Nagyságtól függetlenül a gyepfelület képe meghatározó a kert ápoltságának megítélésében. A gondozott gyep zöldjén kellemesen megpihen szemlélődő tekintete, kellő alapot nyújt a kert térben kibontakozó látványának befogadásához. És kétségtelenül itt tartózkodunk legtöbbet, ki játék közben, ki heverészve, vagy csak sétálgatás ürügyén, élvezve talpunk alatt egy zöld szőnyeg simogatását.
Kiss Tünde
A kertkultúrában vitatott, mikor is jelent meg a mai felfogásunk szerinti gyep. Kezdetleges formában a gyepekkel kapcsolatos munkafolyamatok – mint a gyomtalanítás, a talaj előkészítés, a gyeptéglázás stb. – mind köthetőek valamely korai kerttípushoz. A középkorban kedvelt virágos mező képét nyújtotta a fűfélék mellett kankalinok, szegfüvek, meténgek és más alacsony virágos növények alkotta együttes, amely a mai fogalmaink szerint a virágos gyepek közé tartozik.
A várkertek korabeli játékaihoz alapot nyújtó felület a sportgyep előfutárának tekinthető, s más kialakítást igényelt, mint a díszudvarok, illetve a kolostorkertek díszgyep jellegű füves részei. Nemsokára az alacsonyra nyírt pázsit vált követendő példává és a kert egyik fő díszévé, ettől kezdve a rendszeres kaszálás és hengerezés is megkerülhetetlen lett. A fenntartási munkákat azóta a fűnyíró gép és más találmányok, újítások segítik, de továbbra is a kerttulajdonos következetes gondozása szükséges a sokak által kívánatos tartott gyepfelület eléréséhez. Ha gyepekről van szó, nem elégséges az év során néhanapján fellelkesülni, főleg, ha szemeink előtt az angol pázsit képe lebeg.
A kert adottságait figyelembe véve mindenki kialakíthatja az igényeinek és ízlésének leginkább megfelelő gyepet. A gyepfelület használtságától, terheltségétől függően különféle gyepeket létesíthetünk. A sportos, játékos tevékenységek alapja a speciális „sport” fűmagkeverékből kialakított sportgyep, amely fokozott igénybevételt visel el, s ehhez mérten körülményes talaj előkészítést és ápolást igényel. A házikertekben általános pázsit rendszeresen ápolt, öntözött, hetente egyszer nyírt díszgyep, amely finomlevelű fűfélékből áll, s rövidre nyírt. De emellett elterjedtek a kerti gyepek különböző típusai. A gyep igénytelenebb, durvább füvekből áll össze laza felületté, míg a virágos kerti gyepek hagymás vagy vadvirágos növényekkel gazdagodva teremtenek színes, zöldellő felületet, egyfajta természetes mező képét megidézve.
Újszerűnek tűnik, pedig a fentiek ismeretében bőven volt példa az idők során, amikor a talajtakaró szintet nem, vagy csak részben alkotják fűfélék. Angliában nagy népszerűséget vívott ki magának a keskenylevelű kakukkfűből, valamint római kamillából álló színes és illatos gyep. Ezekkel az előnyökkel bír a hazai vadvirágos gyep is, őshonos és délvidékről származó fajok társításával, mint a cickafark, harangláb, herefélék, kankalinok, szegfüvek, harangvirágok, veronikák stb. Ugyanakkor ne várjuk el az egyenletes, sima felületet; télen pedig a díszértékben fokozott visszaesés tapasztalható. Persze optimális esetben ilyenkor már hótakaró díszlik gyeptakaró helyett. A virágokat laza magszórással, illetve magoncok ritkás kiültetésével „honosíthatjuk” kertünkbe. Ez a fajta gyep nem, vagy csak ritkán igényel nyírást. Ha nem kézi kaszálást végzünk, forgókéses fűnyíró ajánlott, magasabbra, legalább 5 cm-re állított késekkel. Fontos tudni, hogy a virágos gyep – összetételénél fogva – nemcsak megjelenésében természetes, hanem fenntartása során kerülni kell a gyomirtók használatát, hiszen ezek a szerek egyenesen a gyepalkotókat (mint kétszikű növényeket) károsítják.
Virágos gyepet kialakíthatunk hagymás, gumós növényekkel is. Foltokban érdemes a krókusz- a gyöngyike- a nárcisz- a tulipán- a jácinthagymákat kihelyezni a gyepbe, mivel így érvényesülnek virágzáskor, és elhelyezkedésük is jobban számon tartható. Az ültetés novemberig ideális, a már meglevő gyepfelületben. Tavasszal ügyeljünk, hogy az első kaszálás csak a hagymások elvirágzása és levelük visszahúzódása után történjék. Az elkerülés megkönnyítése érdekében megjelölhetjük a foltokat karókkal, zsineggel, a virágok között pedig kézi ollóval nyírhatjuk a füvet, ha zavaró. Az év többi szakában viszont már pázsitunk más részeihez hasonlóan kezelhetjük.
Általában minden kertben vannak területek, ahol kedvezőtlen viszonyok, vagy túlzott árnyékvetés miatt a fűfélék minden erőfeszítésünk ellenére csak sínylődnek, ide érdemes gyeppótlókat telepíteni. Ezek a növények jellemzően az alacsony erdei évelők közé sorolhatóak; meténgek, gyöngyvirág, ibolyák, szagos müge, gólyaorrok, árvacsalánok, májvirágok, ínfű, tüdőfüvek stb. Az árnyéki gyeppótlók többnyire terjedő tövűek és humuszkedvelők, így ritkás ültetés is gyors záródást hozhat, kellő vízellátás és a helyben lehullott lomb biztosításával, esetleg komposzt további adagolásával.
Nem ajánlott keskeny területek, „gyepsávok” létesítése, mivel nehéz a fenntartásuk és megjelenésükben is mesterkéltnek tűnhetnek. Szegélygondozási problémák léphetnek fel a házfal, nagyobb fatörzsek és virágágyak mentén, esetenként át kell gondolni e területeken a burkolat kialakítás, illetőleg a növénytelepítés lehetőségét.
A gyepesítés történhet magvetéssel, gyepszőnyeg, illetve gyeptégla fektetetéssel. E két utóbbit csak igényes házikertbe ajánljuk, mivel viszonylag drága; és kiválasztása, majd kihelyezése szakértelmet követel meg, viszont rövid idő alatt „beállt” gyepet kapunk.
Ha vállaljuk a pázsitfenntartással kapcsolatos – az említett természetközeli gyepekhez képest többlet – feladatok elvégzését, hétről-hétre, itt az idő, hogy belevágjunk! A magvetést magunk is elvégezhetjük, néhány eszköz és ismeret birtokában.
A területet mindenekelőtt a gyomoktól, gyökerektől, törmelékektől kell megtisztítani. A végeredmény annál meggyőzőbb, minél korábban, akár három hónappal a magvetés előtt történik, így később még a gyomirtózásokat is megtakaríthatjuk. A talajfelszín elegyengetésére elsősorban a kertben levő talajt használjuk fel, ügyelve arra, hogy a 15 cm-es termőtalaj vastagság mindenhol adott legyen. Ha szükséges, pótolhatjuk a termőföld hiányt, de csakis ellenőrzött származású, jó minőségű földdel, a gyomos, fertőzött föld minden igyekvésünket hiábavalóvá teheti. Az ásást száraz talajviszonyok mellett érdemes elvégezni. Szükség esetén ekkor történhet a talaj tápanyagutánpótlása, elsősorban az érett szerves trágya javallott (max. 4 kg/m2), ez olcsóbb, mint a komposzt, a műtrágyával ellentétben kiegyenlítettebb hatású, és a talaj szerkezetét is javítja. A talajlazítást végezhetjük rotációs kapával is, de a kézi ásás hatékonyabb. Az ásás után a rögöket taposással, gereblyével, vasvillával törjük szét, hogy a későbbi ülepedésnél ne váljon a felület egyenetlenné. A talaj tömörítését addig kell végezni, míg a lábunk taposásánál nem keletkeznek mélyedések. Mindeközben gereblyézéssel a felső 5-6 cm-es réteg morzsalékosságát biztosítsuk. Magvetés előtt gereblyével, esetleg pallóval simítsuk el a talajfelszínt, amíg apró göröngyök sem mutatkoznak. A fűmagkeverék kiválasztásában döntő, hogy a kertünk milyen talajadottságokkal (mennyire kötött vagy laza a talaj) és fekvéssel (mennyire napos) bír. A magkeverékek csomagolásán többnyire mindezeket a jellemzőket feltüntetik. Érdemesebb ezekre az információkra hagyatkozni, mintsem színpompás képekre vagy jó szándékú ajánlatokra, hiszen gyakran már a szomszédunk kertjében más viszonyok uralkodnak. A gyepesítendő terület hozzávetőleges ismeretében, 1 m2-re 30-40 g fűmagot számítva kapjuk meg a szükséges magmennyiséget.
Gyepvetésre a legalkalmasabb idő az augusztus végi, kora őszi időszak. Ekkor kellőképpen meleg a talaj, a keléshez szükséges nedvességet a várható csapadék mellett a meginduló harmatképződés is szolgáltatja. Ha kifutunk az időből, vethetjük a fűmagot tavasszal is, de számolni kell a nagyobb mértékű gyomosodással, s az alacsonyabb talajhőmérséklet miatt a kelés elhúzódhat, a csíranövények viszont hirtelen felmelegedés esetén kipusztulhatnak. Egy enyhe, szélcsendes napra virradva lássunk neki a magvetéshez. Finoman gereblyézzük meg a talaj felszínét, és kézzel szórva, esetleg gépi magadagoló segítségével juttassuk ki a magvakat, az egyenletes eloszlás érdekében feloszthatjuk a területet és a magmennyiséget is egyenlő adagokra. A gyep tervezett határánál kijjebb és nagyobb sűrűséggel szórjunk, hogy a szegélyeken is egységes kép alakuljon ki. A friss vetést sekélyen, 1-2 cm mélyen, gereblyével ütögetve dolgozzuk be a talajba. Végül a talajszintet mérsékelten tömörítsük, hengerrel, vagy ennek hiányában deszkalappal, hogy a talajszemcsék érintkezzenek az elvetett magvakkal. A csírázás ősszel 10-15, tavasszal 15-20 napot vesz igénybe. Ez időszak alatt – pár napos esőkimaradás esetén is – óvatos, permetező öntözéssel gondoskodjuk vízutánpótlásról, hogy a talaj felső 10-15 cm-es rétege egyenletesen nedves legyen. A fiatal pázsitot szükség esetén finoman lesöpörhetjük leginkább a levelek eltávolítása érdekében, majd könnyű hengerrel tömörítsük vissza. Az első nyírás a fű 8-10 cm magasságánál időszerű, és fontos, hogy legalább 5 cm-es tarló maradjon. Őszi vetés esetén tavaszig nincs szükség további nyírásra. A gyep első évben érzékeny a túlterhelésre, ez érvényes a nyírásra is. Ha módunkban áll, inkább kézi kaszálást végezzünk, mivel a fűnyíró gépek kitéphetik a zsenge füveket.
Ne riasszon el senkit a sokrétű feladat, egy egészségtől üde gyep létesítése és karbantartása szinte művészet, amiben örömünk is telik bőven. Mint minden magvetés, a gyepesítés is később térül meg, s a gondos munka hosszú évekre pihenésünk méltó helyszínét alapozza meg.
Megjelent a Gerendaházak Magazinban „Zöld szőnyeg a kertben” címmel a 2003. október-novemberi számban a Fű-fa-virág rovat oldalán.
