A tájrendezési terv készítése során korszerű ökológiai, műszaki, gazdasági és esztétikai ismeretek, illetve elvek jutnak érvényre, s ezek eredményeképpen az ember környezete kedvező irányban alakulhat. A tájrendezési terv felöleli a társadalmi vonatkozásokat, és az emberi igények mentén jelöli ki a teendőket: mit, hol és miért.

Miben áll a tájrendezés jelentősége?

A tájrendezés a rendezett, emberhez és az élővilághoz egyaránt méltó színtér kialakításán tevékenykedik. A tájrendezési terv szükségszerűen teret ad településfejlesztési megfontolásoknak és a környezetrendezés vonatkozásában is számos elvnek, amelyek gyakran különféle szakterületek tudományos kutatási eredményein vagy vizsgálatok konklúzióján nyugszanak. A tájrendezés révén:

• a tájban rejlő lehetőségek és értékek (használati, kondicionáló, vizuális megközelítésben) kiterjedhetnek és fokozódhatnak
• ekképpen az ember teljesítménye növekedhet, a kiteljesedés felé mozdulhat az élete a különféle területeken

Tájrendezési terv: eszköz és párbeszédre hívás

Egyszerűen szólva a tájrendezési terv az a soktényezős platform, ahol a műszaki és az ökológiai elvek és nézetek (az illetékes szakemberek közreműködésével) együttesen felvethetők, bemutathatók, és jó esetben szintetizálhatók is.

A tájrendezési terv eszköz abban, hogy a tájak, tájegységek fejlesztése az ökológiai és a műszaki adottságokra megfelelően alapozva, összehangoltan történjen.

Tájrendezési terv – a kiegyensúlyozott tájrendezés érdekében

A racionális tájhasználat és a meg nem engedhető környezeti károk elkerülése között kell egyensúlyozni a tájrendezés körvonalazásakor. Milyen adottságokból indulhatunk ki, és melyek az utóhasznosítási lehetőségek egy drasztikusabb beavatkozást követően? – ez a kérdés adódik az összetettebb tájrendezés során.

A tájrendezés mélységében és részleteiben is kiterjedő tervező és szervező munkát igényel. Az egyes szakterületek tevékenységeit is össze kell hangolni a tájrendezési terv kidolgozása alatt, hiszen a táj hatványozottan megsínyli az egyoldalú érdekérvényesítéseket, de az „önző szakmaiságot” is.

Mi a tájrendezés célja?

1. a táji elemek, alkotók (természetes és épített elemek) összehangolása
2. így a tájban levő különféle értékek és potenciál (kedvező élettani hatás, termelőképesség, használati és vizuális érték), minél nagyobb mérvű hasznosítása
3. amely hosszú távon fenntartható használatot és értékmegóvást tesz lehetővé

Tájrendezés hajdanán

Szokás a római hadmérnökök munkáival elismerően példálózni a tájrendezés viszonylatában. Még ha mai nem is mai értelemben vett tájrendezési terv nyomán történt az általuk véghezvitt tájalakító tevékenységek sokfélesége, a tájrendezés terén használatos elvek nagyon is tetten érhetőek, még ilyen idő távlatból is.

A város és környezete közötti egyensúly fennmaradásának célja megvolt már a római kori villa rustica és villa suburbana építkezésekkor is; érzékenyen figyeltek a táji adottságokra az építkezések, a városok, a temetők elhelyezésekor.

A középkorig a hazai tájalakítás helyi jellegű volt, később kezdtek a táj markánsabb megváltoztatását eredményező tevékenységekbe, úgymint: városok körüli védelmi célzatú tereprendezés, vízrendezés, erdőirtás és művelésbe vonás.

Tájrendezés: okok és korok

A tájrendezés korai kiváltója a termelés és termesztés növelése volt, ugyanis ezáltal lehetett törekedni a magasabb életszínvonalra, a jobb létre – határozottan a jobblétre szenderülés előtt.

A települések, az infrastruktúra fejlesztéséhez és a művelésbe fogott földek megfelelő kialakításához térképes előkészítés szükségeltetett. Egy térség társadalmi-gazdasági fejlesztésének feltétele volt a tájalakítás, ehhez pedig tájrendezés terv készítése kellett, még ha akkor nem is annak hívták.

Amikor az ember-táj kapcsolat, a táji adottságokra való érzékenység egy kultúrában és korban magas színvonalú, az a tájrendezés minőségében is előnyösen megmutatkozik.

Már a 18. században tájrendezés volt, amit egy bizonyos Mikoviny Sámuel végzett hazánkban, korát megelőzően. Korai (és igen korszerű) példája volt ez az olyanfajta tájrendezés gyakorlatának, amely a fejlesztést és a megóvást egyszerre kívánja szolgálni.

Egy tájrendezési terv készítése során egyaránt helyet kap a múlt, a jelen és a jövő: a tájvizsgálat, tájértékelés és tájrendezés, illetve területfejlesztés keretében.

A tájrendezés színrelépése

A 19. században már nagyobb eréllyel végzett tájalakító beavatkozások ökológiai következményei ma már világosan mutatkoznak a tájépítész szakma előtt, a tanulságok révén a tervezett beavatkozások eredményei többé-kevésbé prognosztizálhatók, illetve kijelölhetők a kialakult állapotok javításának lehetőségei a tájrendezés eszközeivel.

Volt idő, amikor igen haladónak éreztek egy-egy gondolatot, mint például a Balaton lecsapolását – az ilyen tervek hallatán nyilvánvalóan szívtájéki szorítást érez a ma embere. De más, mai, az ökológiai szempontokat és táji adottságokat figyelmen kívül hagyó (és a tájrendezés elveit mellőző) tévcselekedeteket még megakadályozhat a tájépítészet.

Arra is van bőven példa, amikor a „letermelés” vagy leromlás után a megváltozott táj visszarendeződése kezdődhet meg a tájrendezés segítségével (pl. ipari zóna, bányarekultiváció, rehabilitációs övezetek). A hangsúly ilyenkor a tájalakulásban testet öltő funkcióváltáson van, amely feladatokat teremt a tájrendezés számára is.

A tájrendezés és a tájrendezési terv menete

A tájrendezési terv célja a táj összetett fejlesztése, s érthetően csakis alapos tájvizsgálatra, továbbá tájértékelésre épülhet. A tervben előirányzott javaslatok, intézkedések, teendők és ezek ütemezése jelölik ki aztán a fejlesztés megvalósulási lépéseit.

A tájrendezés terén is érvényesülnek tervezői stílusok, irányzatok, bár a tervdokumentációk logikai felépítése elviekben azonos, ugyanakkor a tartalmi részletek a feladattól erősen függenek.

A tájrendezési terv (és a külterületet érintően: a külterület-szabályozási terv) feltárja egy tájegység teljesítőképességét, ökológiai terhelhetőségét, értékeit; hogy aztán a különféle ágazati érdekek összeegyeztetésével valósuljon meg a tájrendezés sokféle formája.

A tájrendezési terv dokumentációjának összetevői

A vizsgálati, értékelési és javaslati tervrészek bemutatásának eszközei:

1. tervek (számítógépes grafikával készítve)
2. tervmellékletek (ábrák, rajzok, grafikonok, térképek, fényképek, stb.)
3. szöveges munkarészek, műszaki leírás

Mi a különbség a tájrendezés és a környezetrendezés között?

A tájrendezési terv a környezettervezés körébe tartozó környezetrendezés egyik alapvető környezetrendezési terv típusa. (A másik, ettől léptékében eltérő, jórészt a belterületre vonatkozó környezetrendezési terv a zöldfelületrendezési terv.)

A tájrendezés fókuszába a gazdálkodás területei, a vízpartok, közlekedési területek; a külterület-szabályozás kérdései kerülnek.

A tájrendezési terv lehet a környezettervezési eljárás módja szerint:

• a területrendezéshez kapcsolódó, azokba beépülő tájrendezési terv (mint a településrendezési tervek tájrendezési munkarésze)
• tájszinten is megjelenő, egyedi tájrendezési feladatokra vonatkozó tájrendezési terv

Tájtípusok és tájrendezés

A táj szakembere a tájépítész. A tájtípusok kialakulása és ismerete fontos alap a tájépítészet gyakorlati művelésében. A tájtípusok főbb csoportjai különféle tervezési eljárást jelölnek ki a tájrendezés számára:

1. termelőtáj: termesztőtáj (mezőgazdasági, erdőgazdasági, kertgazdasági) vagy ipari (ipargazdasági) táj
2. lakó (települési: városi, ill. falusi) táj
3. üdülőtáj

A tájtípusoktól függően más-más tájhasználati konfliktusokkal kell számolni, illetve akár azonos probléma esetén eltérő megoldást kell találni a tájrendezés segédletével.

Tájjelleg és tájrendezés

A tájjellegtől függően különbözik a tájrendezés nagyobb mérvű eljárása a tervezési feladatok során. A tájjelleg a természetes, továbbá a művi és módosított táji adottságokat jelenti a tájrendezés fogalomtárában:

• területhasználati besorolás
• a vonalas létesítmények rendszere
• a környezeti és táji elemek állapota

A tájjelleg megőrzése nem konzerválást jelent, azonban hosszú távon a gazdasági megfontolások, a profitorientáltság szemszögéből is elősegíti ez a potenciális és megtérülő tájhasznosítást.

Minden táj, tájrész egyedi, szemben az általános érvényű műszaki szabályozással. Ehhez mérten jár el helyesen a tájrendezés, amikor a tájjellegre fokozottan ügyel, illetve a tájrendezési terv ezt kidomborító megoldásokat irányoz elő.

Tájrendezés a tájhasználati konfliktusok kiiktatásáért

A komplex tájrendezés célja, hogy a beruházások kapcsán a tájhasználati (funkcionális, tájökológiai, vizuális-esztétikai) konfliktusok megelőzhetőek legyenek, ehhez pedig az élő (illetve a biológiailag aktív) tájalkotó elemeknek kell elsőbbséget adni.

A tudatos környezetalakítás, környezetrendezés, tájrendezés pozitív eredménye a táji adottságok észszerű kihasználása, a fenntartható tájhasználat, s nem mellékesen a táj ökológiai létét károsító lépések kikerülése, vagy legalábbis korlátozása.

A hajdani nagy birtokrendezések voltaképpen tájrendezési feladatokat jelentettek, a települések lakott területét közrefogó, azok környezetét képező, különböző funkciójú, de a nem beépített területegységeire is egyaránt kiterjedt – hasonlóan az átfogó tájrendezési terv készítésekhez.

Tájrendezés a táj változatossága érdekében

Hazánkban például még mindig túl intenzív a táj mezőgazdasági hasznosítása (ami a jelen korban kifejezetten a visszamaradott fejlettség jele).

Idővel azonban bebizonyosodott, hogy a széles körben vett közérdeket nem a nagytáblás, monokultúrák szolgálják, hanem gondoskodni kell a táj változatosságáról (illetve annak visszaállításáról), hiszen ez jobban szolgálja a különböző táji funkciókat. A tájrendezés felelőssége ebben áll.

A tájtervezés tevékenységi körei

A tájrendezés a tervezési terület jellegétől, kiterjedésétől függően foglalkozik a tervezéssel, tájrendezési terv készítésével:

1. regionális tervezés
2. településtervezés
3. környezetterhelés vizsgálata és értékelése
4. falumegújítás
5. tájtervezés

(Hogyan illeszthető a tájrendezési terv a környezeti tervek közé? – ezt a környezettervezés, környezetrendezés témájában részletezzük.)

A tájrendezési terv típusai és nemzetközi elnevezései

Olykor a ’tájrendezési terv’ mellett különféle néven tartanak számon jórészt hasonló tartalmú (de eltéréseket is bőven mutató) terveket a nemzetközi tájépítész gyakorlatban a tájrendezés terén:

• tájgondozási terv
• tájfenntartási terv
• tájkoncepció
• tájrendezési program
• tájrendezési keretterv
• tájterv (tartományi, területi, települési, településcsoporthoz tartozó)

A tájrendezés menete

A tájrendezés folyamata során a tények, a meglévő állapot szó szerinti körbejárása után jöhet a javaslat kidolgozása, és a várható hatás bemutatása – az élőhelyvédelem vonatkozásában is. A tájrendezés menete tehát a következő:

1. adatgyűjtés
2. vizsgálat-értékelés
3. javaslatok, tervezés

A tájrendezés klasszikus alapelvei

A tájat módosító beavatkozások végbemenetele ideális esetben:

• a tájháztartást nem zavarja, nem borítja fel
• a táj többcélú hasznosítását teszi lehetővé
• az építmények, létesítmények alkalmazkodnak a táj karakteréhez
• a területhasznosítás mögött racionális és táji szemlélet húzódik meg
• a táj értékeit és potenciálját megőrzi, illetve fokozza

A tájrendezés haszna

Az iméntiekből fakadóan a tájrendezési terv készítői gátat vetnek bizonyos esetekben a túlzott beépítésnek, a tájvédelmet ellehetetlenítő beavatkozásoknak, az összeegyeztethetetlen tájhasználatoknak, s különösen a tájrontó, a táj értékeit rontó tevékenységek és lépések megelőzése a tájrendezés bevallott szándéka.

Az elvétett táji beavatkozások észrevételéhez nem is kell mindennapos tevékenység a tájrendezés terén; elég, ha kicsit kimozdulunk, s körbejáratjuk a szemünket. Természetesen vannak negatív jelenségek, amelyek csak olyanok számára tűnnek fel, akik szakmai gyakorlatuk révén nem egy tájrendezési terv elkészítése van a hátuk mögött.

Mindenesetre zömmel a jóérzésű laikusnak is feltűnik a tájidegen, technokrata beavatkozások következménye, s amelyeket a mai felvilágosult korunkban vittek végbe. A tájrendezési terv készítői gyakran az események után futnak, holott a kellő időben végrehajtott, s minden szükséges oldalról megalapozott tájrendezés az érintettek széles körének hasznára válik. S ezt még jó eséllyel unokáik is látni fogják…

Milyen formában készülhet tájrendezési terv?

Egy tájrendezési terv a tervezési gyakorlatban lehet:

• tájrendezési tanulmány, tanulmányterv, terv
• környezeti hatástanulmány és ennek táji munkarésze
• rendezési (területrendezési) tervek szakági munkarésze

A rendezési terveknek szakági munkarésze lehet a tájrendezési munkarész (az egyéb: természetvédelmi, zöldfelületi, illetve környezetvédelmi munkarészek mellett)

Nem mellékes, hogy a tájrendezési terv dokumentációkat milyen színvonalon készíti el a tájrendező, hiszen például külterületi szabályozási terv csak a szabályozás terén igényel kiegészítést egy alapos tájrendezési terv elkészülte után (ha az valóban alapos volt).

Mire tér ki a tájrendezési terv?

A tájfejlesztést célzó tájrendezési terv munkarészeiben a tájszerkezet meglévő adottságait, valamint a tervezett változás részleteit tüntetjük fel, úgymint:

• tervezett területhasználat
• műszaki infrastruktúra (vonalas és egyéb jelentősebb létesítmények, telephelyek)
• mezőgazdasági, erdőgazdasági, külterületi létesítmények
• tájhasználati konfliktust jelentő létesítmények

A tájrendezési terv részei a koncepciótól

1. koncepció (tájrendezés szempontjából), tájrendezési program
2. tájkutatás, tájvizsgálat (tájanalízis): a terület természeti és művi elemeinek, társadalmi adottságoknak feltárása
3. tájértékelés (tájdiagnózis)
4. voltaképpeni tájrendezési terv

Tájvizsgálat és tájrendezési terv

A tájvizsgálat során azt elemezzük, hogy alkalmas-e a terület a kitűzött tájhasználatra, vagy milyen tájhasznosításra alkalmas. Ez az ide vonatkozó adottságok vizsgálatával jár. A tájvizsgálat tehát kiterjed a következőkre:

• jelenlegi állapot feltárása
• tájhasznosítás meghatározása, kijelölése (terület kiválasztással)
• tájfejlesztés irányelveinek kidolgozása
• meglévő vizsgálati adatok frissítése

A tájvizsgálat kutatások, helyszíni információk és bejárások (helyszínelések) segítségével lehet teljes, valamint térképek, felvételek, kiadványok sokaságát használjuk fel a tájrendezés vizsgálati fázisában.

Tájértékelés és tájrendezési terv

A tájértékelés mutatja be, hogy a táji adottságok és lehetőségek milyenek és milyen mértékűek. A tájértékelés elvégzésekor fontos az objektivitás, a szemléletesség és a közérthetőség. Ami pedig nem számszerűsíthető, az is összevethető (szubjektív alapon), kiértékelhető és rangsorolható. Általában górcső alá kerülnek a tájértékelés alatt:

1. természeti potenciálok
2. infrastruktúra adottságok
3. használati potenciálok

A tájértékelés célja:

• használati érték megállapítása
• tájhasználati alkalmasság megállapítása
• üdülési érték, tájkép vizuális-esztétikai érték meghatározása
• általános területértékelés

A tájértékelés tárgya lehet területek (települések, termőtáj területek, üdülővidékek, stb.), és elemek (egyedi tájértékek, fasorok, parkok, zöldfelületi egységek, temetők, stb.) is. Erről részletesebben az tájérték vizsgálat alatt ejtünk szót.

A tájértékelés kitér:

• tájhasználati konfliktusok feltárására
• veszélyeztetettség, környezeti ártalmak bemutatására
• védelemre érdemes, megóvandó értékek bemutatására, védelmük alátámasztására

Milyen esetben készül tájrendezési terv?

Összefoglalóan, de nem kizárólagosan kőbe vésett esetek a tájrendezés tervekkel való alátámasztására:

• többcélú tájhasznosítás
• tájsebek kezelése, tájrehabilitáció, rekultiváció (ipari és bányászati tevékenység mellett és után)
• vízrendezési munkák
• üdülési és idegenforgalmi fejlesztés
• tájba illesztési feladatok

Mikor szükséges a tájrendezés?

A tájrendezés tehát sokféle tevékenység és terület kapcsán valósulhat meg ágazattól, sajátosságoktól függően eltérő tartalommal:

• nagy beruházásokkal érintett térségekre
• természetvédelmi oltalom alatt álló területekre
• tájba illesztési munkálatok (vonalas létesítmények, más művi elemek) esetén
• hulladéklerakók deponálása
• meddőhányók, zagyterek megkötése
• egyes tevékenységeket kísérő vagy szolgáló növénytelepítések (mezővédő fásítás, tájfásítás, stb.)
• komplex talajvédelem

A felsorolás nem teljes, csak érzékelni engedi a tájrendezés szerteágazó szükségességét. Nem túlzás azt állítani, hogy ma már úgyszólván tájrendezés után kiált az egész civilizációs táj…

Tájrendezés és rekultiváció

Külön, elsősorban a városkörnyéket érintő feladat a tájrendezés keretében a rekultiváció (bányák, hulladéklerakók esetében). A hulladékelhelyezésnek és a rendezett deponálásnak a tájrendezés hatáskörébe tartozó feladatai:

• tereprendezés, talajvédelmi és vízvédelmi lépések
• a lerakóhely rekultiválása (növénytelepítés)
• kerítésépítés
• véderdő telepítése
• út menti fásítás

A tájrendezési terv speciális részleteit éppen az iménti pontok határozzák meg.

Tájfásítás, védőfásítás és tájrendezés

A tájrendezés során a legfontosabb tervi javaslatok közé tartoznak a különböző fásítások:

• utak mentén (erről lentebb részletesebben)
• vasutak mentén
• kis vízfolyások és csatornák mentén
• mezőgazdasági területeken, táblák között (mezővédő, legelővédő erdősáv)
• ipari létesítmények melletti véderdő
• hullámtéri véderdő
• talajvédelmi
• árvízvédelmi töltések mentén
• majoroknál, állattartó telepeken (szélvédelem, fizikai és biológiai lehatárolás)

Rendeltetésük szerint elsősorban ökológiai, védelmi és esztétikai, nem pedig gazdasági szerepűek a tájfásítások. Bár a tájökológiai (tájszerkezet, tájháztartás) és tájesztétikai (tájképi) vetület jelentős, mégis leginkább a különféle védelmi funkciók (hófogás, talajvédelem, gyomosodás-gátlás, szélvédelem, partvédelem, stb.) megvalósulása érdekében nyílik meg az út a tájfásítások előtt.

Megemlítendők még az emlékfásítások, történelmi személyek vagy események tiszteletére (millenniumi fásítások, Erzsébet-ligetek, Hét vezér-emlékfák).

Javasolt a fásításokat a meglévő fás állományokkal (erdősáv, fasor, mezsgye, stb.) összefüggésben megvalósítani, hogy egyfajta zöldfolyosó-hálózat jöjjön létre.

Autópályákat, autóutakat kísérő zöldfelületek, védőfásítások

Jártunkban-keltünkben egyik legszembetűnőbb a zöldsáv megléte – vagy hiánya. Vannak országok, ahol az utak direkt egyfajta panoráma-nyomvonal mentén készültek. Fontos az autópályák (és más vonalas művi létesítmények) és környezetük tájba illesztése; a tájrendezés ilyen irányú sikere függ a következőktől:

• nyomvonal kijelölése
• előnyös tereprendezés (kirívó bevágás vagy feltöltés, magas és meredek rézsűk kerülése, ez jobb a növénytelepítés szempontjából is)
• út menti fásítások, növényegyüttesek (optikai vezetés és esztétikai szerep)

Minél „épületesebb”, változatosabb a növényzet, annál inkább képes a közlekedési szennyeződéseket kiszűrni. Emellett előnyös az erdőszegélyi pozíció és a meglévő fás, erdős állomány megőrzése, látványba iktatása a tájrendezés e feladatánál, hiszen a már kialakult, a tájképében váltást jelentő szegélyek mentén lehet a nyomvonalas létesítményeket a legkisebb áldozat árán tájba illeszteni.

Zöldfelületi rendszer és tájrendezés

A tájrendezés során kiemelt szerepű, kondicionáló célú zöldfelületek sorába tartoznak:

1.    természetvédelmi célú erdők

• természetvédelmi területek
• tájvédelmi körzetek kiemelten védett erdőterületei
• természetközeli társulások

2.    rekreációs célú erdőterületek

• kirándulóerdők
• pihenőerdők
• parkerdők

3.    környezetvédelmi célú növényállományok

• környezetvédelmi célú erdők (véderdők)
• környezet (táj)védelmi célú gyepek
• védelmi célú nádasok

4.    védőfásítások

• szélvédő erdősávok
• zaj elleni ültetvények
• autópályák, vasutak fásítása
• útfásítások
• esztétikai célú ültetvények

5.    egyéb kondicionáló szerepű zöldfelületek

• mocsarak, lápok, vizes élőhelyek
• kondicionáló célú ültetvények

A belterületek és a külterületek zöldfelületei nem választhatók el egymástól a tényleges szerkezeti tagoltság és funkcionális különbözőségek ellenére sem, mivel egymással kölcsönhatásban alkotja együtt a település zöldfelületi rendszerét. Ennek a tájrendezési terv készítésekor is érvényesülő szempontként kell megvalósulnia.

Tájesztétika és tájrendezés

Az ember a környezetét folyamatosan módosítja, alakítja a haladás érdekében: a tájrendezés ezen túlmenően jelenti a az ökológiai, műszaki és gazdasági elvek összehangolását az esztétikai szempontokkal. A tájrendezés több sajátos szempontot figyelembe vesz:

• ökológiai következmények
• ökológiai tévcselekedetek elkerülése
• vizuális értelemben okozott környezeti ártalmak – nem utolsó sorban!

A tájban ugyanis a természeti és a műv(észet)i szép ötvöződik. A beavatkozások hatása (környezeti elemekre, tájháztartásra, tájszerkezetre, azaz a táj egészére) a látványban, a tájképben is megmutatkozik. És kevesebb dolog képes teljesebb képet adni egy adott társadalom működéséről és állapotáról, mint a táj képe.

A tájrendezési terv készítőinek esztétikai megfontolásai

Különböző vizuális érzékenységgel szemléli a laikus és a szakember a látványt. Az értékrend és az érintettség is befolyásolja, hogy kinek mi tetszik. Mindenesetre a táj sokféleségét és egyedi karakterét tiszteletben tartó tájhasználat válik hosszú távon a leggazdaságosabbá – és esztétikai értelemben is értékmegőrzővé.

A táji, tájképi szép kihat a teljesítőkedvre és a kreativitásra. A látvány köztulajdon – ahogy ennek kapcsán meghatározó tájtervező szaktekintélyek mondják.

Kedvezőbb gazdasági helyzet és a káros lépések megelőzése adódik a táji adottságokhoz helyénvaló viszonyulásból, a kellő tájrendezés megvalósításával – ez bizonyítást nyert, hiszen a napjainkra jellemző, ezekhez hasonló egyes beavatkozások már több évtizedes próbaidőszakon vannak túl.

A tájrendezési terv tájesztétikai célú intézkedései

A tájrendezés terv készítése során kijelölhetőek olyan részletek, amelyek tájesztétikai vonzata kedvező:

• a földkábel, szemben az előnytelen tájképi hatással járó légvezetékekkel
• enyhébb lejtésű rézsűk (1:3, 1:4) az előnyösebb tájba illesztés, a többcélú használat és a kedvezőbb kezelhetőség miatt; a megfelelő termőföldborítás fokozza az állékonyságot
• de például a volt kavicsbányák további kiépítése nem csupán a többcélú tájhasznosítás környezetkímélő lehetőségét rejti magában, hanem jelentős tájesztétikai fejlesztést is

Tájba illesztés és tájrendezés

A tájrendezés tájba illesztést célzó (és a tájhasználati konfliktusok kiiktatásának) lépései több (és olykor egymással kombinálható) módon történhetnek:

• helyválasztás (megfelelő elhelyezés; a domborzat eleve meghatározó, hogy honnan mi látható)
• formaválasztás (a létesítményt érintően)
• tereprendezés, terepplasztika (mivel általánosságban a földmunkával arányos a vizuális és az ökológiai seb)
• növényalkalmazás (lényeges, hogy honos vagy tájidegen fajokkal történik)
• kertépítészeti, építészeti (kisebb lépték esetén)

Tájrendezés és megvalósítás

A tájrendezés megvalósítása az összetett jellegéből eredően is bonyolult (és olykor elég mostoha) utat jár be: állandó kérdésként merül fel, hogy ki, mit, és miért valósítson meg a tájrendezés terveiből, azaz ki miért felelős – mert nem mindig az önkormányzatok. Van, amikor egy dologért több oldalról felelősek, de az is, hogy nem akad a feladatnak gazdája.

Rendkívül sok területre vonatkozó intézkedés fogalmazódik meg egy tájrendezés alatt, s ezek területenként lebontható cselekvési programokra oszthatók – mégis egységben kezelve érhetik el a kijelölt kívánatos célt.

A tájrendezés kapcsán érintettek és érdekeltek (így a megbízók) köre a legkülönfélébb lehet:

• önkormányzatok
• intézmények
• termelőegységek
• hatóságok
• vállalatok

A tájrendezés terén megvalósítandó beruházások sem lesznek olyan döcögősek, ha a sokszereplős történetben pozitív változás áll be: korszerű táji, környezetügyi és tájökológiai szemléletformálódás terén. A hosszú távú lépések a települések fejlesztésének biztosítékai. A rövid távon kitűzhető feladatokhoz a tájrendezés, a tájrendezési terv kidolgozása már a kiviteli tervek készítéséhez ad azonnali alapot.