növényekkel kialakított növénytelepítési formákat őshonos taxonokból létrehozni: nyírott sövényt például külföldön alkalmazott növényfajok helyett a hazai növényekkel is létre lehet hozni, más és más növényalkalmazás révén a magasabb hegyvidékeken, az alacsonyabb térszinteken, vagy épp az Alföldön.

Kerti tavak beültetésénél, évelőágyások kialakításánál, szoliter fák kiválasztásánál vagy akár fasorok telepítésénél is érdemes gondolni a hazánkban őshonos növényfajokra.

Még erősebb lehet a tájkarakterbe illeszkedés, ha kifejezetten a tájra jellemző, a helyhez kötődést kifejező fajokat integrálunk a kiültetésbe – különféle növényalkalmazás tervezése szükséges természetesen a vízparti településeken, hegységekben, lösszel fedett síkságokon és hegylábakon, vagy épp alföldi tájakon. Végeredményben a tájjellegbe illeszkedés és a növényalkalmazás tervezése révén elérhetünk ilyen, erős kulturális beágyazottságú elemeket.

d) évelőnövény alkalmazás

Érdemes megemlíteni, hogy a tájépítészeti növényalkalmazás nemzetközi trendje, az évelők előretörése a tájkarakterbe illesztés szempontjából is előnyös tényező. Mivel a honos lágyszárú taxonok száma jelentősen felülmúlja a fásszárú növényekét, nagyobb is a szóba jövő választék, a merítési lehetőség.

Ezen túlmenően az évelőkkel hatékonyabban, kisebb alapterületen is meg lehet idézni a természetes társulásokat a vezérfajok, kísérőnövények és néhány színezőelem betervezésével, ezáltal ezek összetettebb módon, hitelesebben kapcsolódhatnak a tájkarakterhez.

e) kultúrnövények és hagyományossá váló idegenhonos növények

Számos esetben ugyanakkor a helyi identitás fontos elemeiként az alkalmazott növények között nem, vagy nem csak az őshonos fajok lehetnek. Több esetben exóta dísz- vagy kultúrnövények meghatározóvá, a tájhagyomány részévé válhatnak a tájkarakter szempontjából: mostanra a Balaton déli partjának látványához ugyanúgy hozzátartoznak az idegenhonos fenyők, ahogy számos szőlőtermő vidékhez a díszrózsák, apátságok környezetéhez a levendula, vagy Budatétény magasan fekvő részeihez az idős mandulafák.

Bár ezek a növények nem őshonosak az adott tájakon, mégis az idők során olyannyira erős kötődés alakult ki hozzájuk, hogy elengedhetetlen alkotóelemévé váltak a táj karakterének. Természetesen figyelembe kell venni tájépítészeti tervezéskor azt is, hogy az idegenhonos fajok bizonyos körülmények során és egyes növények esetében kivadulhatnak, sőt invázióssá is válhatnak, így a növényalkalmazás tervezése során különös körültekintésre van szükség.

Klímaváltozás és tájkarakter

A klímaváltozás és a növényalkalmazással kapcsolatos fejlődő koncepciók, illetőleg paradigmaváltások a tájkarakter szerves részét képező növények körében is változásokat eredményeznek, tájépítészeti tervezésre is kiterjedően. A szélsőségesebbé váló időjárási események, a nyári hőhullámok stresszhelyzetei vagy épp az enyhébb telek miatt terjedő betegségek, kártevők miatt előfordul, hogy régóta alkalmazott taxonok többé nem alkalmazhatóak biztonsággal.

Például a kevésbé tűrőképes növények országszerte sínylődnek vagy pusztulásnak indultak az utóbbi években, számos őshonos fafajt pedig egyre több behurcolt betegség és kártevő sújtja. Ezzel egyidőben új növények is telepíthetővé válnak, vagy korábbról is ismert taxonok növényalkalmazási lehetőségei bővülnek ki – jó példa erre számos mediterrán növény, amelyek egyre több helyen vészeli át károsodás nélkül a magyarországi teleket. Ezáltal a jövőben nem kizárható, hogy jelentősen átalakulhat a növényalkalmazással érintett hazai tájak telepített növényzetének, kertjeinek és közterületeinek karaktere. Az egyes részeken népszerű dísznövénnyé váló fajok mostanra bizonyos településeken már az utcakép meghatározó eleme lett, akár egy korábban még meglehetősen egzotikusnak minősülő növényalkalmazás révén.

Biodiverz növényalkalmazás

A nemzetközi trendek és jógyakorlatok új növénykiültetési stílusok, növényalkalmazási és -fenntartási módok elterjedését eredményezik. Mára hazánkban is általánosan terjednek a biodiverz, kevert évelőágyások; az egynyárifelületek helyét egyre inkább évelők veszik át a közterületeken, az öntözött, nyírt pázsit helyett pedig egyre több helyen alakítanak ki extenzívebb fenntartású vadvirágos réteket megidéző gyepeket és méhlegelőket.

Ezek a változások amellett, hogy folyamatosan alakítják a zöldfelületek arculatát, lehetőségeket is hordoznak magukban a tájkarakter erősítése szempontjából. A legfontosabb feladat az egyensúly megtalálása a dinamikus, szükségszerű változás és az identitást meghatározó értékek, jellegek megőrzése között.

A növényalkalmazás tervezése során a tervező segíti a tájkarakterbe illesztést azzal, ha az új növényalkalmazási formákba sikerül bekomponálnia hagyományos, a helyre jellemző növényfajokat, illetve ha az újonnan alkalmazásba kerülő fajok elhelyezése, telepítése úgymond hagyományőrző, a tájba illeszkedő módokon, formákban történik.

Tájkarakterbe illesztés és a növényalkalmazás tervezésének eszköztára

A tájkarakterbe illesztés számtalan tervezési feladat során merülhet fel, mint szempont, éspedig különböző módokon, illetve eszközökkel.:

Településen kívüli utak, autópályák menti növénytelepítés tervezése során például kedvező alkalom nyílik arra, hogy a növényzet karakterének változása erősítse, megjelenítse a környező táj karakterében történő váltásokat.
Magánkertek vagy közkertek, parkolófásítások, intézménykertek esetében a helyben hagyományos, karakteres telepítési formák vagy növényfajok megismerése és alkalmazása kiemelten fontos, különös tekintettel az évelőkre.
Tájépítészeti tervezés során az objektumok, beruházások tájbaillesztését célzóan jelentős hangsúlyt szükséges fektetni az ökológiai tájbaillesztésre, amely a növényalkalmazás tervezése révén egyúttal a tájkarakterbe illesztés eszköze is jó esetben.

Növényalkalmazási tervezés, tájkarakter hagyományok és egyedi tájértékek

Fontos, hogy a tájépítészeti tervezés keretében a növényalkalmazás tervezése során hangsúlyosabb szerepet kapjon az alábbiak számbavétele mint a megalapozó vizsgálatok eleme:

a helyi növényalkalmazási hagyományok,
helyi értéktárak,
egyedi tájértékként számontartott növények.

Elengedhetetlen továbbá a tájkarakterhez illeszkedő növényalkalmazás tervezése során a tágabb tervezési helyszín: a hely megismerése annak érdekében, hogy valóban a környék természetes, természetközeli vegetációjához és a hagyományos, kulturálisan beágyazott dísznövényeihez és haszonnövényeihez igazodó növénylisták összeállítása történhessen meg.

A különböző jogszabálymellékletként szereplő, kézikönyvként publikált vagy hatósági eljárások során alkalmazott növénylisták (telepítésre alkalmazott, tiltott taxonok listája) pedig időről időre újragondolandó, ezáltal lényeges megerősíteni a tájkarakter-védelmi, illetve tájvédelmi szempontokat.

9. A tájkarakter vizsgálat tájvédelmi vonatkozásai és a tájvédelmi szakértő

A tájvédelmi szakértő (azaz a teljes megnevezéssel: természetvédelmi és tájvédelmi szakértő – tájvédelem szakterületen) tevékenység engedélyezetten, szakértői névjegyzékben nyilvántartásba véve végezhető: a szakértői névjegyzékbe vételi eljáráshoz szükséges dokumentumok és feltételek teljesítése mellett.

Ennek szakmagyakorló személyéhez kötődő teljesítése megtörtént, ezért a KertIkon vezető tervezője egy személyben szakmai segítséget nyújt mind a tájvédelmi szakértés előírt és igényelt eseteiben, mind az ezzel összefüggő, tájépítészeti, tájvédelmi tervezési feladatokban.

10. Tájkarakter alapú szemlélet és a tájépítészeti tervezés kapcsolata

A korábbi gyakorlatokhoz képest jelentősen új megközelítéssel, tájkarakter alapú szemlélet alapján történik a különféle térségi, települési és egyedi alkotás, illetve objektum tervezési feladatok elvégzése.

Az újszerű gyakorlati alkalmazást segíti, hogy mostanra számos kortárs nemzetközi és hazai tájkarakter kutatás eredményei elérhetőek, ezáltal megalapozottan mindinkább a tájkaraktert alapul vevő tájvédelem váltja fel a tervezői gyakorlatban a korábbi, inkább a tájkép védelmét kiemelő szemléletet (melynek a természet védeleméről szóló törvény alapján történt a nevesítése és alkalmazása).

A tájkarakter alapú tervezési gyakorlatok és az érintett tervezők

A tájkarakter elemzés és annak a tervezési gyakorlatokban való alkalmazása az építész kamarai szakmagyakorlók több körét érinti: tájépítészek, építészek és településtervezők feladatait egyaránt. A tájkarakter kutatások gyakorlatba integrálható eredményei és a tervezéshez szükséges ismeretek alkalmazása természetesen az egyes szakágak és tevékenységi körök sajátosságaihoz illeszkedően eltérő hangsúllyal szerepelhet.

A jelen összefoglaló fókuszába elsősorban a tájépítészeti tervezés és a tájvédelmi szakértés került.

(Az összefoglaló cikk a hivatkozott releváns hazai szakmai összefoglaló és útmutató értelmében, valamint a MÉK tematikus, „A tájkarakter-kutatások felhasználása a tervezési gyakorlatban” 2024.10.09-i továbbképzés tudásanyagainak felhasználásával készült.)